9. Nagy az elme hatalma II. – Legrosszabból a legjobbat

„Az elme különleges erővel bír – képes kihozni a legjobból a legrosszabbat, és fordítva: a legrosszabból a legjobbat”
internet, ismeretlen szerző

9.1. Mit tehetünk? – Fény az alagút végén

„Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”
Assisi Szent Ferenc

Habár odakint már egyre hosszabbak a nappalok, és csökken a sötétség, COVID-ügyben még nem látom az alagút végét. De minden alagút véget ér egyszer, és világosság gyúl. Első lépésben a fejekben van erre szükség: Az az alap, amire építkezve a negatív utópia pozitívvá válhat, azaz „kihozhatjuk a legrosszabból a legjobbat!” A megoldás kulcsa is ugyanaz az elménk, ami tévútra vezetett minket. A tudatosságunk húzhat ki a bajból. Számomra ez a legfontosabb tanulsága ennek a történetnek, és a kezdetektől ez foglalkoztat(ott) a leginkább a COVID-üggyel kapcsolatban. Azért (is) tettem ezt a kitérőt arról a területről, amivel egyébként foglalkozom (holott ez a szaktanácsadók, döntéshozók, újságírók feladata lenne), hogy dobjuk el ezt a világméretű gumicsontot, és foglalkozzunk azzal, ami valóban égető helyi és globális probléma: A klímaválság, a fenntarthatatlan és élhetetlen életforma, a népességrobbanás és a fokozódó szegénység, a mennyiségi és minőségi éhezés, az alacsony egészség- és környezettudatosság, a népbetegségek és a korai halálozás, az erkölcsi és társadalmi válság. Ezek mind-mind ide vezettek, például valódi járványok kialakulásához is. A jó hír viszont az, hogy ezek mind-mind kezelhetőek, fejleszthetőek (lennének). Ez (lenne) a valódi oki kezelés! Ennek volna értelme és valódi haszna. Amit a világ most tesz, az jó esetben is csak tüneti kezelés, ráadásul több mellékhatással jár, mint hatással.

Most minden a járványról szól, és képtelenség a lényeggel foglalkozni: azzal, hogy hogyan tovább emberiség?!

Hogyan hozzuk ki a legjobbat a legrosszabból? A bio-pszicho-szociális egészségmodellt ez esetben is használhatjuk sorvezetőként. Csak most fordított sorrendben fogok haladni. Először lássuk a szociális részt: a társadalmi, kapcsolati lehetőségeinket, ezt követően pedig a pszichés eszközöket. Végül hogy a józan védekezés határain belül mit érdemes valóban tenni a saját és mások egészségének a megóvása, javítása érdekében.

Egyik sem lesz teljes körű, hiszen egyenként is több könyvet lehetne megtölteni ezekkel a témákkal. Inkább csak ötleteket villantok fel arra, hogy milyen irányban kereshetünk további információkat és gyakorlatokat. Elöljáróban: ami mindhárom területen beválik, az az odafigyelés, a személyes felelősségvállalás és a józan ész (mint mindig).

9.2. A hálózat ereje – Kommunikáció és kapcsolati tőke

„A józan ész nem statisztika dolga.”
George Orwell

Az internet tele van ellentmondó információval a járvánnyal kapcsolatos valós tényekről, hibás adatokról és tévhitekről, szakvéleményekről. Képtelenség eligazodni ebben az információs dzsungelben. Furcsa paradoxon, de hiába van egy karnyújtásnyira az információk roskadozó asztala, itt halunk éhen előtte. Mert nem tudjuk, mit együnk, mit ehetünk meg róla, hogy mi mérgező és mi tápláló. Vagy degeszre esszük magunkat, és mégis éhen halunk, mert amit eszünk, annak a zöme silány: rossz minőségű, tartalmatlan, megtévesztő, mű. (Minőségi éhezés, ahogy a szakemberek hívják.) Szóval miközben csillapíthatatlan éhségben-szomjúságban lógunk a média és az internet „csecsén”, semmivel nem járunk jobban, mint az az ókori ember, akihez vajmi kevés jutott el az akkori emberi tudáshalmazból, és így vajmi keveset tudott a világról. De nem. Tévedek. Lehet, hogy mégiscsak jobb helyzetben volt az elődünk: nem volt ilyen végletesen elbutítva, mert kénytelen volt a saját szemére és józan eszére hagyatkozni a sok „okos” eszköz helyett.

9.2.1. „Ne keress, és nem találsz” más megközelítésben

A kevesebb néha több. Ez nemcsak a statisztikai adatgyűjtésre igaz, hanem az információra is. Ez az egyik legfontosabb dolog, amire felhívja a figyelmünket a koronavírus és az általa okozott pánik- és válsághelyzet: Hogy váljunk le a fent nevezett információs „csecsről”, mert ez okozza a vesztünket, és kezdjünk el újra a régi, jól bevált, józan paraszti eszünkkel gondolkodni. Csak így tudunk eligazodni ebben az útvesztőben.

Minden jelenségnek van jó és rossz oldala. Vannak esetek, amikor hátrányos, ha nem keresünk, és van, amikor előnyös. Én utóbbihoz sorolom a kórokozók utáni hajtóvadászatot is (6.2.2. Félelemkeltés és pszichoszomatika c. fejezet), de itt most alapvetően az információbőségre gondolok. Például jobban járunk, ha nem merülünk el a kelleténél jobban a koronavírus-hírekben (pláne hogy azok jó része használhatatlan információ, propaganda, agymosás).

Félreértés ne essék, nem arra akarok kilyukadni, hogy mostantól ne olvassuk, hallgassuk, nézzük a médiumokat és az internetet. A fejlődést, a történelem kerekét nem lehet megállítani, és senki nem akar visszafelé menni (és persze nem is lehet). Hanem, hogy meg kell tanulnunk tudatosan és okosan használni ezt is, mint minden más eszközét a technológiának. Ennek egyik módja, hogy ne a mennyiségre menjünk, hanem a minőségre.

9.2.2. Minőséget keress, és találsz, azaz kire érdemes odafigyelni

Kevesebb, de minőségi táplálékot érdemes magunkhoz venni. Vonatkozik ez a szellemi táplálékra is. Sajnos a COVID-ügyben nálunk nemcsak a fősodrású média esett ki, mint használható információforrás, hanem szinte az összes alternatíva is. Amit viszont még megtehetünk, hogy több, független forrásból tájékozódunk, különösen ha ellentmondóak a hírek.

A nemzetközi híreket is érdemes nyomon követnünk. Nem minden országban működik olyan jól a cenzúra és a megfélemlítés, mint nálunk, ahol még túl frissek és ezért könnyen újrahasznosíthatóak a kommunista rezsim módszerei. Rengeteg hír lát napvilágot a kételyekről, kérdésekről, kritikus (szak)véleményekről, a tiltakozás számos formájáról: tüntetésektől a parancsmegtagadásig és jogi lépésekig: a PCR-tesztekkel való visszaéléstől az alkotmányellenes intézkedésekig, sőt nürnbergi per indításáig emberiségellenes bűncslekmény elkövetése miatt. Egészségügyi és jogász szakemberek sokasága, nem egy vezető politikus is hallatja a hangját. Nem úgy, mint nálunk. Önmagában is üdítő látni, hogy még nem tűnt el teljesen a gondolkodás és a véleménynyilvánítás szabadsága.

Ha lehet, keressünk rá az eredeti cikkre, tanulmányra, forrásra. Ez a mennyiségi problémát is megoldja, hiszen abból csak egy van, míg kommentárból rengeteg lehet. Az eredeti az autentikus forrás. Pláne hogy a COVID-cenzúra azonnal lecsap, ha a központi, kötelező álláspontot cáfoló dolog lát napvilágot. A lejárató cikkek gyorsabban terjednek, mint a nátha (pedig mint láttuk, a rhinovírus az egyik lefertőzőbb légúti kórokozó).

Látszólag paradox módon éppen azokra érdemes igazán odafigyelni, akiket el akarnak hallgattatni, le akarnak járatni. Ők jelentenek ugyanis veszélyt a rendszerre. Akik a csapból is folynak (lásd celebszakemberek), azok azt mondják, ami a vezetésnek is tetszik. És ami a vezetésnek tetszik… Nem véletlenül kezdtem ezzel az orwelli idézettel a könyvet: „Az újságírás lényege azt megírni, amit nem akar valaki nyomtatásban látni. Minden más csupán propaganda.”

Még az alapból hiteles és jó szándékú hírek és információk esetében is igaz, hogy minél több emberen megy keresztül egy információ, annál nagyobb az esély a torzulására. Minden átmegy ugyanis az adó és a vevő szubjektív szűrőjén. (Mint a békebeli fülbesúgós játék: mire a kör végére érünk, egészen vicces változatai születhetnek az eredeti mondatnak. Csakhogy a COVID-ügy esetében ez cseppet sem vicces, és szó szerint a bőrünkre megy ki a játék.)

Az eredeti és hiteles források felkutatásának a fontossága fokozottan igaz a szakemberekre, kutatókra. Biztos, hogy a diplomájuk, szakvizsgájuk, doktori fokozatuk elnyerésekor sem a médiából tájékozódtak, nem onnan vették az adatokat, pláne nem a közmédiában megjelenő (manapság többnyire kormánykáder) szakemberek véleményére alapoztak. Az még egy szakdolgozat megvédéséhez sem lenne elég, nemhogy emberi életek milliárdjait befolyásoló döntésekhez!

A minőséggel kapcsolatos az is, hogy figyeljünk oda a kommunikáció forrására:

Nincsen lehetőségem itt egy teljes kommunikációs kurzust tartani, de néhány alapelvet és példát azért megmutatok.

A hírforrás hitelességével kapcsolatban mindazokat a szempontokat kell szem előtt tartanunk, amelyeket a háttérérdekeknél leírtam a (5.3.1. Független… hiteles? c. fejezet). Gondoljunk bele: Azok a vezetők és szakemberek, akik egy éve azt sulykolják, hogy „tomboló”, „halálos” járvány van, és „csak az oltás menthet meg minket”, mennyire valószínű, hogy beismernék, hogy tévedtek, hogy szándékosan vagy ártatlanul, de félrevezettek? Bármilyen fejlemény is történt, történik vagy történni fog, a már említett kényszerpálya miatt (8.6.2. Meztelen a király c. fejezet) nagyon erős emberi tartás kell(ene) hozzá, hogy változtassanak a véleményükön és feltárják a valós helyzetet és a valós megoldásokat. Azok a hírforrások, akik bármilyen szempontból érdekeltek a jelenlegi helyzet fenntartásában, nem azok, akiktől őszinte válaszokat várhatunk. Ezt különösen ajánlom azoknak a figyelmébe, akik esetleg már beoltatták magukat (9.5. Üzenet a betegségen átesetteknek és a beoltottaknak! c. fejezet)!

A szakmai tartalommal kapcsolatban nehezebb eligazodnunk, hiszen pont ez az, amire nincsen rálátása azoknak, akik nem értenek hozzá. Nem véletlenül olyan fontos, hogy akikre hagyatkoznunk kell, hiteles emberek legyenek! Ez esetben pláne, hiszen az életünk és a jövőnk a tét! De azért nem ennyire rossz a helyzet, nem vagyunk ennyire kiszolgáltatottak! Én sem csak azért írtam ezt a könyvet, hogy válaszokat találjak, hanem hogy kérdéseket tegyek fel! Márpedig az ember csak akkor tesz fel kérdéseket, ha nem fogad el kritika nélkül minden konyhakész információs táplálékot, amit elébe tesznek, hanem hagyatkozik a megérzéseire. Ha azt jelzi az elménk, hogy a kapott szellemi táplálék nem megfelelő, akkor az első lépés az, hogy más, minőségi információ után nézzünk, amelyek szükségesek a helyes döntések meghozatalához. Ehhez pedig nem kell szaktudás, csak odafigyelés és józan ész. Ha az ember csak egy kicsit is utánanéz, egyből kiderül, hogy ez a történet nem stimmel, annyira sok az anomália. Szóval nyomozni kell. Az internet egy gazdag és folyamatosan bővülő kínálattal ellátott éléskamra: Akárcsak otthon, mindig akad benne vacak, lejárt szavatosságú termék, de bőségesen van benne finom és tápláló étel is. Csak elő kell kotorni a rendetlenségből, és persze időről időre selejtezni is kell, és rendet rakni.

Visszatérve az információ tartalmára: Nekem fontos támpont a tartalom igényessége is. Továbbá az, ha látom benne, hogy a (szak)ember távolabbra lát a saját orránál (specializáció!) és a rövid távú egyéni érdekeinél, azaz ha látszik, hogy széleskörűen és nagyobb távlatokban, logikusan gondolkodik. Ha látom, hogy nemcsak a saját szűk szakterületén vizsgálja meg a háttértényezőket, hanem sokrétűen, és észreveszi az ellentmondásokat, a → kettős mércét (6.1.4. c. fejezet) is.

És végül, de nagyon nem utolsósorban, ne csak arra figyeljünk, hogy mit mond az illető, hanem arra is, ahogyan mondja. Mindkét szempontból a korábban is idézett szakember, Boldogkői Zsolt, MTA doktor, intézetvezető, több szakmai díj birtokosa jelenti számomra a legnegatívabb, egyben tökéletesen „tancélos” példát. Ez is mutatja, hogy sajnos a címek és díjak a mai világban már semmire sem adnak garanciát.

Tanulságos meghallgatni a beszélgetést, hogy milyen kétségbeesetten próbálja hitelteleníteni a vitapartnereit, ahelyett hogy érvelne, és valóban „felelős értelmiségiként” viselkedne. Hallgassák meg a járványkritikus szakembereket. Hallották valaha tőlük, hogy flúgosnak nevezik a más véleményt, hogy előre leszögezik, hogy nem állnak szóba vele, mert tudománytalan, sőt butaságokat beszél?

A műsorvezető a következőkkel zárta ezt a vitát:

„Sok értelmes vitára lenne szükségünk ebben a dologban, azt gondolom, hogy tisztábban lássunk, meg hogy mindenfajta szempontot jól értsünk.”

Így van. Az értelmes emberek vitáznak, intelligensen, érvekkel. Bárkivel. Marcsi nénivel is a piacon, ha jogos és számára fontos kérdéseket tesz fel. Hiszen az ő egészségéről van szó. Sajnos a műsorvezető helyes meglátása nem talált értő fülekre a járvánnyal kapcsolatban. Nem volt folytatása a nyilvános vitáknak. Karanténban a vita és a tudomány.

Szerencsére vannak még hiteles és elhivatott „kommunikátorok”. Az egyik legszebb példa egy brit képviselőnek a felszólalása. Láttunk valaha nemcsak tartalmában, de emberi tartásában is ehhez közelítőt a mi parlamentünkben? Igazán jó példa az „amit és ahogyan mondja” iránymutatóra. Pont az ragadott meg benne, hogy olyan emberi húrokat pengetett meg, amelyeket az elmúlt év során a legjobban hiányolunk az egyre hangosabban gyűlölködő szócsatákban:

9.2.3. Nyitott, de kritikus szemmel

„Van, aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud. Ő együgyű, hagyjátok!
Van, aki nem tud, és tudja, hogy nem tud. Ő tudatlan, tanítsátok!
Van, aki nem tud, és azt hiszi, hogy tud. Őt kerüljétek!
Van, aki tud, de nem tudja, hogy tud. Ő alszik, ébresszétek fel!
Van, aki tud, és tudja, hogy tud, Ő bölcs, kövessétek!”
hindu bölcsesség

Mindig elképedek, hogy az emberek mennyire nem figyelnek oda egymásra és a környezetükre. Vagyis nem tudatosan és célzottan figyelnek. Az erősebb, de sokszor lényegtelen, sőt káros ingerek odavonzzák, a kevésbé tolakodóak pedig kiesnek a fókuszból, még akkor is, amikor fontosak lennének. Ezért is fontos a tudatos figyelemirányítás.

Ami a fenti idézet utolsó kategóriáját illeti, sajnos igencsak híján vagyunk igazán tiszta (önbecsapásmentes) bölcs mestereknek. Viszont ami a vastaggal szedett sort illeti – van, aki nem tud, és azt hiszi, hogy tud –, Dunát lehetne velük rekeszteni. És ezek a „mindentudók” egyre szaporodnak. Persze nem csoda egy olyan világban, ahol a választott és az önjelölt vezetők körében (ha ugyan ez két külön kategória) egyre zuhan a színvonal, hiszen egy diktatórikus vezető nem tűr meg maga körül értelmes és kritikus társakat, és ez sajnos kihat az egész társadalom értelmi és erkölcsi színvonalára. Mintha csak rájuk is hatna a szelekciós nyomás, nemcsak a vírusokra (6.1.6. Kazohinia? Idiokrácia? c. fejezet).

Hát ezért is elengedhetetlen a kritikus gondolkodás, hogy ne dőljünk be a manipulációnak, ne higgyünk senkinek, főleg annak ne, aki tudja a tutit.

9.2.4. Virtuális és valós kapcsolatok

„Értsd meg: a legtöbb ember nem áll készen a szabadságra, és sokan annyira megrögzöttek, oly kétségbeesetten függenek a rendszertől, hogy harcolni fognak, hogy megvédjék.”
Morpheus, Mátrix

A valódi világhoz, a szabadsághoz fel kell nőni. És nincsen sok időnk, mert a virtuális világ olyan erővel szippant be, hogy mire észbe kapunk, már nem lesz szabadulás. Ideje visszalépni a személyes, fizikai érzékelés világába, hogy olyan tapasztalatokat szerezzünk, ami nem ment keresztül torz, megtévesztő, manipulatív… szűrőn. Nem véletlen, hogy a COVID esetében is az utolsó virtuális tér, ahol még van valamiféle szabad információáramlás és tapasztalatcsere, azok a közösségi felületek. De ne feledjük, hogy ezek sem függetlenek. Olyan algoritmusok futnak a háttérben, amelyek messze meghaladják a mi „mezei” informatikai tudásunkat.

Mindenki megtapasztalja, hogy a Facebook és a Google hogyan használja fel a korábbi kereséseinket és posztjainkat, és szabja személyre a fiókunkat anélkül, hogy ezt magunk kérnénk és befolyásolhatnánk. A hozzáértőbbek kikapcsolják ezeket a funkciókat (már amennyire ki tudják), de a többség nem foglalkozik ilyesmivel.

Azt se feledjük, hogy a „Nagy Testvér figyel” (sajnos ez nem paranoia, ez már 1984!), és ha nem tetszik neki, amit lát, törli a posztokat, feltöltött tartalmakat, sőt alkalmasint az egész fiókot. Ezt megtette (megteszi) a járvánnyal kapcsolatos kritikus vélemények és hírek cenzúrázása érdekében is. A YouTube ugyanezt teszi: Világosan a tudtukra adta, hogy aki olyan tartalmat közöl, ami szembemegy a WHO hivatalos álláspontjával, az szembemegy a YouTube irányelveivel is, tehát törlik. Nem árt, ha ezeket a felületeket (is) fenntartásokkal használjuk.

Ezért is olyan fontos, hogy visszatérjünk a hús-vér emberi kapcsolatainkhoz, a virtuális világból a személyes, kézzelfogható térbe: Mit látunk, mit tapasztalunk magunk körül, és ugyanígy, mit látnak az ismerőseink? A külföldön élő kapcsolataink? A közösségi hálóban hihetetlen erő van! Ezt is lerombolja a jelenlegi – távolságtartásra, otthon maradásra, maszkkal befogott szájra felszólító – helyzet.

9.3. Lelki egészségmegőrzés – A tudatosság ereje

9.3.1. „Látom, ha hiszem”

„Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.”
Shakespeare

A járvánnyal kapcsolatos pszichológiai tényezőknél említettem a racionális, „hiszem, ha látom” megközelítés, illetve a meggyőződések szerepét.

A „látom, ha hiszem” elv tehát a tyúk és a tojás probléma másik oldala, azaz egy másik megfogalmazása Orwell szavainak: „Minden az elmében történik. Ami minden elmében megtörténik, az valóban megtörténik”. Ez pedig a kvantumfizika egyik alapfelvetése. Ez a téma ma már egyre sürgetőbben beszüremlik az életünkbe, hiszen egy világméretű paradigmaváltásban élünk. Ennek a folyamatnak részjelensége a régi világ haszonélvezőinek a kapaszkodása, és bármennyi is igaz a koronavírus-járványból, az mindenképpen ennek a világméretű puzzle-nak az egyik darabja. Ahogy a 6.2.3. Figyelemirányítás… c. fejezet piros Suzukis példáján keresztül láthattuk:

A kvantumfizika szóra sokan kétkedve csóválják a fejüket: „Ugyan már, misztikum! New Age maszlag…” és hasonlók. De hát ez mindig is így volt a korszakváltások idején. Aki mást gondolt, aki előbbre járt, azt a legenyhébb esetben is kinevették.

Fizika vagy kvantumfizika? Vigyázat: polarizációveszély! Nem kell kizárólagosan, elvágólag az egyikben vagy a másikban hinnünk. Nem kell sem Newtonnak és társainak a szobrát ledöntenünk, sem az új zseniket az igazság egyedüli letéteményeseiként imádnunk. Nem kizárják egymást, hanem kiegészítik! Ahogy a jobb agyféltekénk a balt, kelet a nyugat világnézetét, a baloldal nemzetközi, liberális szemlélete a jobboldal által hangsúlyozott nemzeti örökségünk megőrzésének a fontosságát, ahogy a nő a férfit, ahogy test a lelket, ahogy a…
Habár a parapszichológiát (is) gúnyos mosollyal illetik a metarialista-racionalista beállítottságú személyek, a fogalom mégis jól kifejezi, hogy miben különbözik a „klasszikus” pszichológiától. „Para”: túlmutat, kiegészít, amit a régebbi tudásunkkal nem tudunk megmagyarázni, arra keres válaszokat. Így van ez a kvantumfizikával is. Nem veti el a newtoni fizika alapjait, csak kiegészíti, tágabb perspektívába helyezi, újabb részletekkel gazdagítja.

Megint Orwell (úgy tűnik, kimeríthetetlen a bölcsessége):
„Egyáltalán, honnan tudhatjuk, hogy kettő meg kettő valóban négy? Vagy hogy a nehézségi erő működik? Vagy hogy a múlt megváltoztathatatlan? Ha mind a múlt, mind pedig a külső világ csak tudatunkban létezik, s ha tudatunk maga szabályozható – akkor mi a helyzet?”

Hát erről szól a kvantumfizika és mindazok a tudatosságot fejlesztő módszerek, amelyekben egyre többen látjuk a jövőnk kulcsát. Ahogy Einstein is megmondta:

„Nem lehet egy problémát megoldani azon a tudati szinten, ahol létrehoztuk.”

De hogy jön mindez a COVID-hoz? Hát úgy, hogy nagy az elme hatalma. Hogy mit látunk a világból, azt nagymértékben az határozza meg, hogy mit akarunk látni: hogy mit hiszünk, mire irányul a figyelmünk. Megint csak: aki keres, az talál. Aki hisz a gyilkos vírusokban, az gyilkos vírusokat kap. És aki nem hisz benne, az nem kap. Említettem korábban, hogy azt tapasztaltam, hogy aki a kezdetektől jobban hitt a járvány súlyosságában, az inkább tapasztalt magán és maga körül súlyosabb megbetegedéseket, ellenben akik végig kételkedtek, nem igazán. Ez persze csak egy benyomás, nincsen rá bizonyítékom, és természetesen nem ilyen egyszerű ennek a „látom, ha hiszem” mentális folyamatnak a működése. (A téma a bővebb kifejtése viszont tényleg túlmutat ennek a könyvnek a keretein.) A lényeg, hogy ez is egy részlet az összképben, mert valóban sokat számít, hogy mit várunk egy helyzettől, milyen előfeltételezéseink vannak róla. A világ leggyilkosabb vírusa sem öl meg mindenkit. (Különben már régen kihalt volna az emberiség). Mi menti meg az egyik embert, és mi öli meg másikat? Az EGÉSZségi állapotuk. És két fizikailag egyformán egészséges ember közül? Az éli túl, aki nem akar meghalni. Aki hisz benne, hogy életben marad. Az, aki jobb mentális állapotban van és nem „stresszel”, hogy ezzel a csúnya megfogalmazással éljek.

Ezt az összefüggés egészen extrém példák is igazolják:

Amire végül is ki akarok lyukadni, hogy ez az, amin tudunk változtatni. Ugyanis a meggyőződéseinket tudatosan is alakíthatjuk. Aki szilárdan hiszi, hogy EGÉSZséges, és bízik benne, hogy az immunrendszere könnyedén elbánik egy fertőzéssel, az sokkal kevésbé lesz kiszolgáltatott a járványhelyzetnek. Fontos, hogy ne keverjük ezt össze a hárítással és a struccpolitikával! Itt nem arról van szó, hogy tudattalanul vagy tudatosan tagadja valaki a valóságot, hanem ez egy tudatos döntés, hogy azon a határon túl, amit a körültekintő hozzáállás és a józan ész diktál, nem rendeli alá magát a külvilág felől érkező befolyásolásnak (manipulálás, sulykolás, szuggesztió, érzelmi zsarolás, tematizálás). A pszichológia ezt figyelemelterelésnek nevezi, de még jobb szó rá a figyelemirányítás, és az így tapasztalt dolgok tudatos értékelése, majd a tudatos döntéshozatal a különféle helyzetekben (ahogy ezekről részben már volt szó a 6. Nagy az elme hatalma I. – Legjobból a legrosszabbat) c. fejezetben). Ez megóv egy sor negatív hatástól: félelem, elbizonytalanodás, lehangoltság, pszichoszomatikus tünetképzés.

Tudom, máris adódik a kérdés: No de hol van a körültekintő hozzáállás és a józan ész határa? Hiszen éppen ez a baj, és erről szólt ez a könyv is, hogy a járványról nyilatkozó szakemberek és a vezetők szerint az az ésszerű védekezés, amit ők annak mondanak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a legtöbb ember évekig tanulja (több-kevesebb sikerrel), hogy hogyan sajátítsa el azt a bölcsességet, amit Assisi Szent Ferenc szavai közvetítettek a fejezet elején. Nem könnyű, de bizonyos, hogy előbbre járnak, mint azok, akik el sem kezdik. Hogyan őrizzük meg a hidegvérünket és tartsuk távol az elménket az agymosás hatása alól? Azért nagyon dióhéjban felsorolok egy-két tippet azzal a megjegyzéssel, hogy ez (is) messze-messze túlmutat ennek a könyvnek a céljain és keretein.

Mindenki a maga életének a kovácsa, saját maga tudja csak mérlegelni, hogy a saját helyzetében hol húzza meg az egészséges védekezés határát. Én csak azt tudom megosztani, hogy mindazok tükrében, amit erről a témáról összegyűjtöttem, hozzátéve a saját szaktudásomat, szakmai és élettapasztalataimat, én hol húznám meg, azaz a józan védekezés határain belül szerintem mit érdemes valóban tenni a saját és mások egészségének a megóvása, javítása érdekében. Mint bármilyen tudás, ez sem lehet tökéletes, de talán hasznos ötleteket adhat. Ki-ki ültesse át a saját életébe tetszése szerint.

9.3.2. FÉLelem és bátorság, a kapcsolatok ereje

„A legjobb, ami történhet veled, az egy másik ember”
Sanyi, a párom egykori mestere

Mitől ijedünk meg? Azokat a helyzeteket fokozott stresszként éljük meg, amelyek váratlanul érnek, és amelyek ismeretlenek a számunkra, azaz nincsen tapasztalatunk, hogy hogyan birkózzunk meg velük. Ha egyszer csak a semmiből az életünkre tör egy ismeretlen, új vírus, az ijesztőbb, attól sokkal jobban megijedünk, mintha egy már ismert kórokozóról volna szó. Még akkor is, ha esetleg az új vírus kevésbé veszélyes. Legyünk ezzel tisztában, amikor érzékeljük-értékeljük a ránk leselkedő veszélyt.

Az újabb és még gyilkosabb vírusok hírének adagolása olyan, mint a kábítószer-függőség: újabb és mindig nagyobb adagokra van szükség ugyanakkora hatás kiváltásához. Ha nem lenne 2, 3… 42. hullám, a kutya sem oltatná be magát. Akár vannak új, még gyilkosabb mutánsok, akár nincsenek vagy nem újak, a hírek adagolásának a hatása garantált.

Nem élhetünk állandó félelemben, hiszen az egy „fél elem!” Kórokozók mindig voltak és lesznek, erre van kitalálva az immunrendszerünk, hogy megtanulja a védekezést! Sőt, kifejezetten káros hosszú távon, ha megakadályozzuk ebben! (5.1.1. Természetes és mesterséges immunitás… c. fejezet). Nem tiltjuk be az autókat sem azért, mert vannak balesetek, és nem maradunk otthon attól való félelmünkben, hogy elüthet egy autó!

Ezért nagyon fontos a tudatosság. Ez akkor is megvéd minket, ha ijesztő stresszhatásokkal bombáz az élet. A mentális egészségünk megőrzése és karbantartása nemcsak a közérzetünket teszi jobbá, hanem a testi egészségünket is, és felvértezi az immunrendszerünket. Számos konkrét, gyakorlati technikát sajátíthatunk el, hogy megtanuljuk hatékonyabban kezelni a stresszhelyzeteket.

9.3.3. Önérzet, ego és őszinteség

„Melyik passzol jobban a sűrű napirendjéhez: hogy mozogjon naponta egy órát, vagy hogy halott legyen naponta 24 órán keresztül?!”
Randy Glasbergen, amerikai karikaturista _{a karikatúra hivatkozása}

Több helyen is szóba került már (például a 6.2.4. Meggyőződések és poláris gondolkodás, 6.3.2. Önbecsapás és kognitív disszonancia és a 8.2.3. Nyitott… kérdések? c. fejezetben), hogy az emberek nem szeretik, hogy az önérzetüket, önbecsülésüket megpiszkálják, és hogy nagyon messzire képesek elmenni azért, hogy megvédjék az egójuk mundérbecsületét. Ezért olyan nehéz még egy szimpla „sajnálom, bocsánat, igazad volt, tévedtem…” kimondása is. Hát még ha komolyabb dolgokról van szó, azaz a tévedés beismerése súlyosabb következményekkel jár, legyen szó akár lelki „büntetésről” (azok haragja, akiknek kárt okoztunk), akár jogi büntetésről. Mégis érdemes szem előtt tartani, hogy az igazság előbb-utóbb mindig utat tör. Minél előbb húzunk ki (önként!) egy ilyen szálkát, annál könnyebben megússzuk: kisebb fájdalommal és enyhébb hosszú távú szövődményekkel másokra és magunkra nézve is.

Az sem mindegy, hogy az önbecsülésünk csak kisebb csorbát szenved-e, vagy halálunkig tartó lelkifurdalásra ítéljük saját magunkat. Ezért is jutott eszembe a fejezet elején idézett karikatúra, amelyet a önfejlesztő tréningeken szoktunk mutatni annak illusztrálására, hogy miért érdemes időt szánnunk a stresszkezelő készségek elsajátítására. Ez esetben is valami ilyesmiről van szó. Hogy melyik hozzáállás éri meg hosszú távon.

A döntés, mint mindig, a miénk. A megoldás első, legnehezebb, egyben legfontosabb lépése az önbecsapás feladása és az őszinteség, először is saját magunkhoz, másodszor azokhoz, akikkel rosszat tettünk. Ez a legfontosabb üzenetem a beoltottak számára (is), illetve azoknak, akik a saját, bizonyítottnak vélt COVID-betegségük folytán hisznek a járvány súlyosságában… Folytatás a 9.5. Üzenet a betegségen átesetteknek és a beoltottaknak! c. fejezetben.

9.3.4. A gyermekkornak vége?!

Valóban! Erre hívta fel a figyelmet a miniszterelnökünk is (8.3.1. Mostantól erőből… c. fejezet), aki úgy kezel minket, mint a szófogadatlan, rossz gyerekeket. Most fején találta a szöget (ha nem is az volt a célja, ami nekünk, hanem az ellenkezője): Itt az idő felnőni, és a saját kezünkbe venni a dolgokat. Ideje, hogy álljt parancsoljunk az atyáskodó stílusnak, amit a vezetőink és szakártó szócsöveik megengednek maguknak. Nem a szüleink. A szüleinket nem mi választjuk (bár van, aki másként hiszi), de ezeket az embereket mi tettük oda, ahol vannak. Le is vehetjük őket onnan, sőt ez a kutya kötelességünk, már csak a saját és a gyermekeink érdekében is! Mi nem vagyunk kiszolgáltatott gyermekek. Nem vagyunk sakkfigurák a „nagyok” sakktábláján, nem kell szó nélkül hagynunk, hogy kényükre-kedvükre játszanak velünk, hogy leüssenek, ha a játszma megnyerése ezt kívánja.

A tudatosodás, a tudatos gondolkodás és viselkedés (maga-tartás, ahogy a beszédes magyar nyelv kifejezi) a válságkezelés és a jövőnk alfája és ómegája! A pszichológia és a viselkedéstudomány külön ága, önfejlesztő könyvek, kurzusok, internetes blogok és portálok óriási tárháza foglalkozik különböző módszereivel és eszközeivel, az önérvényesítéstől a konfliktuskezelésig, az érzelmek szerepétől az érzelmi intelligenciáig, a kommunikáció fejlesztéséig stb. Nem véletlen az óriási kínálat, mert óriási a kereslet is: Talajvesztett világban élünk, a paradigmaváltás és az ezzel járó bizonytalan jelen és jövő (sőt múlt? orwelli valóságszabályozás?) kellős közepében. Ha szeretnénk lerövidíteni, illetve ép testtel, elmével és élhető környezettel átvészelni ezt az időszakot, a legfontosabb, amit tehetünk, ha elősegítjük ezt az egyébként is elkerülhetetlen evolúciós lépést.

9.4. Testi egészségmegőrzés

9.4.1. Mit tegyünk, ha esetleg megfertőződtünk?

Amikor egy a kórokozó bejut a szervezetünkbe, egyelőre csak próbálkozik, hogy elszaporodjon. Ilyenkor kétesélyes a játék: legyőzi az immunrendszerünk, vagy kudarcot vall a fertőzéssel szemben. Ha az utóbbi történik, a kórokozó nekilát sokasodni. Először csak helyileg kártékonykodik enyhébb panaszokat okozva, azaz még ekkor is van esélyünk visszaszorítani. Ha azonban nem élünk ezzel a lehetőséggel, akkor továbbterjed, szétszóródik a szervezetünkben, amíg a károkozás el nem éri azt a stádiumot, amikor már súlyosabb tünetek is kialakulnak. A fertőzés kezdeti szakasza a bejutástól a legelső tünetekig a már említett lappangási idő (4.4.2. Ellenanyagteszt… c. fejezet). A modern, gyógyszer- és oltásérdekelt betegségügy sajnos erről is csak olyan értelemben beszél, hogy milyen nagyon fontos, hogy ilyenkor nyakon csípjük a kórokozót (vagy még inkább a veszélyesnek kikiáltott(!) tünetmentes fertőzőforrást). És már jöhet is a PCR-teszt! Szó sem esik arról, hogy éppen ez a lappangási idő az a szakasza a fertőzésnek, amikor még a kezünkben a lehetőség, hogy megálljt parancsoljunk a kórokozók elszaporodásának (elsődleges prevenció, 9.4.5. EBM és valódi prevenció c. fejezet)!

A tünetek kiváltásához és a fertőzőképességhez szükséges egy kellő vírusszám és egy megfelelően hosszú expozíciós (vírusos környezetben eltöltött) idő, ahogy arról már többször volt szó: Az ún. vírusterhelés közvetlenül a tünetek megjelenése előtt, illetve a tünetek megjelenése után a legmagasabb, ekkor a legfertőzőbb a beteg. Megint csak józan ész (ami még a vírusnak is megvan!): Ha egy kórokozó cseppfertőződéssel terjed, akkor biztosítja magának, hogy minél hatékonyabban terjedjen. Erre jó maga a tünet is: a köhögés, tüsszögés! Előtte jóval kevésbé fertőz. Mi következik mindebből?
Aki valódi, igazolt COVID–19 vagy egyéb légúti tüneteket mutató beteggel érintkezett (járványügyi eset epidemiológiai kritériuma!), és nem pusztán tünetmentes PCR-pozitívval, azaz potenciálisan tényleg fertőző lehetett a kontaktszemély, az figyeljen oda

• saját magára: Már enyhe tünetek esetén is maradjon otthon, és kövessen el mindent, hogy visszafordítsa a fertőzés folyamatát (diéta, forró tea, gyógynövények, vitaminpótlás lehetőleg természetes forrásból, pihenés, azaz a szervezet tehermentesítése és megerősítése);
• és másokra: Ha úgy ítéli meg, hogy megfertőződhetett, de elsősorban akkor, ha már vannak enyhe tünetei (hiszen ekkor kezd igazán fertőzővé válni!), tartson távolságot, ne puszilkodjon, ne egyen-igyon a másik bögréjéből, figyeljen fokozottan a higiénére stb. Esetleg(!) hordjon maszkot ebben a bizonytalan időszakban (nem mindig és mindenhol, csak ahol tényleg megfertőzhet másokat). De mint láttuk, ez nagyon kétélű fegyver. Ezért én(!) csak akkor hordanék maszkot, amikor kifejezetten veszélyeztetett emberrel kell találkoznom, vagy ha olyan helyre megyek, ahol elkerülhetetlenül vannak ilyen emberek. DE a legjobb ilyenkor az, ha egyszerűen nem találkozom vele, nem megyek olyan helyre… (Hiszen itt most csak pár nap lappangási időről van szó.)
• Ez esetben valóban hasznos az otthonmaradás, távolságtartás. Ezt az alapvető (de nem túlzásba vitt!) odafigyelést kellene minden megfázásszezonban követni, mindjárt kevesebb lenne a beteg és a szövődmény.

Egy az átlagpopulációra alig veszélyes fertőzés esetében ennyi óvintézkedés untig elég (lenne)! Semmi szükség a tesztekre, karanténra, általános korlátozásokra, maszkviselésre, felesleges pánikkeltésre és arra, hogy az életünk erről szóljon.

A lappangási idő mindössze pár napig tart, utána úgyis eldől a további kimenetel: visszaszorítottuk-e a fertőzést, vagy sajna ezúttal nem sikerült, és ágynak dőlünk (és ekkor már úgysem megyünk sehová…). Szó sincsen hónapokig tartó általános védekezésről, az élet befagyasztásáról, és arról, hogy másról se szóljon az életünk, csak a járványról. (Ahol a figyelmed, ott a világod. És a világunk nem a COVID–19, hiába követnek el mindent, hogy az legyen!).

Ha igyekszünk a betegséget (bármilyen betegséget) az elején elcsípni, és mégsem sikerül, ez akkor sem volt felesleges erőfesztés. Ha mégis ágynak dőlünk, az azt mutatja, hogy a szervezetünknek most több pihenésre volt szüksége. De a testünk ez esetben is meghálálja a törődést: a betegségünk enyhébb lesz, és kisebb lesz a kockázata a szövődményeknek, mintha elhanyagolnánk, vagy próbálnánk nem tudomást venni róla, amíg végképp le nem dönt a lábunkról.

9.4.2. Mit tegyünk, ha betegek vagyunk?

A legtöbb ember hamar észreveszi, ha betegség kerülgeti. A szervezet mindig jelez, csak nem figyelünk oda rá. Először szelíden: kimerültség, fáradtság, fejfájás, rossz alvás, feszültség. Ha jól működne a társadalmi rendszerünk, és mi is előrelátóbbak lennénk, ilyenkor megállnánk (megállhatnánk) töltekezni. De hát a mókuskerék… Pedig ezzel az egyszerű módszerrel a legtöbb komolyabb betegség elkerülhető lenne, még akkor is, ha már tünetek is megjelentek.
Ezt teszi a beteg állat is: Elbújik, és alszik. Nem eszik, nem erőlteti a szervezetét. Muszáj ezt tegye, mert nincsen orvos és gyógyszertár, csak a természet patikája (nem lebecsülendő!). Ha nem teszi, a saját életét veszélyezteti.

Mint az élet bármilyen helyzetében, egy járvány esetében is vigyázzunk magunkra és másokra is: különös tekintettel azokra, akik nagyobb veszélyben vannak. De nemcsak az életükre, hanem az életminőségükre és az emberi méltóságukra is! Egy olyan járvány, mint amilyen a COVID–19 „első hulláma” volt, közel sem érdemelt volna ekkora kiemelt figyelmet. Hogy azóta sokkal rosszabb a helyzet? Meg vagyok róla győződve, hogy ez ennek a mindenféle szempontból helytelen megközelítésnek az eredménye.

Egyszerű egészség-tanácsadás mindezek tükrében:

• Ahogy a népi mondás szól: „Aki beteg, az nyögjön.” Maradjon otthon és gyógyuljon meg. Ő maradjon otthon, és ne az, aki egészséges. Az egészségesekre nézve a bezárkózás kifejezetten káros!
• Ha nem tud otthon maradni, de nincsen teljesen jól, vigyázzon másokra: távolságtartással, esetleg maszkkal, ha olyan helyre megy stb. Ő tartsa távol magát a többiektől (viseljen maszkot)…, és ne az, aki egészséges. Az egészségesekre nézve a folyamatos maszkviselés és távolságtartás, az elszigetelődés, a fizikai kontaktus elhanyagolása kifejezetten káros! Ha mennie kell, szorítsa minimálisra a távollétét, mert nemcsak a szervezet erőltetése, hanem maga a maszkviselés sem tesz jót, ahogy arról már volt szó, és egy beteg ember esetében ez a mellékhatás még kifejezettebb: Az illető a saját kórokozóit lélegzi vissza (higítás helyett koncentrálja), ahelyett hogy megszabadulna tőlük, és ez rontja a betegségének a lefolyását!
• Aki fél vagy veszélyeztetett, maradjon otthon, és vigyázzon magára. Ha nem tud otthon maradni, viseljen maszkot, tartson távolságot stb. Ő védekezzen, és a többiek hadd éljék a normális életüket (természetesen, vigyázva másokra)!
• Akinek súlyos tünetei vannak (bármilyen!), természetesen NE várjon otthon tétlenül! Forduljon mihamarabb orvoshoz!

Ahogy korábban írtam: a COVID-nak köszönhetően jó úton vagyunk, hogy az egész világ hipochonderré váljon! A COVID–19 nem a pestis vagy az Ebola! Egy átlagembernek eszébe nem jutna, hogy évről évre azon aggódjon a szokásos megfázás szezonban, hogy náthás lesz, de még azon sem, hogy influenzás lehet, pedig annak igencsak lehetnek súlyos szövődményei. Így kellene legyen (kellett volna lennie) a koronavírus esetében is. Ahogy az előbbiekből láttuk, ha valakinek légúti panaszai vannak, ne az legyen az első gondolata, hogy „atyaég: a halálos COVID, nekem annyi!” És már látja is magát a lélegeztetőgépen… Mint láttuk, akármi más is lehet, sőt, nagy az esély rá, hogy valóban akármi más. Ez nem struccpolitika, csak józan ész és egészséges lelki nyugalom. Ismétlem magamat, de tényleg óriási az elme hatalma: Bármit képes produkálni, ha ráirányul a figyelmünk és még félni is kezdünk tőle. Egyszerűen résen kell lennünk. Mert nagyon vékony a jég, hogy engedjünk a kísértésnek, hogy félni kezdjünk, hogy elbizonytalanodjunk, hogy tényleg igaz mindaz, amit mindenki állít, sulykol óráról órára. Nagyon nehéz kitartani, ha az egész világ laposföldhívő, és csak Te és egy maroknyi ember van meggyőződve róla, hogy a Föld gömbölyű.

Nem arra buzdítok, hogyha valaki tényleg rosszul van, akkor ne menjen orvoshoz! De éppen egy betegség kezdeti szakasza az, amikor még visszafordíthatjuk a folyamatot. Lelkileg is és az immunvédekezésünk megtámogatásával is. Igen, kockázatos lehet, ha valaki maga akarja eldönteni, hogy mennyire súlyos a betegsége.

Egy szokványos influenzajárványban senki sem retteg, hogy halálos betegség fenyegeti, ugye? (Pedig évente ezreknek valóban halálos fenyegetést jelent az influenza, sőt nem csak fenyegetést: bele is halnak!) Ha esetleg elkapja az influenzafertőzést, egyszerűen otthon marad és kikúrálja magát, sőt még akkor sem esik kétségbe, ha kénytelen orvoshoz fordulni, ahogy az százezerszámra meg is történik minden egyes évben! A COVID sem jelent kirívó veszélyt! Ennek megfelelően kellene értékelni, és megőrizni a nyugalmunkat.

Ha tünetmentes PCR-pozitívként bármilyen korlátozást szabnak ki Önre, és nem engedheti meg magának, hogy kényszerpihenőre menjen, vagy csak nem tartja elfogadhatónak az indokolatlan korlátozást, akkor kérjen további bizonyítékokat szolgáltató vizsgálatokat (például ellenanyagtesztet, akár ismételten is). Kérje el a vizsgálati leleteit. Mindenkinek joga van belelátni a leleteibe. Ha ezt megtagadnák, forduljon betegjogi képviselőhöz.

Azt is fontos tudni, hogy a karanténidő letelte után kötelesek az elkülönítést feloldani függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív a PCR-teszt eredménye. Ha szükséges, kérjen jogi segítséget.

9.4.3. Mire van szüksége az immunrendszerünknek?

„Lélegzem, tehát vagyok. Az EGÉSZség nemcsak a testről szól, hanem mindenről, ami jót tesz a szellemnek és a léleknek.”
_{– Forrás: Emmanuel Goepfret, COVID-demonstráció, Franciaország}

Család, ünnepek, uszoda, fürdő, szauna, (csapat)játék, sportterem, színház, koncert, tánc, nevetés, kézfogás, ölelés, csók…

Egy éve élünk egy súlyos járvány árnyékában, amiben felőrlődik a testünk-lelkünk. Egy súlyos járványban sok mindenről lemondanánk, de ha nem indokolt, akkor ez olyan áldozat, amit nem kell(ene) meghoznunk! A gyógyuláshoz vissza kell kapnunk ezeket a dolgokat, mert egyenként talán nem is tűnik kibírhatatlannak a hiányuk, de egészen más így, hogy egyszerre és hónapok óta tartósan kell nélkülözzük őket.

A közös programokat, a családi és baráti együttléteket (szájkosár nélkül!), az ölelést, a puszilkodást, a jó értelemben vett szórakozást, színházat, hangversenyt, sportot, táncot, az uszodákat, szaunákat, a csodás gyógyfürdőinket! Lassan leszoktunk ezekről, és már kezdjük természetesnek venni, hogy ez így van rendjén! Hát nincsen!

9.4.4. Ide nekem az oroszlánt!

A 5.1.1. Természetes és mesterséges immunitás… c. fejezetben áttekintettük, hogy milyen hátulütői vannak, ha nem engedjük, hogy a természet tegye a dolgát. Igaz ez az influenzára is! Fiatalkorban nem kell hozzá különösebb testi vagy lelki stressz, mindenki átesik rajta többször is, de később egyre ritkábban. Ha mégis megesik, mindig az átmeneti legyengülés (stressz, betegség) az oka annak, hogy az immunrendszer alulmarad a fertőzéssel szemben! Ilyenkor vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy minden „lecke”, minden, ami történik velünk, az megerősít. Az immunrendszer esetében ez szó szerint így van. Minden fertőzéssel tanul a szervezet, és bővül azoknak a kórokozóknak a száma, akiket legközelebb felismer, és sikeresebben veheti fel vele szemben a harcot. Pláne ha mi is tanulunk közben, és jobban vigyázunk a testi-lelki egészségünkre, hogy ellenállóbbak legyünk (lásd követező fejezet).

Szóval ide nekem az oroszlánt, amíg fiatal vagyok, erős és egészséges, hadd vértezzem fel a szervezetemet a jövőre nézve a szerzett immunitás révén! Nem igaz, hogy csak az oltás és a korlátozó intézkedések mentenek meg! Az egészséges, normális, szabad élet és a közben megedződő immunrendszerünk ment meg a fertőzésektől!

9.4.5. EBM és valódi prevenció

Egy év mulasztás után itt az ideje, hogy valódi tudományos alapokra helyezzük a COVID-ügyet a bizonyítékokon alapuló orvoslás (EBM) alapelveire épülő vizsgálatokkal: reprezentatív minták és standardizált vizsgálati módszerek, háttértényezők, ok-okozati összefüggések széles körű felmérése, megfelelő epidemiológiai és statisztikai elemzések és következtetések, és mindezek tükrében a hippokratészi eskü helyes értelmezése szerint hozott intézkedések, kiegészítve a rövid és hosszú távú költséghatékonysági elemzésekkel!

Itt az ideje, hogy a WHO betartsa a saját irányelveit: alkalmazza a bio-pszicho-szociális betegség- és egészségmodellt, és propagálja a már rendelkezésre álló és bizonyítottan hatékony kezelési és megelőzési lehetőségeket, azaz képviselje az oki kezelést és a prevenció mindhárom szintjét.

Oki kezelésnek számít az is, hogy hogyan előzzük meg az igazán súlyos világjárványokat, amelyek közül jelenleg több is zajlik, csak nem kapnak kellő figyelmet.

Elsődleges prevenciónak nevezzük a testi betegségek kialakulásának megelőzését. Ide tartozik a testi és mentális egészségvédelem, a szervezet védekezőképességének a fokozása, különös tekintettel az általános ellenálló képességre (nem specifikus immunitás, 5.1.1. Természetes és mesterséges immunitás… c. fejezet). Ez az, amit kockázatos oltások nélkül is fokozni tudunk, és ami mindenki számára elérhető.

A másodlagos prevenció a már kialakult betegségek időben történő felismerésére és gyógyítására irányul annak érdekében, hogy megakadályozzuk a krónikussá válást és a szövődmények kialakulását. A koronavírus esetében ide tartozik a rizikócsoportok valódi és hathatós védelme, és minden alternatív hipotézis megvizsgálása a betegség és a járvány mibenlétével, a kezelési lehetőségeivel kapcsolatban, például a szindémia-hipotézis megfontolása, és ennek tükrében a vizsgálati, kezelési protokollok és az intézkedések felülbírálása.

Tudjuk, hogy a vírusfertőzésekre nincsen igazán hatékony célzott terápia, ezért is fontos a megelőzésük a fenti módszerekkel. Óriási felelőtlenség (sőt egyenesen emberkísérlet és népirtás!) a Föld lakosságának indokolatlan(!) átoltása sebtében kifejlesztett, fel nem tárt veszélyekkel járó oltásokkal. Ugyanilyen súlyos orvosi műhiba a mihamarabbi beavatkozás érdekében alkalmazott túl korai, túl drasztikus és korábban szigorúbb indikációs (javallati) körrel alkalmazott vagy kísérleti szerekkel történő gyógyszeres vagy műszeres kezelés (szteroidok, széles spektrumú antibiotikumok, gépi lélegeztetés). Pláne idősek és/vagy krónikus betegségben szenvedő emberek tömeges beoltása, akikre már alapból sokkal veszélyesebb az oltás. A helytelen terápiás és megelőzési gyakorlatok azonnali leállítására és felülbírálására van szükség!

Óriási szégyen, hogy magasan képzett és valaha szép reménnyel induló vezetőink sorra megbuknak, és eladják a lelküket a hatalomért és a pénzért folyó küzdelemben (Erre mondta egyszer híres etológusunk, Csányi Vilmos, hogy nincsen olyan gén, ami a hatalomvágyat korlátozná.) Különben nem felejtenék el, hogy ne a gyógyszer- és ipari lobbit képviseljék, hanem a választóikat: hogy felemeljék a népüket, és ne elnyomják. Ha az előbbit tennék, tisztában lennének vele, hogy az oktatás, egészségtudatos nevelés lenne a dolguk: a megfelelő tájékoztatás, egyértelmű és világos információkkal. Persze ehhez az oktatást kellene átformálni, hogy ne a mitokondriumok és papucsállatkák maradjanak meg az ember fejében (bármilyen érdekesek is egy biológusnak készülő gyermek számára), hanem a gyakorlati haszonnal járó tudás. Arra volna szükség, hogy minden ember:

• emlékezzen arra, hogy mit tanult az iskolában a betegségek kialakulásáról és megelőzőséről,
• motivált legyen arra, hogy óvja az egészségét,
• és ne legyen kényelmesebb bevennie a pirulákat és beadatni az oltásokat enyhe-középsúlyos betegségek ellen, különösen hogy ezek esetében az oltások nem adnak hosszút távú (életre szóló) védettséget, tehát gyakorlatilag „oltásfüggővé” tesznek!
• Hogy arról szóljanak a híradások, hogy hogyan védjük meg magunkat egyszerű, elérhető módszerekkel, legeslegelőször is a saját elménk segítségével, amelynek nemcsak az az előnye, hogy messze több lehetőséget rejt, mint gondolnánk, hanem az is, hogy mindig kéznél van és nem kerül semmibe!

Szélmalomharcot folytatunk a kórokozókkal szemben. Megnyertünk ugyan néhány csatát, de elveszítjük a háborút. És mint minden háború esetében, itt is az lenne az alap, hogy bele se kezdjünk, hanem törekedjünk a békés egymás mellett élésre (10.2. Aprólények – Barátok vagy ellenségek? c. fejezet.)

Természetesen én sem szeretnék, mondjuk, fekete himlőben meghalni. De van egy józan határ ebben az esetben is.

9.4.6. SARS – Ne feledjük, hogy mit jelent!

Valahogy a járvány sodrában elfelejtettük a lényeget, hogy mit is jelent a SARS!

A rangos Lancet folyóiratban egy cikk az alábbi mondattal indított: „…tartósan tünetmentes súlyos akut légzőszervi szindróma koronavírus-2 fertőzés…” Hogyan? Kitartóan tünetmentes súlyos légúti tünetekkel járó fertőzés?! Kitartóan gyerekmentes terhesség? Tartósan élő halott?! Abszurdan hangzik! Értem én, hogy egy fertőzés előbb lappang, azután kitör… de ha végül sohasem tör ki, akkor az betegség? Járvány-e a járvány betegek nélkül? Tudom, vannak betegek. De szó szerint csak a jó ég tudja, hogy mennyi közülük az igazi COVID–19 vagy az olyan egyéb koronavírus-fajták által fertőzött beteg, aki eddig is minden évben ott volt, csak nem neveztük néven őket (lásd influenza figyelőszolgálat jelentései). Az is világos, hogy bizonyos esetekben a tünetmentes vírushordóknak is lehet szerepe egy betegség terjedésében (ahogy arról többször is volt szó), de az alapvetően cseppfertőzéssel terjedő légúti járványokat „never ever, soha de soha” (a la Fauci) nem a tünetmentes fertőzöttek okozzák.

9.5. Üzenet a betegségen átesetteknek és a beoltottaknak!

9.5.1. Miért?

Önbecsapás, hitek és meggyőződések, kognitív disszonancia, önérzet… Sorolhatnám mindazokat a pszichológiai jelenségeket, amelyek összeadódnak, és végül ahhoz vezetnek, hogy jó alanyaivá válunk a befolyásolhatóságnak, megoszthatóságnak, ellenségeskedésnek… Ezt mindenki számtalanszor megtapasztalja: azonnal beindul az énünk (egónk) önvédelmi reakciója, amikor valaki egy másik valóság képét kínálja, mint amiben mi hiszünk, és fordítva, ugyanígy ellenáll az, akit mi akarunk meggyőzni a saját igazságunkról.

Különösen nehéz ez a helyzet, amikor valaki már mélyebben „elkötelezte magát” az egyik – ez esetben a COVID–19 és az oltás – igazsága mellett. Aki az elmúlt egy év során átesett olyan súlyos betegségen, amit COVID-nak tulajdonítottak, bizonyára joggal háborodik fel, hogy hogyan merjük megkérdőjelezni ennek a nagyon is valóságos tapasztalatnak a hitelességét. Azt hiszem, a korábbi fejezetekből kiderült, hogy igen nyomós okok miatt kérdőjelezzük meg. Ha valaki elém tárná az összes bizonyítékot (ha ez egyáltalán lehetséges így utólag és a jelenleg felkínált diagnosztikus eszközökkel!), és azok alapján valóban COVID-ban szenvedett, akkor sem az a megoldás a járvány kezelésére, ami most történik (ahogy az kiderült az előző fejezetekből). Sőt, nemhogy nem megoldás, hanem olaj a tűzre. (Például a valóban COVID-on átesettek beoltása, hogy csak egyet említsek!)

Azt is láthattuk, hogy olyan óriási az elme hatalma, hogy teljesen felülírja a kritikai gondolkodást, és szinte csak rossz döntéseket lehet hozni!
Elképedek, hogy még olyanok is alávetették magukat ennek a felkínált COVID-helyzetnek, akik eddig egy szavát sem hitték el ennek a kormánynak. Ezt most elhitték! Miért? Mert ezt mondja az ellenzék is? Mert ezt mondják a neves orvosok, tudósok? (Azok a „neves” orvosok, akiket engednek szóhoz jutni!) Ha annyira igazuk van, vajon miért nem mernek leülni a szakmai vitára, hogy érvekkel alátámaszthassák az álláspontjukat? Miért van karanténban a tudományos eszmecsere?! Ez eléggé elgondolkodató… „Felelős, független, pártatlan” szakembereket és vezetőket látunk a médiában?! Hiszen „ezek ugyanazok!” – ahogy Bródy énekli! Hogy bízhat meg bennük bárki is?!

9.5.2. Nem késő!

Beoltatta magát, mert hitt benne, hogy veszély fenyegeti Önt vagy a szeretteit, vagy mert kiszolgáltatott, mert muszáj volt, hogy végezhesse a munkáját, vagy mert azt hitte, hogy így felszabadul a korlátok alól, és visszakapja a régi életét… Bármelyik csoport(ok)ba is tartozik Ön, ez sajnos illúzió volt. Bármilyen nyomósak is ezek az indokok, még fontosabb, hogy milyen következményekkel jár hosszú távon és mindenkire(!) ez a COVID-ügy, ami miatt erre a döntésre jutott (kellett jutnia).

Ha elért eddig a pontig a könyvben, és még mindig úgy gondolja, hogy minden rendben van a COVID körül, és jó döntést hozott, pontosabban újra ugyanígy döntene (ami fontos különbség, mert a jövőre nézve mindig nyitva áll a változtatás lehetősége!), akkor ezzel nincs mit kezdeni. De ha egy szikrája is kipattant Önben a kételkedésnek, akkor ne hagyja kihunyni ezt a szikrát. Mert óriási a tét, ha hagyjuk, hogy tovább forgassák nekünk ezt a filmet, és befejezzék az eredeti forgatókönyv szerint. Mi, járvány- és oltáskritikusok, nem vagyunk ellenség. Mi ugyanazon az oldalon állunk, egy hajóban süllyedünk! Nem mi vagyunk az ellenség! Hanem azok politikai és a szakmai vezetők, akik tudatosan vagy tudattalanul a stáb tagjaiként működnek. (Valójában ők sem ellenség, hanem olyan emberek, akik ugyanúgy becsapottak és/vagy eladták a lelküket.) De akármilyen okból teszik mindezt, nekünk muszáj határt szabnunk nekik – „Nem! Nem engedelmeskedem és pont!” –, mert az életünkkel, a családunk, a gyermekeink életével játszadoznak!

9.5.3. Hogyan tovább?

Minden, amit az előző fejezetekben írtam a megoldásról, igaz azokra is, akik átestek a betegségen és/vagy beolttatták magukat. Néhány dologgal azonban kiegészíteném: ezek jó vagy kevésbé jó hírek.

Akik átestek a betegségen, sajnos nem tudhatják, hogy valóban min estek át (4.3. Differenciáldiagnosztika c. fejezet). De ezen (legalábbis) én nem aggódnék. Ha a COVID–19 valóban létező valóság, és valóban azon estek át, ez esetben ők jártak a legjobban, hiszen akik „jó alaposan” megfertőződnek, azok szerzik meg a legtartósabb védettséget (súlyosabb fertőzés → magasabb ellenanyag-termelés, ahogy láttuk), ráadásul ott a T-sejtes immunitás és a jó öreg veleszületett immunitás is. Mindezt természetes úton! A természetes védettség ugyanis biztosabb-biztonságosabb, ahogy ezt számos szakember elmagyarázta, még az is, aki egyébként oltásokban „utazik”! Erre ráoltani (szerintem) nem jó ötlet, de aki bizonytalan, kérdezzen meg független szakértőt! És felesleges is: ne feledjük az oltások létjogosultáságank kritériumait (5.1.3. Mikor indokolt és sikeres egy kampányoltás? c. fejezet)!

Aki beoltatta magát, tekintheti úgy, hogy átesett egy újabb koronavírus-fertőzésen. Ha szerencséje volt és megúszta oltási szövődmények nélkül, nem érdemes rajta tovább rágódnia. Megtörtént, tanulópénz. Nem rágódik az ember azon sem, ha átesik egy fertőzésen. Átvészelte, elmúlt, az élet megy tovább. De a következő oltás előtt érdemes sokkal kritikusabb szemmel hozzáállnia a rövid és hosszú távú következményekhez és valóban független és lelkiismeretes szakemberek véleményére hallgatnia ez ügyben.

Akinek utóhatások maradtak az oltás után, forduljon olyan társasághoz, ahol ezt komolyan veszik, és nem fogják ezt is a COVID-ra! Egyre több önszerveződő csoport alakul, ahogy egyre többen szembesülnek az oltások által okozott károkkal.

Már elkülöníttettek egy szállítmány oltóanyagot a 16-18 évesek oltására. Ébresztő! Ők már elég nagyok, hogy legyen beleszólásuk a saját testi épségükbe, még ha a szülők a felelősek is a kiskorú gyermekeik egészségért!

Végül, de nem utolsósorban minden korosztálynak! Még a leghalálosabb fertőzés sem teper le mindenkit! Annak mindig oka van: Ezt az alapokot kell kezelni, azaz odafigyelni a valódi egészségvédelemre. Ez is tanulsága a COVID-történetnek (lásd következő fejezet): a saját kezünkben a megoldás kulcsa. Ne adjuk azt át korrupt politikai és gazdasági vezetőknek!

9.6. Mire tanít a COVID?

9.6.1. Kísértés a jóra

„Nem attól félek, hogy a világ véget ér 2012-ben, hanem attól, hogy minden megy tovább változás nélkül.”
internet, ismeretlen szerző

Közhelynek hangzik, de attól még igaz: Minden, ami történik velünk, lecke! Felismerjük azt a leckét, amire a koronavírus tanít? Változtatunk azon, ami ide vezetett? Szomorúan tapasztaltam, hogy az emberek alig várják, hogy visszatérjenek a régi kerékvágásba, abba a régi kerékvágásba, ami ide vezetett.

Az ember mindig is abban a tévhitben ringatta magát, hogy felülírhatja a természet törvényeit. Legyőzheti azokat a törvényeket, amelyet rajta kívül minden élőlény betart. Nem azért, mert annyival bölcsebb, hanem mert ha nem teszi, a saját sírját ássa. Kipusztul. Mi ellenben úgy gondoljuk, hogy büntetlenül felélhetjük a természet erőforrásait, korlátlanul szaporodhatunk egy véges méretű bolygón… Ideig óráig fel lehet függeszteni ezeket a törvényeket. Lásd gravitáció. Tudunk repülni. De ennek ára van: energiát kell belefektetni. És nem is keveset, hiszen a repülés a legenergiaigényesebb (és környezetszennyezőbb) közlekedési forma. Ez „a szárnyalás”, amit az ember bámulatos fejlődése során tesz, ugyanilyen. Ilyen magas áron csak ideig óráig tudunk a levegőben maradni. Egyszer elfogy az üzemanyag, és nem emelkedhetünk fel többé. Ugyanígy elfogy a tiszta víz, levegő, föld, elfogy a minket (is) tápláló élővilág, az élhető élettér.

Majd a technológia megoldja? Sok mindent megold, de józan észt nem ad, és abban sem segít, ha feléljük a bolygó életterét. Az ember táplálékból van. Nem baj, majd lesz mesterséges táplálék!, mondják a bizakodók. De az élőhely elfogy. Az élőlények elfogynak. És az az élő rendszer, amiből eltűnik a változatosság, a fajok millióinak összefüggő és csodálatosan együttműködő rendszere, az kihalásra ítéltetett. Ez is a természet, az evolúció törvénye. Nem zárkózom el az utópiáktól, sőt magam is hiszek benne. DE ezen a tudati szinten, ahol most vagyunk, ez nem tud bekövetkezni. Most a disztópia, a negatív utópia felé haladunk.

Az otthon együtt öltött idő, a kertészkedés a ház körül, vagy az otthonunk saját kezű csinosítása (hiszen kevesebb a pénz is), a jó levegő, amit a lecsökkent forgalom okozott, az igazi tartalmas időtöltések, amikre a szórakozóhelyek bezárása nélkül nem fanyalodtunk volna, az otthon főzött étel, a sok-sok szépség, amiért nem kell a világ másik végére repülnünk, mert itt vannak körülöttünk, a sport az erdő szélén, mert máshol nem lehet… a kevesebb munka, a lelassulás, az odafigyelés, annak észrevétele, hogy süt a nap, csipognak a madarak, tavasz van, éledezünk…

9.6.2. Merj különbözni!

„Az, hogy kisebbségben van, ha akár egymaga alkotja a kisebbséget, még nem jelenti azt, hogy őrült valaki. Van igazság, és van hazugság, s ha akár az egész világ ellenében is az igazsághoz ragaszkodunk, még nem vagyunk őrültek.”
George Orwell

A koronavírus megjelenése óta egyre szélesebb körű „egyvélemény” alakult ki a témában. Ennek végképp megadta a kegyelemdöfést a „harmadik hullám”, amely szó szerint magával sodort egy sor olyan embert, aki eddig nem rendelte alá magát teljesen ennek az egyvéleménynek, vagy kételkedett, esetleg ellenállt. Ahogy halad az idő, egyre fogynak az emberek körülöttünk és egyre nehezebb lesz kilábalni a sötétségből.

Nagyon tudatosnak, ébernek kell lennünk, hogy megőrizzük a józan eszünket és a lelki békénket, hogy ne hagyjuk magunkat befolyásolni, és ne engedjünk a félelemnek, a haragnak, a sötét oldal csábításának, ahogy kedvenc Yodánk mondaná. És nagyon bátornak is, hogy akár a kiközösítést vagy bármi rosszabbat is bevállalva kiálljunk azért, amit az eszünk és a szívünk diktál. Az önbecsapás nélküli eszünk és szívünk. (Ez különösen nehéz!).

Orwell azt is mondja (bár nem 100%, hogy tőle ered ez az idézet), hogy „Minél inkább eltávolodik egy társadalom az igazságtól, annál inkább utálni fogja azokat, akik kimondják.” Ezért abban is bátornak kell lennünk, hogy kiálljunk azon kevesekért, akik felvállalják ezt a testre-lélekre egyaránt kockázatos szerepet. Szerencsére (még) vannak ilyen emberek mindenhol, minden rétegben. A vezetők között is egyre többen állnak ki az egyvélemény ellen, ahelyett hogy végignéznék, sőt elrendelnék a saját népük irtását. Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik mertek/mernek különbözni, és szót emelnek, sőt cselekszenek, hogy vége legyen a koronavírus-világjárvány címszó alatt futó bolygóméretű börtönkísérletnek.

„Jézus azt mondja: keress és találsz; kérj, és megadatik néked; kopogtass, és az ajtók feltárulnak előtted. Azt sosem mondja, hogy légy keresztény, és az ajtók feltárulnak előtted. Azt sem mondja, hogy majd én kopogtatok helyetted, hogy feltáruljanak az ajtók előtted. Ő azt mondja, hogy kopogtass, és az ajtók feltárulnak előtted. Mindenkinek magának kell kopogtatnia, mert mindenkinek egy másik ajtón kell átmennie. Mindenki egy egyén, mindenki egyedi.”
Osho