5.2. Kilóg a lóláb? – Szakmai, politikai és gazdasági érdekek


– Fénykép: Pixabay

Pénz, paripa, dicsőség: A három terület szorosan összefonódik, nehéz részenként áttekinteni, de azért megpróbálom.

5.2.1. Végtelen történet? – A WHO szerepe

Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.

Ha a járvány nem felel meg a definíciónak, igazítsuk a definíciót a járványhoz. A Koronavírus vaklárma könyv egyik fontos fejezete erről szól, azaz a Egészségügyi Világszervezet (WHO) koronavírus-pandémiában játszott szerepéről. Ott olvashatjuk az alábbi összefoglalást, hogy mit is jelentett korábban az, hogy világjárvány:

A pandémia (világjárvány) eredeti definíciója 2009-ig:

  1. A kórokozónak újnak kell lennie;
  2. A kórokozó terjed, és gyorsan hódít meg új földrészeket;
  3. A kórokozó komoly, gyakran halálos betegséget okoz.

Az első, és a mostanihoz kísértetiesen hasonló eset az oltások veszélyeivel kapcsolatban a már említett 2009-es „sertésinfluenza”-járvány esetében történt. Hamar kiderült, hogy a fertőzéshullám jóval enyhébbnek bizonyult, mint ahogy azt az elején beharangozták. Csakhogy legyártottak sok-sok millió oltóanyagot. Ekkor került ki WHO kritériumlistájából a harmadik szempont. A világjárványnak már nem feltétele, hogy súlyos legyen, elég, ha az 1. és a 2. kritériumnak megfelel. Így kapott zöld utat az oltás. Több mint 30 millió embert oltottak be csak azzal a Pandemrix oltóanyaggal, amelyről később kiderültek a maradandó idegrendszeri károsodással járó mellékhatások, ahogy az előző fejezetben láttuk. (Összesen 65 millió védőoltást adtak be több mint 16 országban!) Vajon mennyi oltási szövődmény lehetett az említett narkolepsziás eseteken túl?!

De ez sem volt elég, 2010-ben újabb egyszerűsítés történt:

A pandémia új WHO-definíciója 2010 óta:

„Egy új betegség világszintű elterjedése.”
– Forrás: WHO

Ez ugyancsak leegyszerűsített és tág fogalom. Elég egy újabb variáns kicsit más tüneti képpel, és már rá is fogható, hogy egy új betegség? Igen. Pontosan ezt látjuk a SARS-CoV-2 új variánsaival kapcsolatban: Újabb, még súlyosabb-fertőzőbb(?), kicsit más tüneteket okozó mutációk bukkantak fel (4.6.5. Harmadik hullám újratöltve c. fejezet), és valóban újraindult a történet harmadik hulláma. Ezzel a definícióval is megtámogatva a végtelenített történetet, lehet újra, sőt ez esetben gyakorlatilag nonstop világjárványhelyzetet fenntartani. Ahogy Bhakdi professzorék már tavasszal meg is jósolták, hogy ezzel vissza lehet élni.

Sőt, bármilyen abszurdan is hangzik, talán már az sem kell majd, hogy fertőző legyen. Hiszen elég „elterjedt” betegség a világon az összes népbetegség (4.7.4. Szindémia és egyéb hipotézisek, 7.1.7. Korai, elkerülhető halálozás c. fejezetek)!

Mit nevezünk pandémiának (világjárványnak)?

A pandémia definíciójának 2009-es és 2010-es leegyszerűsítése újabb példa a járvánnyal kapcsolatos alapfogalmak, kritériumok megváltoztatására, ez esetben is megengedőbbé téve a definíciót!
Indokoltak ezek a változtatások? Mi áll a háttérben? És miért fontos, hogy mit nevezünk világjárványnak? Azért fontos, mert ez határozza meg, hogy kihírdeti-e a nemzetközi vészhelyzetet a WHO, és hogy milyen nemzetközi érvényű intézkedéseket rendel el! Ez ad jogalapot például arra is, hogy felül lehessen írni a gyógyszer- és oltóanyag-fejlesztés és kipróbálás szigorú szabályait!

Nemcsak a pandémia fogalmának meghatározása tartozik a WHO fennhatósága alá, hanem a teljes járványügyi helyzet kezelése, így természetesen azoknak a definícióknak, irányelveknek a kiadása is, amelyek a teljes folyamatot kontrollálják: esetmeghatározás, tesztelési, intézkedési protokollok, ahogy az a NNK rendeleteiből is látszik. Tehát a hazai szakemberek is a WHO irányítása alá tartoznak, és az EU-s és a többi vezető nemzetközi szakmai szervezet útmutatásait követik.

5.2.2. Intézkedések és oltások – Ki fizeti a révészt?

A koronavírusjárvány-helyzet emberéletekben mért árát részletesen a 7. Ágyúval verébre… c. fejezetben fejtem ki. Azonban pénzben kifejezve is óriásiak a költségek, amelynek igencsak lett volna helye egy sor egyéb, nagyon fontos területen, még a gazdagabb országokban is, nemhogy a szegényekben. Sajnos ez is egy ördögi kör vagy lefelé vezető spirál: a forráselvonások, az átcsoportosítások további áldozatokkal és egészségügyi költségekkel járnak. Csak felsorolásszerűen:

Elvileg világjárvány van, de az egészségügyi intézményekben (tisztelet a kivételnek) még egy szappan sincsen a WC-kben. Miközben a fertőtlenítés fontossága folyik minden csapból!

Az oltások ára persze mindent felülmúl. Osszunk-szorozzunk: Ha a nyájimmunitás a cél…

Az oltások ára: 3-15 USD/db. Cc. 1500 Ft/db AstraZeneca, 4000 ezer Ft Pfizer, 9000 ezer Ft Moderna, 16 000 Ft orosz…! Megszorozva hány millióval? És mostantól hány havonta?

„Az oltóanyag kifejlesztése a gyógyszercégek befektetése” – mondta gyanútlanul egy ismerősöm. Valóban? „Lenyűgöző módon a koronavírus-oltás kifejlesztésre indított nemzetközi kutatás finanszírozása május elejére egy csapásra megvalósult. Az EU donorkonferenciáján majdnem 7,5 milliárd euró gyűlt össze az oltóanyag kifejlesztésére.” – írta erről K. Reiss és S. Bhakdi.

Nyilvánvaló, hogy a vezetők nem a saját zsebpénzüket fektették ebbe az emberkísérletbe, hanem az államkasszát kopasztották meg ez esetben is, ahogy az szokás a korrupciós ügyekben. (Persze tetemes összeget tesz ki az „önzetlen” szponzorok adakozása is…) És ezúttal is azt a látszatot keltik, úgy intézik, hogy mi, a nép adtunk erre felhatalmazást. Ami annyiban igaz is, hogyha az emberek némán tűrik, akkor tényleg asszisztálnak hozzá (6.3. Vétkesek közt cinkos, a néma… c. fejezet).

A koronavírus-járvány megfékezésére fordított költségek a már egyébként is vérszegény egészségügynek megadták a kegyelemdöfést. A beteg elvérzett.

A saját pénzünkön mossák az agyunkat (lásd közszolgálati média) és kísérleteznek rajtunk azokkal az oltóanyagokkal, amit az adófizetők pénzéből különítettek el erre a célra! Tudom, hogy drasztikus hasonlat, de nem olyan ez, mint a disznó, akit a saját belébe töltenek vissza, miután leölték? Vagy a szappan, amivel a klónokat táplálták, és amit magukból a megölt klónokból állítottak elő a Felhőatlasz című filmben? Vagy a Mátrix emberi elemei? Világok harca emberturmix? Ez utóbbit legalább az ufók (t)ették, és nem a saját választott és fizetett vezetőink. Szép új világ? Egy olyan szép új világ, amit az emberek lelkesen megteremtenek…

9.11. És kik a révészek?

„Bill. Gates: Végül is 7 milliárd embernek fogjuk beadni az újonnan kifejlesztett oltást, szóval nem engedhetünk meg magunknak semmilyen káros mellékhatással rendelkező szert. Most azonban mégis a szokásosnál kisebb tudományos adatmennyiség alapján fogjuk meghozni a döntést, hogy beoltassuk magunkat, azért, hogy gyorsabban célba érjünk.”
K. Reiss & S. Bhakdi: Koronavírus vaklárma

FogJUK?! Hogy itt, a poszt(?)kommunista tömbben a politikusok és a gazdasági érdekeltségek döntik el, hogy mikor érhet véget a járvány, azon nem csodálkozom. De eddig abban az illúzióban éltem, hogy nyugatabbra egy fokkal nagyobb a demokrácia. „A koronavírus-járvány akkor ér véget, ha rendelkezésre áll a vakcina. Hát ez szenzációs! Mióta dönti el a kormány, hogy hogyan és mikor ér véget egy járvány?” Érthető módon a Bhakdi professzorék is felháborodtak a német kormány hozzáállásán.

Hálátlan feladatnak tűnik bármi nem magasztalót mondani arról a személyről, aki a Pfizer-BioNTech közös vakcinájának az egyik feltalálója, és akire sokan a világ megmentőjeként tekintenek, és meglehet, hogy ezért a teljesítményéért a Nobel-díj várományosa. A teljesítménye természetesen lehet valóban világraszóló, de attól még az eredményt – mint minden korszakalkotó felfedezést – lehet jóra is, rosszra is használni.
Hiteles és független szakemberek állítják, hogy nem indokolt a globális COVID–19-kampányoltás, ellenben nagyon kockázatos! Mégis hány embertől hallottam az utóbbi hetekben, hogy „Én Karikó Katalinnak hiszek! Ki tudná, hogy biztonságos-e az oltás, ha nem ő?”! (Mintha önmagában az, hogy valaki magyar származású, megkövetelné tőlünk, hogy dagadjon a keblünk a büszkeségtől, és igyuk minden szavát. Én jobban örülnék, ha nem egy magyar ember lenne az egyik fő kiszolgálója ennek a népirtásnak…) Ahogy az előző fejezetekből kiderült, szakmailag is fenntartással kellene kezelnünk a szavait, hát még ha belegondolunk, hogy mennyire tekinthetjük garanciának azt a szakvéleményt, ami egy személyben az oltóanyaggyártó cég alapítójától és alelnökétől, illetve az oltás kifejlesztőjétől származik? Független, pártatlan, hiteles? Ezt nevezik összeférhetetlenségnek. Még egy egyszerű alapítványnak is be kell ezt tartania.

Tőzsde: „Bankot robbant, aki idejében bevásárolt…”[1]

Pfizer, Moderna, BioNTech, AstraZeneca Nem hiszem, hogy korábban túl sokan ismerték volna a nevüket. Most – „a közértben válogatva, mintha csak ártalmatlan samponmárkákról lenne szó” – mindenki szembetalálkozik velük. Miközben a gazdaság és a családok egzisztenciális helyzete romokban hever, érdemes egy pillantást vetnünk az oltóanyaggyártó cégek tőzsdei árfolyamaira (például a Qubit releváns cikkében)[1:1].

Óriási üzlet a gyógyszeripar. Mi sem mutatja jobban, minthogy a TV-reklámok zöme ma már csak gyógyszerreklám. Soren Ventegodt összefoglaló tanulmánya szerint a gyógyszeripar nyeresége: évi 2 000 000 000 000 (2 billió) dollár! Forintra váltva ~600 billió Ft! És az arany tojást tojó tyúk még csak most látott igazán munkához…
– Forrás: Soren Ventegodt – researchgate.net

Zárójelben jegyzem meg, hogy a korábban hangos influenzaoltás-kampány tavaly igencsak elcsendesült. „Szegény” influenza tényleg kiesett a pikszisből. Sokkal fontosabb ügy és ráadásul sokkal tutibb biznisz most a COVID-oltás!

Kardos Gábor filozófus: „Oltásóvatosság – a többségi álláspont”

„…A világon egyetlen termék sem kapott még ekkora ingyenreklámot.
A történelem vélhetően legnagyobb oltásbiznisze, hogy nagyjából félévenként beolthatnak mintegy kétmilliárd embert. A Pfizer–Moderna esetében nyilvánosságra került árak[2] alapján fejenként 40-50 dollár közpénz válhat így magánprofittá. Ha felszorozzuk, félévenként globálisan 30 ezer milliárd forintos bevételen osztozhatnak a gyártók. Erről a dübörgő oltáskampány szemérmesen hallgat, sőt: folyamatosan az oltás „ingyenességét” hangsúlyozzák, ami megtévesztő: a közpénz nem ingyen van, mindannyian fizetünk érte.”
– Forrás: Kardos Gábor – Index – 2021. január 19.

Lehet, hogy naiv elképzelés, de ami ellen végképp határozottan tiltakoznunk kellene, hogy egy komputermágnás diktáljon orvosi kérdésekben a vezető egészségügyi szervezeteknek és a politikusoknak, bármennyi pénzt is „adományoz”. Ez szintén összeférhetetlenség, ráadásul nem az ő kompetenciája eldönteni, hogy mikor indokolt egy globális oltásprogram, és hogy (nekünk!) vállalnunk kell-e a kockázatot vagy sem. Ez bármilyen (globális) egészségügyi kérdésben, és még a kellően tesztelt oltóanyagok esetében is elfogadhatatlan, nemhogy felgyorsított eljárással kifejlesztett vakcinák esetében! (Persze ez vonatkozik a korábban említett közéleti személyekre is, akik hozzáértés nélkül kampányolnak az oltás mellett, csakhogy az ő hatalmuk és befolyásuk nagyságrendekkel kisebb.)

És mi a helyzet a COVID-ügy többi főszereplőjével (pontosabban a stáb vezető tagjaival)? Lássuk először a szakembereket.
Ma már minden üzlet, de legalábbis a pénz körül forog. Az egészségügy és a kutatás is. És egy ilyen kiemelt helyzetben és témában gyűlnek az éhes szájak a kondér körül: kutatási pénzekért, támogatásért, versengenek a kiírt pályázatokra, eszközökre. És a COVID–19 most mindent visz…
Az alulfinanszírozott, lepusztított állami egészségügyi intézmények pedig „kénytelenek korrumpálódni” azzal, hogy manipulálnak az OEP felé lejelentett diagnózisokkal a magasabb finanszírozás érdekében. A COVID–19 ebből a szempontból is mindent visz, pontosabban a megfelelő diagnózis ez esetben hoz a konyhára.

És a szakmában, kutatásban jól jön a hírnév is. Eddig sosem látott-halott szakemberek kerültek rivaldafénybe, akik valamilyen szinten érintettek a járványügyben. Az aggódó nép issza a szavukat, mindegy milyen ordítóan ellentmondásos dolgokat nyilatkoznak, ahogy láttuk. Lehet a megmentő szaktekintély szerepében tetszelegni. Díjak is kilátásba helyezhetők. Pedig ha belegondolunk, hogy milliárdok életének tönkretételéhez, emberkísérlethez, háborús bűn szintű történésekhez asszisztálnak! Gyanútlanul? De erre még visszatérek. Lesújtó kép a saját szakmámról…

A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ebben a történetben unalomig ismételt mondás. Azok az egyébként jó szándékú szakemberek is, akik tényleg a frontvonalban küzdenek, és tényleg az ő nyakukba szakad az egész áldatlan egészségügyi helyzet, joggal érzik úgy, hogy mindent megtesznek, és teljes mellszélességgel támogatják az intézkedéseket és az oltást… Hiszen ők is a szabadulásuk kulcsát látják benne. Legalább annyi önigazolással vigasztalódhatnak, hogy szükség van rájuk, hogy életeket mentenek. Szomorú, hogy éppen ők nem látják a fától az erdőt, és a tüneti kezelést választják a COVID-ügyre. Ha észrevennék a bajok gyökerét, nekik sem kellene ennyi nehézséget elviselniük, és tudatlanul is a fenti bűnökhöz asszisztálniuk. Még egyszer: Lesújtó kép a saját szakmámról…

A „sztár” szakemberek mellé a nép megmentője szerepében tetszelgő politikusok is felsorakoztak. Bevett politikai húzás, hogy generálnak egy problémát, jól ráijesztenek a népre, majd előállnak a kézenfekvő megoldással, ami gyógyír az egyébként addig nem létező problémára. Az emberek pedig már szaladnak is, és önként és dalolva fogadják és éljenzik a megmentőiket: „Könyörgöm, oltsanak beee! És oltsák be a többieket is!” Meg is van az eredménye, mert még a maguk területén bizonyára kiváló szakemberek is csatlakoznak hozzájuk, ahogy például a 5.1.7. Kit ment meg az oltás valójában? c. fejezetben idézett kerületi lapban nyilatkozó Kossuth-díjas dramaturg szavaiból is látszik:

„Nagyon fontosnak tartom, hogy valóban minél többen és minél gyorsabban megkapjuk az oltást, mert az oltás a szabadságunk lehetősége. Ez az egyetlen módja, hogy visszanyerhessük a régi életünket, kultúránkat, barátainkat, utazásaink élményét… Megszületett a vakcina, sok-sok nagyszerű embertársunk, tudósunk jóvoltából… és reménykedhetünk a védelemben… Hogy ez mennyire erős és meddig tart, szintén nem tudhatjuk, de az biztos, hogy a szervezetünk ellenállóbb lesz, és kevésbé fogékony a fertőzésre.”

Ahogy Bhakdi professzorék is írták a politikusokról, csodálkozom a bátorságán, hogy a nevét adja egy ilyen kampányhoz, és hogy filmes szakemberként ilyen magabiztosan nyilatkozik orvosi kérdésekben, és ilyen határozottan állítja, hogy hogyan és mikor ér véget a járvány, hogy mivel védhetjük meg magunkat, és milyen hatással lesz az emberekre az oltás.

Akik még nézik a „királyi” TV-t és a kereskedelmi csatornákat, naponta láthatják az ismert és kevésbé ismert művészeket, amint „Maszkot fel!” jelszóval mutatják a nézőknek a követendő példát. Lesújtó kép a nép irányíthatóságáról…

A „jobb-” és „baloldal” pedig kölcsönösen mutogathat a másikra, hogy a választókat a maga oldalára édesgesse. Miközben mindkét oldal ugyanazokra a hibás adatokra és érvekre épít, és butítja a népet. Ebben sajnos egy követ fújnak (6.1.7. A végeredmény: „egytéma és „egyvélemény” c. fejezet).

5.3. Ne szólj szám? – A szakemberek kudarca és felelőssége

„Nemcsak azért vagy felelős, amit mondasz, hanem azért is, amit nem”
Martin Luther King

Hogyan történhet meg mindez? Kit terhel a felelősség? A COVID-helyzet romlása és másodlagos pusztítása elsősorban a döntéshozók és szaktanácsadóik, és természetesen a médiumok kudarca és felelőssége. De nem csak az övék… (6.3. Vétkesek közt cinkos… c. fejezet.)

5.3.1. Független, pártatlan, elhivatott, hiteles?

Az arc a lélek tükre

Erről már több helyen volt szó, itt most csak a hiteles kommunikációról írok pár gondolatot. Anno orvosi kommunikációt és pszichológiát tanítottam magyar és külföldi orvostanhallgatóknak a Semmelweis Egyetemen, és rengeteg készségfejlesztő tréninget is tartottam mindenféle laikus és szakmai „célközönségnek”. Ez alapján tudom, hogy mennyi minden befolyásolja azt, hogy mit hiszünk el valakinek és mit nem. Ezek közül az egyik: hogy mennyire tartjuk hitelesnek az információ forrását. Ezt nagyon el lehet rontani (lásd Operatív Törzs), és vissza is lehet vele élni.

Tekintélyelvűség, szakmai titulusok: Van egy korrekt határ. Természetes, hogy amikor valaki nyilatkozik egy témában, akkor hozzáteszi, hogy milyen szakmai háttérrel rendelkezik. Ez segít támpontot adni ahhoz, hogy mennyire ért a dologhoz. De korántsem elegendő! A diplomák mögött ott áll az ember. Ne csak a szavaira figyeljünk, hanem arra is, ahogy mondja, arra, hogy mennyire tűnik hitelesnek és őszintének, milyen a stílusa. Milyen a hanglejtése, a mimikája, milyen szavakat használ: minősítgeti-e a másikat stb. Mit gondoljunk arról a szakemberről, aki úgy kezdi a párbeszédet a szintén szakember vitapartnereivel, hogy „kockáztatom a szakmai hírnevemet azzal, hogy leülök önökkel vitázni” (Dr. Boldogkői Zsolt, 9.2.2. Minőséget keress, és találsz… c. fejezet). A tudományos vita nem hírnév és tekintély kérdése, hanem a személyeskedésmentes érveké: akármilyen háttérrel is rendelkezik az az ember, aki a másik székben ül, és aki jogos és értelmes kérdéseket és kételyeket fogalmaz meg. A figyelmet ki kell érdemelni, a hitelességet meg kell szolgálni.

Amikor a háttérben ott lógnak a falon a bekeretezett diplomák és kitűntetések, mindig elbizonytalanodom, hogy mekkora az „egója” az illetőnek. (Hogy ezzel a divatos kifejezéssel éljek. Persze attól, hogy divatos, még nagyon is helyénvaló kérdés a mai individualista világban.)

Értékelve, amit eddig láttunk a COVID–19-anomáliákról és a járvány valós képéről, mennyire tekinthetjük hitelesnek a médiában megnyilvánuló szakértőket?!

Nem akarok személyeskedni, ezért üresen hagyom az arcokat.

Ide tenném azoknak a járvány kezdete óta ismert személyeknek a fotóit, akik megjelennek a médiában. Remek karikatúrákat és aranyköpéseket is láthatunk, olvashatunk róluk/tőlük.
A humor egy csodadolog, jót tesz az immunrendszernek is, de nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy egy könnyed dologról lenne szó. Az emberiség történelmének legjelentősebb eseményei zajlanak körülöttünk! És ezek a néven nem nevezett, de a médiában nagyon is ismert emberek formálják a közvéleményt!

Bemutattam korábban az ÁNTSZ influenza plakátjait (2.6.6. Összegzés – Nem is pandémia?! c. fejezet). A hiteltelen kommunikáció mintapéldányai. Rettentően szomorú vagyok, hogy ezt kell mondjam, de én nagyon is megfontolom, hogy mennyiben hiszek ezeknek a szakembereknek és a népegészségügyi szolgálatunknak.

5.3.2. Felelős döntések, tüneti kezelés?

A források és az eszközök rendelkezésre álltak! Az első perctől fogva kötelessége lett volna a vezető szakembereknek, hogy

Ahogy írtam, a döntéshozók (és mindazok, akik gondolkodás nélkül betartják a parancsokat) fordítva ülnek a lovon! Megelőzés és oki terápia helyett tüneti kezelést folytatnak. Ha tizedannyi figyelmet fordítanának a valóban megelőzhető krónikus betegségekre és halálozásra, most sokkal kevesebb lenne azok száma, akikre valóban kockázatos, ha egy új vírus bukkan fel, és átfertőzi a lakosságot. Ez kellene ahhoz, hogy a pohár ne legyen tele… (lásd következő fejezet)

Egészségügy?! Eddig is félrevezető volt az elnevezés. Régóta csak betegségügyről beszélhetünk. A COVID–19 óta már arról sem. Prevenció?! Hol a felvilágosító kampány, hogy az oltáson kívül mit tehetnénk az egészségünk védelme/megőrzése érdekében? Például hogy mivel edzhetjük az immunrendszerünket, ami a vírusok ellen az első számú védekezési eszközünk? Az oltás kellene, hogy az utolsó legyen! Ez nem az Ebola és nem is azok a súlyos járványos gyermekbetegségek, amelyek egészséges fiatalokat is megtizedeltek anno, és a harmadik világban még ma is! Hol a széles látókörű gondolkodás? Hol van a mélyebb összefüggések, okok, háttértényezők keresése és kezelése?

5.3.3. A megelőzés paradoxonja

Az elenyésző kisebbségtől eltekintve, ma minden ember azon igyekszik, hogy heroikus erőfeszítésekkel, mindegy mekkora áron lezárja a világot, és megállítson egy járványt, amit nem biztos, hogy meg kell és meg lehet állítani. (Sőt, amire a „harmadik hullám” valóban rámutatott, hogy biztos, hogy nem kellett volna megpróbálni megállítani!). De az emberek nem teszik meg ennek a töredékét sem, hogy megelőzzék azokat a problémákat, amelyeket meg kellene és meg lehetne állítani, és amelyek szorosan összefüggenek a koronavírus-járvánnyal is (népbetegségek, korai halálozás: 7.1.6 és 7.1.7 c. fejezet)!

Miért nevezem paradoxonnak? Éppen azért félünk jobban a járványoktól, mert fertőző betegségekről van szó, és éppen azért fordítunk rájuk ekkora figyelmet, mert azt hisszük, hogy a kórokozók ellen legalább hatékonyan védekezhetünk. Pont az ellenkezője az igaz. Szélmalomharcot folytatunk a kórokozók ellen! Nem a középkori higiénés viszonyokat sírom vissza, de mint mindenben, ebben is átestünk a ló túloldalára. (Részletesen erről a 10.2. Aprólények – Barátok vagy ellenségek? c. fejezetben.) Ezt világosan megmutatja a civilizált ember történelme. Hiszen még azokat a kórokozókat sem sikerült legyűrnie, amelyekkel évek óta intenzíven csatázik (2.6.3. Az oroszlánok c. fejezet).

Ecce Homo Sapiens Sapiens… (duplán bölcs, okos, értelmes?!)

Tisztelet a néhány kivételnek. Igen, én sem szeretnék fekete himlőben meghalni, de nem vagyok annyira büszke az emberi fajra, hogy sikerült néhány kórokozót letörölnie a Föld színéről. Pláne hogy a kórokozók esetében ez minden bizonnyal nincsen is így. (Nem eltűntek, csak visszaszorultak, legalábbis mifelénk.) Sok előnyük van ugyanis a fejlettebb, egyben lényegesen sérülékenyebb életformákkal szemben. Nem csoda, hogy az utóbbiak közül nagy hatékonysággal irtunk ki naponta(!) ki tudja hány fajt. Míg végül elérünk a teremtés koronájáig is. Ha már a koronákról van szó… Kétes dicsőség, vagyis sokkal inkább mérhetetlen ostobaság.

Látszólag paradox módon, amiket valóban sokkal hatékonyabban megelőzhetnénk, azok a civilizációs népbetegségek: Éppen azért, mert NEM fertőzőek! Ezért nem is rettegünk tőlük. (Pedig ennél jobban is retteghetnénk, hiszen rengeteg áldozatot követelnek.) Nem riogatjuk egymást, hogy „Bezzeg majd ha TE éled át, a te anyád fekszik a lélegeztetőgépen tüdőtágulás miatt! Majd ha a te apád lábát vágják le érszűkület miatt!” Igen, eddig is rengetegen feküdtek, haltak meg lélegeztetőgépen mindenféle betegségben. (És életem végső szakaszában valószínűleg én is ott fogok feküdni a halálos ágyamon… Hacsak nem csatában, vagy ahogy Jack Nicholson találóan mondta a Bakancslistában a kemoterápia alatt: „Istenem, ebben a pillanatban is hány szerencsés hal meg infarktusban!”…)
Így vagy úgy, a véget nem ússzuk meg. De ehhez képest azért egészen nyugodtan éljük az életünket, nem? Nemhogy nem tiltjuk le magunkat bizonyos nem túl szerencsés életmódokról, mindennapos tevékenységekről és kisebb-nagyobb gyarlóságokról (hajszolt életforma, túl sok bambulás a TV, számítógép előtt, nassolás…), de még azokat a tevékenységeket sem korlátozzuk, amelyek köztudottan óriási mértékben felelősek ezekért a népbetegségekért: például a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás! És nemcsak azért nem, mert óriási biznisz és „nélkülözhetetlen” élvezeti szerek és pótszerek a belső feszültségek kezelésére, hanem azért is, mert egyéni és globális szinten is reménytelen tiltással védekezni bármilyen gyarlóság ellen. Ez megint csak tüneti kezelés…

5.3.4. Karanténban a tudományos párbeszéd!

A korlátozások ellenére terjed az ellenvélemény-fertőzés, és egyre hatékonyabb ébresztő vakcinákat hozunk létre!
saját mondásunk a párommal (a szerző)

Karanténban a tudomány

A szakmai vitának soha nem volt nagyobb létjogosultsága, mint egy ilyen horderejű, az egész világot érintő, új helyzetben, mint a COVID-pandémia!

Elképedve látom, hogy milyen szintű cenzúra lépett életbe a COVID-ügyben. Hogy milyen kíméletlenül söprik le a járvánnyal kapcsolatos eltérő tapasztalatokat, hipotéziseket, szakmai figyelmeztetéseket. Hogyan engedhető ez meg?! Diktatúra a XXI. századi tudományban?! Lássuk, mit tesz hozzá a szakma ehhez a véleménycenzúrához:

A „hivatalos” COVID-szakértők kommunikációs stílusa

A szakmai „mainstream” (azaz akit engednek a médiában megszólalni) nem tárgyal, nem vitázik, nem kezel partnerként, hanem tekintélyalapon, felsőbbséges (paternalisztikus) modorban kommunikál, minősítget és lenéz, legenyhébb esetben jó szándékúan kioktat. És túlfejlett magabiztossággal teszi mindezt, miközben hol erről, hol éppen az ellenkezőjéről nyilatkozik.

Ez a korrekt szakmai hozzáállás?! Sok szakember a címei mögé bújik, a tekintélyével akarja bizonyítani az igazát és lenyomni a vitapartnerét, ahogy írtam. Vagy le sem mer ülni a másikkal nyílt vitára, vélemények ütköztetésére, vagy úgy ül le, hogy előre közli az ugyancsak orvos és gyógyszerész vitapartnereivel, hogy „ez nem egy szakmai vita” lesz (megint csak Dr. Boldogkői szavai az ATV Csatt vitaműsorból). Ez a viselkedés sokszor pusztán azt próbálja leplezni, hogy az illető bizonytalan, nincsenek meggyőző érvei. Vagy nem meri felvállalni (fél a megtorlástól), vagy nem meri beismerni (sokszor még saját magának sem) a tévedését. Félti a hírnevét, vagy hogy ne adj isten „nem tudom” válaszokat kell adnia.

Hihetetlen, hogy egy új, világméretű egészségügyi vészhelyzet esetén, Magyarországon mindösszesen 2, azaz kettő darab nyilvános szakmai vitát láttam/hallottam ismertebb (nem alternatív) csatornán (egyet a TV-ben, egyet a rádióban), azt is hónapokkal ezelőtt. (Ha már az imént írtam a kommunikációról, tanulságos meghallgatni, hogy melyik oldal a hitelesebb Olvasnivaló.)

Csak maroknyi kritikus szakember lenne, aki nem számít, akit könnyű elhallgattatni?! NEM! Rengeteg kritikus szakember van, akit nem engednek szóhoz jutni! És hányan lehetnek, akik nem mernek véleményt nyilvánítani, vagy akik még csak most ébredeznek, hogy nincsenek rendjén a dolgok a járvány körül! Az esetjéghegy mintájára rajzolhatnánk egy „kritikus hangok” jéghegyet is.
Rengeteg emberrel beszélgetek, akik nem értik, hogy mi a csuda történik körülöttük, és aggódva figyelik, hogy mi jön még? (Mi vagyunk a Mátrixban vagy a többiek? – kérdezhetnénk.) Egyre szaporodó nemzetközi szakmai és civil csoportok, egyre szaporodó kritikus cikkek, interjúk, videók (Olvasnivaló c. fejezet), ébredő emberek gyülekeznek a háttérben, bár nálunk szinte láthatatlanul. (Máshol sokkal láthatóbbak!) Ezért szoktuk a párommal mondogatni, hogy:

„#Mindenki Kovidol”

Sokadmagunkkal mi is azon dolgozunk, hogy előállítsuk a COVID–1984 elleni vakcinát, hogy minél hamarabb beadhassa magának az, aki szeretné megállítani az elméje (és a teste) további mérgezését és megbetegítését!

Riporter: „Sokan ilyen vagy olyan indokok alapján, de nem akarják magukat beoltatni, egyetlenegy oltóanyaggal sem. Hogyan lehetne az oltáselleneseket meggyőzni Magyarországon?”
Karikó Katalin: „…Mindenféle orvosok, akik más területekhez értenek, most hirtelen vakcinológusok, immunológusok lettek, és véleményt mondanak… Minden mondatuk tévedés…
– Forrás: részlet az 5.1.8. Emberkísérlet?!… c. fejezetben idézett interjúból

A kutatónő kritikusan fogalmaz: akinek nem az a szakmája, nem tudhatja. Ha egyetértenék ezzel a hozzáállással, mondhatnám, hogy ő viszont biológus-biokémikus, tehát nem orvos, nem infektológus, nem epidemiológus, nem tüdőgyógyász, nem mentálhigiénés és szociális szakember, nem jogász, nem közgazdász stb., azaz egy sor olyan szakterületen képzetlenebb, mint azok az általa leszólt, kételyeket megfogalmazó szakemberek, akiknek az együttes szakmai tapasztalata elengedhetetlenül szükséges (lenne) egy világméretű egészségügyi krízishelyzet komplex és hosszú távú megítéléséhez és helyes kezeléséhez. Ő megkapta a vírus információját, ami alapján legyártott egy oltóanyagot. De a kísérleti oltóanyag és a beoltandó emberek tömegei között egy sorozat olyan tényező van, ami befolyásolja az oltókampány szükségességét, és ha valóban szükséges, akkor a kimenetelét (kockázat és haszon). Többek között az oltóanyag tesztelésének a befejezése, mielőtt a teljes emberiségen kipróbálják! Sajnos tartok tőle, hogy Karikó Katalin is ugyanabban a cipőben jár, mint a többi szűk perspektívában gondolkodó szakember, akit megtéveszt ez az egész helyzet. Ez ki is derült az idézett interjúból, amikor rákérdezett a riporter a beoltottaktól érkező visszajelzésekre. Ő maga sem tud, és nem is tudhat közvetlen és biztosan megbízható információkat kapni több millió beoltott ember sorsáról. Készen kapja a jelentéseket, ahogy készen kapta a génszekvenciákat is, és abból gazdálkodhat. A többi, nagyon specializálódott kutatóhoz hasonlóan csak egy szűk szeletére lehet rálátása ennek a világméretű, összetett egészségügyi helyzetnek (5.3.7. A szakemberek védelmében c. fejezet). A baj ezzel az, hogy ezt ő engedhetné meg magának utoljára a globális emberkísérletben játszott központi szerepe miatt! Ezért is emeltem őt ki külön.

De ahogy mondtam, nem értek egyet azzal, hogy suszter maradjon a kaptafánál. Éppen ellenkezőleg! Ebben a túlspecializálódótt világban égető szükségünk van (volna) arra, hogy többféle, külső nézőpontból is megvizsgáljuk, mit jelent az EGÉSZség, és mit jelent a gyógyítás (6.2.1. A bio-pszicho-szociális egészség- és betegségmodell c. fejezet). Az összetett jelenségek megértése sokkal inkább a józan ész és a széles látókörű, messzire tekintő gondolkodás kérdése, bármilyen területen is dolgozzon valaki. A COVID-ügy ezer sebből vérzik, ezt bármely gondolkodó ember észreveszi, és teljesen jogos, hogy kérdéseket tesz fel ezzel kapcsolatban. Ezért nem engedheti meg magának egyetlen vezető kutató vagy orvos sem, hogy minősítse, hitelteleníteni próbálja azokat a kollégákat (és általában az embereket, bármilyen területen is dolgozzanak), akik a kezdetektől fogva kételyeket fogalmaztak meg a „járványhelyzet” kezelésével és az oltással kapcsolatban. Az emberek tisztában vannak vele, hogy minden gyógyszernek és oltásnak vannak mellékhatásai, amit be is vállalnak, ha valóban nincsen más gyógymód. Itt azonban nem ez a kérdés!
Még egyszer a lényeg:

Az orvosszakma hallgat és asszisztál a történelem legnagyobb emberkísérletéhez. Tisztelet a kivételnek!

Ha mérlegeljük egy világméretű oltókampány létjogosultságát, és a válasz nemleges, akkor indokolatlan több milliárd ember beoltása, és indokolatlan egyetlenegy(!) ember életének is a veszélyeztetése, akármilyen kicsinek is látszik első ránézésre a szövődmények aránya. (Első ránézésre: mert a hosszú távú hatásokat még nem is tudjuk!)

Ha az oltást propagáló szakemberek becsukják a fülüket, hogy ne hallják a kritikus hangokat és a kollégák figyelmeztetését, akkor a feleslegesen vállalt kockázat tudatában gyakorlatilag ők a felelősek minden egyes halálesetért, amit az oltások okoznak.
Rangos díjak emberölésért? Az ember(i)ség valóban megbukott!

5.3.5. Miért hallgatnak a (szak)emberek?

„Különös, mit művelt az emberekkel a háború. Mintha elkapott volna egy hatalmas gépezet. Az ember nem szabad akaratából cselekedett, ugyanakkor esze ágában nem volt ebből kitörni… Ha egyszer elkapott a gépezet, azt tett veled, amit akart.
George Orwell

Úgy tűnik, a szelekciós nyomás nemcsak a vírusokra hat, hanem a vezető (szak)emberekre is. Kedvezőtlen társadalmi és morális környezetben kiesnek a sorból azok a szakemberek, akik nem eléggé rámenősek, nem ülnek eléggé közel a fazékhoz, nem rendelkeznek kellően fejlett önhittséggel stb. A virulensebb (fertőzőbb és számunkra kártékonyabb) szakártók (nem véletlen a kifejezés), akik megmaradnak és „szaporodnak” (legalábbis a felszínen, azaz a közmédiában, ahol csak ők juthatnak szóhoz), azok éppen a kevésbé hiteles és bölcs, és a kevésbé alázatos kollégák. Mert szerintem az igazi tudás alázatot követel!

Ez a helyzet duplán is káros a lakosságra nézve:

  1. Egyrészt az emberek nem hallják a különféle véleményeket és azokat a fontos kérdéseket és szakmai hibákat, amelyekre a járvány- és oltáskritikusok felhívják a figyelmet, és amelyek híján esetleg az életüket súlyosan veszélyeztető döntéseket hoznak.
  2. Másrészt a domináns szakmai szószólók minden eszközzel le is járatják a kritikus hangokat. Ráadásul – mivel a szelekció révén ők egyre inkább az aktuális hatalmi rend és trend, a központi narratíva szócsövei is –, egy teljes apparátus siet a segítségükre ebben a lejárató hadjáratban.

Orwelli valóságszabályozás

Mivel a járványhelyzet torzított képét kritika nélkül elfogadó, „oltáspárti” szakemberek egyre nagyobb számban képviseltetik magukat a társadalmi mémállományban, egyre inkább az ő véleményük alapján íródik a valóság és a történelem, és egyre inkább elnyomják a többieket. Így működik az Orwelli valóságszabályozás (6.2.3. c. fejezet).

Ami tovább rontja a helyzetet, hogy nem csak a laikusok nem hallják az ellenvéleményt, és hallják helyette a lejárató kampányt. A többi szakember is így jár! Pedig ők sem mindenhatók (5.3.7. A szakemberek védelmében… c. fejezet), ezért sajnos óhatatlanul a „feljebbvaló” kollégáknak hisznek. Ez a rengeteg közalkalmazott a központi elvárás szerint vélekedik, cselekszik, így egyben közvetíti is ezt a „felsőbb” szakvéleményt és hozzáállást a betegei felé is. Akik aztán viszik tovább… Megint csak Örkény mérgezett pogácsája…

Így működik a háborús, vagy ha úgy tetszik, a propagandagépezet. Súlyos folyamatok ezek. A történelem megmutatta. És még hányszor kell megmutatnia, hogy időben észrevegyük?
Hogy mit tehetünk ez ellen? A 9.2. c. fejezetben visszatérek rá.

Ezért vagyok annyira csalódott. Korábban nagyra becsült szakemberek, kollégák, barátok, sőt példaképeim sorban esnek áldozatul a propagandagépezetnek, és veszítik el a hitelességüket. Orvosegyetemek, intézetek, kórházak vezetői, neves pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek, akik az oltás mindenhatóságát szajkózzák. Ők aztán tényleg elfelejtették, amit tanultak! Eddig is szomorúan néztem, hogy hová lett a valódi tudomány és a gyógyítás. Ez most a szemem láttára dől össze végképp, mint egy kártyavár. De mint mindig, most is reménykedem, hogy mint a főnix a hamvaiból, a tudomány és a gyógyítás is egy sokkal jobb létre születik újjá, a beteg világgal egyetemben (ahogy arra kitérek a 11.4. “Én nem politizálok!”… c. fejezetben a Zárszóban).

Miért hallgatnak a szakemberek és mindenki más is, hiszen ezek a pszichológiai jelenségek mindenkire vonatkoznak (tisztelet a csekély kisebbségnek)? Már az előbb belekezdtem, de itt folytatatom, és majd a 6.3. Vétkesek közt… c. fejezetben teszem teljessé a listát (legalábbis, amennyi az eszembe jutott):

De szerencsére egyre több olyan szakember is van, aki már észrevette az anomáliákat, felelősséget vállalt, csak még nem szánta el magát rá, hogy felemelje a szavát. Ezért is nagyon fontos, hogy egyre többen legyünk, és kiálljunk egymásért.

5.3.6. A 3 majom

Senkit nem akarok megsérteni, de ez a rajz ide kívánkozott:

Azt hiszem, nem kell kommentálnom. Legfeljebb annyiban, hogy ha a laikusok csinálnak így, még csak-csak megbocsátható (bár az ő bőrükről is szó van). De ha a szakemberek és a döntéshozók, az nagyon nagy baj!

5.3.7. A szakemberek védelmében

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”
Jézus utolsó szavai a kereszten

Valóban nem tudják, nem látják a szakemberek az ellentmondásokat, a szakmai hibákat a járvány körül?!

Nehéz elhinni, de sajnos megtörténhet. Az orvosok sem tudnak mindent naprakészen követni, pláne a modern egészségügyben, ami egyre több és több információt halmoz fel ebben az amúgy is rettentően sokrétű és bonyolult tudományágban. Pláne hogy abból a szakirodalmi tudásbázisból tájékozódnak, amelyeknek szerzői (a kutatók) szintén azokra a – központilag meghatározott, ajánlott (lásd WHO, CDC, vezető nemzeti szakintézetek, Németországban például a Robert Koch Intézet, nálunk a Nemzeti Népegészségügyi Központ, korábban ÁNTSZ…) – vizsgálati módszerekre támaszkodnak, amelyeket a szakmai irányítás előír. Sőt, egy átlagos (nem rossz értelemben véve átlagos) gyakorló orvos nem néz utána az eredeti szakirodalmi forrásoknak sem, mert egyszerűen nincsen kapacitása rá. Erre szolgálnak a szakmai csoportok, felettes szervek, akik elvégzik ezt a munkát helyettük, akiknek az a dolguk, hogy kidolgozzák az irányelveket, protokollokat.

Hogy visszautaljak rá, így működik az oltóanyag-fejlesztő is. Miért is működne másként? Az is csak egy a többi specializált tudást igénylő szakma közül.

Olyan ez az egész, mint egy (dez)információs láncreakció: ha az alapok hibásak (ráadásul alapból, első ránézésre egyáltalán nem is látszanak hibásnak, gyanút keltőnek, mint például a PCR!), akkor minden, ami ezekre az alapokra épül, hibás lesz. Azzal meg végképp nem foglalkozik egyetlen „átlagos” gyakorló orvos sem, hogy unalmas járványügyi definíciók után böngésszen. Megkapja a leírást, hogy mi a protokoll, és bőven elég neki, hogy értelmezze és a gyakorlatba átültesse (a gyakran nehezen értelmezhetőt és átültethetőt).

És pláne miért is feltételezné bármely „átlagos” orvos, hogy „valami bűzlik Dániában”? Alapból jó szándékú, a betegnek segíteni akar, és ezt feltételezi a feletteseiről is.

Egy klinikus szakorvos nem labororvos, nem epidemiológus, nem virológus, nem infektológus stb. stb. Nem genetikus, hogy meg tudja ítélni, milyen hatásai lehetnek a génbázisú oltóanyagoknak. (És persze fordítva is így van, ahogy Karikó Katalin esetében leírtam.) A statisztikához is csak az ért komolyabban, aki kutatást is végez, tudományos fokozatot szerzett. Nem tehet mást egy szakember, minthogy hisz annak, amit a másik szakorvos, kutató mond. (És rengeteg más szakterületen dolgozó orvos és kutató szintén specializált tudására szorul rá egy “átlagos”, specializált szakorvos!) Valójában mindnyájan túlzottan specializáltak vagyunk. Egy virológus nem lát betegeket, nem klinikus. Egy klinikus nem virológus, nem nézeget mikroszkópot, nem labororvos, hogy tudja, jó-e az a teszt és teszteredmény. Hiszen még maga a labororvos sem tudja. Mert nem ért az orvosi fizikához, a műszaki technológiákhoz, gépekhez, amiket használ. Ő is csak a használati útmutató alapján kezeli a PCR-masinát (illetve a központi előírás szerint, lásd Müller Cecília válaszlevelét a ciklusszámról! 3.3.2. A PCR és diagnosztika… c. fejezet)… és elhiszi, hogy az a gép úgy van beállítva, hogy azt mutassa, amit mutatnia kell. És így tovább. A végtelenségig járhatnánk sorra ennek az információs láncolatnak az elemeit, hogy hány helyen csúszhat félre az eredmény. Csoda, hogy egyáltalán működik valahogy.

És éppen itt van (volna!) a kutya elásva: hogy szerencsére még nem robotok, hanem élő, érzékelő, gondolkodó orvosok vannak a láncolat végén, akik jó esetben használják a józan eszüket és hisznek a saját szemüknek. És nem mellesleg a betegnek: Beszélnek vele a tüneteiről, problémáiról, az előzményekről, és megvizsgálják, amolyan régi, fapados orvosi módszerekkel (is), majd összevetik a tapasztalataikat a leletekkel, és nem az utóbbinak hisznek, mint valami istenségnek, hanem az előbbinek: mert a hús-vér beteg a valóság, és nem sok kézen átment virtuális információk! (Hacsak nem érvényesül a „3 majom-effektus”.) Egyébként sajnos éppen ezt a jól bevált kontrollfunkciót iktatták ki a COVID–19-re átírt járványügyi definíciók és protokollok!
Még egyszer az unalomig:

„A szemednek higgy, ne a MŰKÖDnek”, mert a kovidintézkedések és protokollok nem működnek!

Ha a gyakorló orvos nem nyomoz, nem néz utána célzottan a dolgoknak, ahogy a kételkedő kollégák teszik, akkor egyszerűen nem veszi észre a problémákat. El van foglalva a konkrét osztályos feladatokkal, a betegellátással. Egyébként is túlterhelt és agyonstresszelt a gyatrán működő egészségügyi rendszerben. Fel sem tételezi, hogy az a laborlelet, aminek a protokollját a legfelsőbb szinten előírják (WHO), esetleg téves, nem megfelelő, hogy az a beteg, akit ezek után kovidosnak diagnosztizál, nem kovidos! Pláne hogy a COVID–19 tünetek és leletek egyáltalán nem specifikusak, ahogy mindenütt le is írják a differenciáldiagnosztika nehézségeit. Éppen ezért nem győzöm századszor is leírni, hogy miért a főszereplő a PCR ebben a történetben. Mert az alapján mondják ki az orvosok a végső szót: A tünetek és a leletek alapján lehetne ez is meg az is, de ha a teszt pozitív, akkor megvan a diagnózis: COVID! És ami még nagyobb baj, hogy akkor is ez a diagnózis, ha nem is kellene semmilyen diagnózis, mert az illető nem is beteg, nincsenek tünetei, panaszai! (Ismétlés gyanánt: A COVID–19 esetében mindenki megerősített esetnek számít, akinek pozitív a PCR tesztje. Pont.)
Azután mellesleg, mintegy véletlenül kicsúszik a száján (mintha csak a tudatalattija üzenne neki, ahogy a felvidéki aneszteziológusnak): Jé, „mintha eltűnt volna a többi betegség!” (4.6.4. Mutációk és palacknyak-effektus c. fejezet).

Az orvosok sem gondolkodnak tovább sajnos, annyira erős a kollektív meggyőződés hatalma, hogy világjárvány van. Elképzelhető, hogy egy csapásra eltűnt az influenza és a többi népbetegség? Ez utóbbit, tehát a nem fertőző betegségek látszólagos eltűnését még a „szupersikeres-kovidra-mégsem-hatékony” járványügyi védekezéssel sem lehet(ne) magyarázni, mint azt az influenzával teszik. Vagy azért tűntek el a betegek, mert szó szerint ki lettek ebrudalva az egészségügyből (kórházakból, szakrendelőkből)?! Vagy nem tűntek el a népbetegségek, csak „átalakultak” koviddá? Ami a halálozási statisztikákat illeti, végül is pontosan ez történik (lásd 2.4.5. Hány ember halt meg? c. fejezet)!

Vessünk egy előzetes pillantást a vezető halálokokra (amiről a 7.1.7. Korai, megelőzhető halálozás c. fejezetben lesz szó): A 3. és 4., illetve a 6. helyen az alsó légúti nem fertőző és fertőző betegségek, daganatok álltak a COVID–19 előtti világban is! Majd futtassuk le az alábbi gondolatmenetet:
Ott fekszik egy idős/krónikus beteg a kórházban, az intenzív osztályon. Mi történik vele, amikor úgymond végstádiumba kerül? Összeomlik a keringési és légzési rendszere, teszem azt még felül is fertőződik egy rezisztens kórházi kórokozóval (lehet, hogy pont a lélegeztetőgépen). Egy pozitív PCR-teszttel „megtámogatva” máris COVID-beteg és COVID-halott lesz belőle, holott a COVID előtti érában a diagnózisa az alapbetegsége lett volna, és/vagy bármi más, ami az utolsó csepp volt a pohárban.

A halál közvetlen oka tehát egyébként is a „szív- és légzési elégtelenség”. Ezt bárkire rá lehet mondani, hiszen ténylegesen ez történik, amikor valaki maghal: összeomlanak az alapvető életfunkció, a keringés, légzés. Éppen ezért szükséges a boncolás, hogy finomabb képet adjon róla, mitől is halt meg konkrétan a beteg, ha esetleg nem lenne egyértelmű a kórtörténete alapján. És éppen azért olyan „frappáns” húzás, hogy mostantól nem is kell vacakolni, hogy ez a sokféle alapbetegség, amely a végső keringési és légzési elégtelenségben csúcsosodik ki, külön nevesítve legyen. Elég egy valaha is pozitív PCR-eredmény, és meg is van a halál oka. Csoda, ha eltűnt nemcsak az influenza, de az többi fertőző és nem fertőző betegség is? Holott Müller Cecíliától tudjuk, hogy a COVID-halottak 97%-ának volt ilyen alapbetegsége!

(Megint egy „szentségtörő” gondolat: Mennyivel nehezebb lenne a helyzet, ha nem az alapvetően súlyos légúti tünetekben kicsúcsosodó COVID-ról (SARS-ról?!) lenne szó, hanem mondjuk, a lepráról. Kicsit nehéz lenne a tipikus és látványos bőrtünetek nélkül mindenkire rásütni, hogy leprás.)

Ennyit a technológia és a túlspecializált tudás hátulütőiről, az egyre okosabb eszközökről, amelyeknek a felhasználói egyre butulnak, vagy legalábbis EGYügyűvé válnak (beszédes magyar kifejezés).

5.3.8. Összegzés – A szakma felelőssége

The show must go on…

Mit tett/tesz a szakma a COVID-ügyben?

„Csak az oltás nyújt hatékony és biztonságos védelmet a koronavírus ellen!

»A koronavírus-járvány elleni védettséget alapvetően két módon tudjuk megszerezni. Az egyik lehetőség az, ha átesünk a betegségen. A másik módja az, amikor valamilyen vakcina beoltása után a szervezetünk megfelelő immunválaszt tud generálni, és ezzel egy esetleges fertőzés esetén biztosítja a védelmet« – fejtette ki Merkely Béla. 
»Az első lehetőségnek, az átfertőzöttségnek nagyon komoly ára van, hiszen sok honfitársunk súlyosan megbetegszik, sőt adott esetben halált okoz a vírus. Ez jól látható a naponta közölt adatokból.«
A professzor szerint ezért egyértelműen kijelenthető, hogy hatékonyan és biztonságosan csak oltással lehet védekezni a koronavírus ellen.”

– Forrás: kormany.hu – 2021. január 21.

„Ez jól látható a naponta közölt adatokból” ?! Milyen példát mutat Dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora a bizonyítékokon alapul orvoslást, a bio-pszicho-szociális egészségmodellt, a prevenció széles körű alkalmazását illetően, és végül a hippokratészi esküvel kapcsolatban, amelyet az általa vezetett egyetem minden egyes végzős hallgatójával együtt évente elismétel?!

Bocsánatosan sok szót szántam erre a témára, de ez a legfájóbb szívügyem, ráadásul a COVID-történetnek az egészségügyben dolgozó szakemberek a főszereplői, sőt még inkább a stáb tagjai. Ők látnak bele első körben abba, hogy mi zajlik a színfalak mögött, a rendelőkben, kórházakban, és nekik volna szakmai rálátásuk a témára. Nekik kell(ene) először észrevenniük az ellentmondásokat, az érthetetlen, a szakma szabályaira fittyet hányó jelenségeket és a visszaéléseket is. Mivel a frontvonalban harcolnak, egyben az első elszenvedői is az intézkedéseknek.
Ahogy a parancsot teljesítő rendőrökre és katonákra, úgy a szakma szabályait és az orvosi esküjüket megszegő egészségügyi dolgozókra is óriási felelősség hárul. Nekik kellene először felemelni a szavukat és megállj kiáltani!

Sajnálom a kemény szavakat, de bármilyen nehéz is a helyzetük, ez sajnos nem menti fel őket a felelőségük alól! Sokan tisztában is vannak mindezzel, de „The show must go on!”

5.4. A hazámat szolgálom? – A vezetők kudarca és felelőssége

Mindaz, amit a szakmabeliekről elmondtam, hatványozottan érvényes a saját, választott(?!) vezetőinkre. Mindig is a demokrácia, pontosabban a „nép” legnagyobb kudarcának gondoltam, hogy ezek az emberek még mindig a helyükön vannak, és nem a rácsok mögött, és még mindig szó szerint szívják a vérünket. Ez esetben is bizonyítottak. De hagyjuk a politikát. Nem azért, mert azt gondolom, hogy hagyni kell. Szó sincsen erről. Az eredeti értelemben vett politika (és nem a pártpolitika, azaz a jobb és bal vacakolás), a közügyekben való részvétel kutya kötelességünk, és nem mellesleg saját jól felfogott érdekünk is (lenne). A COVID-ügy újabb ékes példája ennek. Mi kell még, hogy cselekedjünk végre?! (Michael Badnarik, 8.3.3. Kifárasztás… c. fejezet.) Azért hagyom most a politikát, mert „nem akarok belemenni ebbe az osztálymicsodába” (hogy egyik kedvenc szatírámat, a Gyalog galoppot idézzem), és mert nem ez a célja és a témája ennek a könyvnek.

Lássuk címszavakban:

Mit tettek a vezetőink a COVID-ügyben?

Példátlanul korlátozó, sőt alkotmányellenes, kaotikus és számos elemében értelmetlen (átlátszó!) és hatástalan, ám annál károsabb és ellentmondóbb intézkedések sorozatát rendelték el.

A következményeket részletesen összefoglalom a 7. Ágyúval verébre… c. fejezetben.
Ezeket a következményeket mindnyájan megtapasztaljuk, de sokan egy részét közvetlenül a járvány pusztításának látják (mert annak láttatják: például hogy kit tekintenek COVID-halottnak). Nem gondolnak bele, hogy közvettet, azaz járulékos, ráadásul feleslegesen elszenvedett járulékos veszteségek. De még ha annak is látják, ami, sokan úgy gondolják, mindezt be kellett vállalni. Akik teljes mértékben elhiszik a járványpropagandát, úgy vélik, hogy ez olyan mellékhatás, amit vállalni kell a gyógyulás és a súlyosabb következmények megelőzése érdekében: mert ugye „minden jobb, mint maga a COVID–19 betegség!” – ahogy a kórházigazgató mondta (5.1.7. Kit ment meg az oltás valójában? c. fejezet).

Azoknak a „járulékos” veszteségeknek a kivizsgálását pedig, amelyeket még a legeltökéltebb járvány- és oltáshívők is látnak (áldatlan kórházi állapotok, a gépi lélegeztetéssel kapcsolatos sorozatos halálozások, oltás után hirtelen meghalt egészséges emberek stb.) a kormány egyszerűen letiltja.

Miközben megy az öntömjénezés. Sajnálom a drága időt arra pazarolni, hogy példákat gyűjtsek erre, maximum ami éppen az utamba akadt: „Magyarország európai éllovas a járványkezelésben.” (xxiszazadintezet.hu). Látszik a halálozási statisztikákból, nem?

A vezetők eddig is kihasználták a médiát arra, hogy gumicsontot dobjanak a népnek, és eltereljék a figyelmet a valós problémákról, a háttérben zajló korrupciós ügyekről és a demokrácia maradványait is leépítő eseményekről (például a salátatörvényekről). Válsághelyzetben ezt tenni még nagyobb gerinctelenség (pontosabban bűn). Miért lenne most másként, amikor sokkal nagyobb a tét, és sokkal nagyobb a kudarc lehetősége is? A világ vezetői megbuktak: a klímaválság, a szegénység, a háborúk, a menekültválság, a bűnözés és a korrupció, a test és lélek betegségeinek… a kezelésében.

Ami pedig a közszolgálati médiát illeti (ami persze már régen nem közszolgálati):

Mit tesz a „közszolgálati” média és a háttérben álló hatalom?

Mi jöhet még?! Újabb ’56?!

És sajnos ez esetben már minden média „fősodrásúvá” vált. Teljes a hírzárlat jobb és baloldalon egyaránt! Mindkét oldal lelkesen támogatja az intézkedéseket, legfeljebb csak azt használják fel egymás lejáratására, hogy mit nem hajtott végre elég hatékonyan a másik oldal. Ebben összezártak. Ez is mutatja a COVID-ügy páratlan erejét.

Európa keleti fele eddig sem volt a törvényesség mintapéldája, de ha már a fejlettebb, nyugati demokráciákban is alkotmányellenesen cselekszenek, akkor tényleg nagy a baj. Az alapvetően pedáns német vezetésről is azt állítja a Koronavírus vaklárma könyv szerzőpárosa, hogy sárba tiporják az emberek alapvető jogait. Sőt arra is felhívják a figyelmet, hogy maga a WHO is szembement a saját irányelveivel azzal kapcsolatban is, hogy milyen intézkedés semmiképpen nem javasolt egy esetleges pandémia esetén: például a kontaktkutatás és a határlezárások. Sajnos nem az első, és nem is az utolsó példája annak, hogy a vezető egészségügyi szervezetek: WHO, ECDC, CDC nem tartják be a saját útmutatásaikat sem.

Azt hiszem tanulságos, és a mi kormányunkra is állnak a következő megállapítások, amelyeket az „első hullám” tapasztalatai alapján összefoglaltak a könyvben:

„Mit tett jól a német kormány?

  • ???

Miben hibázott a német kormány?

  • Egy olyan országos járványt hirdetett ki, amely nem létezett.
  • Kétségbe vonta az ország állampolgárainak az érettségét.
  • Bizonyítékokon alapuló döntések helyett önkényes döntéseket hozott.
  • Felvilágosítás helyett félelmet és bizonytalanságot terjesztett.
  • Teljességgel értelmetlen lezárásokat rendelt el, amikor a járvány már véget ért.
  • Értelmetlen módon bevezette a kötelező maszkviselést, amikor a járvány már véget ért.
  • Az intézkedéseket nem vonta vissza, miután nyilvánvalóvá vált, hogy alkotmányellenesek.
  • Károsította a gazdaságot, és megélhetéseket tett tönkre.
  • A védőoltás értelmetlen fejlesztésére pénzt pazarolt.
  • A lakosságnak óriási egészségi károkat okozott.
  • A lakosságnak óriási szenvedést okozott.
  • …”

– Forrás: K. Reiss & S, Bhadki: Koronavírus vaklárma

Sajnos ez a lista azóta sokkal hosszabb lett, ahogy azt a 7. Ágyúval verébre… c. fejezetben látni fogjuk.

5.5. Nem zörög a haraszt – Konteó vagy valóság?

„A hazugság annál jobb, minél közelebb jár az igazsághoz, a legjobb hazugság pedig az igazság, ha jól bánik vele az ember.”
Isaac Asimov

5.5.1. Hitelvesztés, bizalmatlanság

Miközben készül a könyv, sokat beszélgetek a párommal és a barátainkkal. Mindig is igyekzetem, hogy ne legyek bizalmatlan, mert árt az EGÉSZségnek, de az elmúlt hónapokban többször is kifakadtam: „Egyszerűen képtelenség ennyi probléma és szakmai hiba, ilyen égbekiáltó butaság láttán megőrizni a hidegvéremet és a hitemet az embertársaim ép elméjében és gerincességében!” Ami pedig a szakmai adatokat és a híreket illeti, már tényleg „csak abban a statisztikában hiszek, amit magam hamisítok”, a médiának pedig egy szavát sem hiszem. Ez a teljes mélypont, az anómia (6.3.5. Aki farkast kiált – Az eljátszott bizalom, illetve 8.6.1. Társadalmi válság – Anómia, erkölcsi fogyatékosság c. fejezet).

Pár napja például a következő hír hozott ki a béketűrésemből: Több politikus is javasolta, hogy jutalmazzák pénzzel azokat, akik beoltatják magukat. Az egyik népszerű párt a 100 ezer Ft-ot is ildomosnak találná, a másik beérné egy szerényebb, 10 ezer Ft-os „hálapénzzel”. Úgy tűnik, a riporterbe sokkal több etikai érzék szorult (becsülöm is érte), mint az említett (és jó szándékom jeleként nem nevesített) pártok képviselőibe, amikor megkérdezte a politikust, majd feltette ugyanezt a kérdést egy infektológus szakorvosnak is: „Nem etikátlan ez?” Fején találta a szöget. Én is azonnal felkaptam a fejemet erre az ötletre. Mindkét kérdezett úgy vélte, nincsen benne kivetnivaló. Szerintem pedig nyílt, intézményesített megvesztegetés lenne egy ilyen rendelkezés.

„Megveszteget

  1. (rosszalló) Meg nem engedett, törvénybe, erkölcsbe ütköző módon, rendsz. anyagi juttatások fejében, a maga érdekeinek v. vmely általa képviselt közösség érdekeinek a szolgálatába állít, befolyásol vkit…

  2. (átvitt értelemben, ritka) Kellemes, vonzó hatásával megváltoztatja vkinek eddigi véleményét, magatartását, teljesen megnyeri őt magának.”

– Forrás: A magyar nyelv értelmező szótára – arcanum.com

5.5.2. Válaszok hiánya, paranoia, konteó

„A döntés joga csupán illúzió hatalmasok és elnyomottak között.”
Merovingi a Mátrixban

COVID Matrix
– Fénykép: Pixabay

Ahogy mondtam, nem jó „paranoid üzemmódra” berendezkedni. Fontos, hogy megőrizzük a pozitív hozzáállásunkat. De ha egy történet ezer sebből vérzik, mint a COVID-ügy, akkor nem csoda, ha az emberek nem értik, és válaszokat várnak. Ha nem kapnak azoktól, akiknek tudniuk kellene a válaszokat, akkor keresnek maguknak. És ha valaki úgy keres, hogy nem ért egy témához, illetve ami sokkal fontosabb (hiszen egy ügyes oknyomozó publicista például jó szimattal, logikával és alapos vizsgálódással tudja pótolni a speciális szakértelem hiányát), hogy nem elég kritikus és óvatos a következtetések levonásakor, akkor a kutakodása tévútra vezethet. Ha ezen a tévúton elkezd a maga lehetőségeihez mérten információkat, bizonyítékokat keresni, elméleteket felállítani… akkor hamar el is érkezünk az összeesküvés-elméletekhez (röviden csak konteó, conteo=conspiracy theory). Nem mintha a konteók mindig alaptalanok lennének, sőt: Össze tudnánk vajon számolni, hogy hány konteóról bizonyosodott be később, hogy nem volt az?

Éppen az imént írtam le az 5.3.7. A szakemberek védelmében c. fejezeten, hogy köszönhetően az információrobbanásnak és a specializációnak, még aki ért egy témához, az sem tud mindennek utánajárni még ha akar, akkor sem.

Egyébként is igen ingoványos talaj a konteó téma. Rengeteg dolgot nem tudunk a világról. Ami ma még konteónak látszik, a jövőben könnyen válhat elfogadott valósággá, ahogy új technológiákat dolgozunk ki, feltárjuk a részleteket. Egy szemléletes, de nevetségesen szubjektív és megkérdőjelezhető ábrát osztott meg valaki konteó témában (konteópiramis a neve). Viszont jól példázta ezt a pálfordulást: Anno azt bélyegezték őrültnek és máglyára valónak, aki azt állította, hogy a Föld gömbölyű. Ma a „laposföldhívők” kerültek a konteópiramis csúcsára, azok közé, akik az ábra szerzője szerint kezelést igényelnek.

Mindenesetre a COVID-ügy kapcsán (is) azt tapasztaltam, hogy a

A „konteózás” hasonlóan jól működő „fegyver”, mint a lejáratás: Mindig elő lehet kapni, hogy lepuffantsák vele az ellenvéleményt.

Konteó = conspiration theory (összeesküvés-elmélet)

„Ugyan már, ez konteó!”

GMO & Monsanto… – ez is konteó?! „Persze, hogy nem, de hát azt a vak is látja!” Könnyű mondani, ha már megismertük, bebizonyosodott. Pedig a többi konteó is ugyanúgy kezdődött: Valami nem stimmel, valami gyanús, korrupt, erőszakos disznóság történik…

Sokszor halljuk ezt is: „Ugyan már, senki nem ilyen gonosz!” Nem? Hát de. Egyre több a gátlástalan, a pszichopata, ahogy betegszik a világ. És a tömeg mindig is fogékony volt a manipulációra, így a saját maga hóhérává vált: megszületett a náci korszak, a kommunizmus, ’56…
a XXI. század diktátorainak a sora, végrehajtó felsőbb és alsóbb vezetők és legalul az elszenvedők „tehetetlen” tömegei. Ez a tömeg most éppen a vírusdiktatúra kibontakozását éli…

Különben is, bárki ennyi energiát fektetne bele, hogy egy világméretű színjátékot rendezzen?! Ó igen! Óriási a tét! Süllyed a Titanic, és a csúcson lévők nem akarnak a „pórnéppel” együtt elsüllyedni! És tanulnak a sikeres filmrendezőktől, akik értik a módját, hogy mi egy hollywoodi szuperprodukció titka. Nem kell, hogy tökéletes legyen az illúzió, de az alapok fontosak: Jó forgatókönyv, kiváló és lehetőleg ismert színészek és bőséges büdzsé. Ha elég jó az illúzió, a néző nem veszi észre, hogy amit lát, csak trükkfelvétel, és a legtöbb szereplő csak statiszta.

Ebben a könyvben pont ezekre a „tökéletlenségekre” utaztam: az illúzió szinte láthatatlan, de árulkodó jeleire, hogy megtaláljam, hol van elrejtve a cica a varázsképben! Remélem, elég impozáns anyagot gyűjtöttem össze és mutattam meg az előző fejezetekben. Aki ezekre a felsorolt jelenségekre netán azt mondaná, hogy konteó, hát… az már (szerintem) felér a masszív valóságtagadással.

Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél… Mint minden népi szólás, hiba lenne dogmatikusan kezelni, de a szólások éppen azért olyan hatékony szófordulatok, mert van valóságalapjuk is. De nem mindig! Az is biztos, hogy annyira korrupt lett a világ, már annyira nyílt színen, szemrebbenés nélkül lopnak, csalnak, hazudnak a politikai és gazdasági vezetők, hogy nem csoda, ha bármit el tudunk róluk képzelni (8.3. Kilátásaink? c. fejezet).

Konteózóknak és az ellentábornak további elgondolkodtató adalék az ún. prediktív programozás (8.3.2. Inferno… c. fejezet). Vagy nem is annyira burkolt ez a programozás? Hiszen szó szerint az arcunkba mondják az igazságot (Müller Cecília a halálesetek értékeléséről, és hogy kitől hallhattuk ezt a mondatot 2010-ben, azt sem nehéz kitalálni: „Ma bejelentjük az anyagi kötelezettségvállalásunkat a következő évtizedre. Amire csak úgy gondolunk, hogy az oltások évtizede.” (Aki kíváncsi a videóra: https://www.youtube.com/watch?v=lYSWF9uTkuE). Semmit sem számít, ha az arcunkba mondják. Az emberek egyszerűen azt hiszik el, amit el akarnak hinni, ahogy azt látni fogjuk a 6. Nagy az elme hatalma… c. fejezetben.

5.5.3. Kinek jó a gazdasági összeomlás?

„A koronavírus gazdasági rendszereket válságba sodor, de kilátásba helyezi a sikeres és új tőkefelhalmozás lehetőségét is… A koronavírust mindenki a saját érdekei szolgálatába állítja. A gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények még szegényebbek.”
Végel László, Kossuth-díjas író

Csak egy gondolat erejéig térnék ki erre a témára, mert alapvetően a szakmai anomáliákra szeretnék koncentrálni a COVID-ügyben (ide értve a pszichológiát is, amihez a konteó-jelenség elemzése is hozzátartozik). A szakmai anomáliák ugyanis önmagukban is elegendőek, hogy kételkedjünk a járvány mibenlétét és kezelését illetőn. A többi már csak a ráadás. De ez a ráadás meglehetősen foglalkoztatja az embereket, akik mindig keresik a miérteket a háttérben. Nem csoda, hogy még az alapból jóhiszemű emberek is elgondolkodnak rajta, hogyha ennyire furcsa ez a történet, akkor vagy tényleg elveszítette a józan eszét a világ, vagy háttérérdekek mozgatják a szálakat. Bár a kettő nem zárja ki egymást, sőt inkább erősíti. Az emberi butaság, de legalábbis az egoizmus, a közöny és a konformizmus nélkül nem történhetne meg mindez: 6.3. Vétkesek közt… c. fejezet.

Történészek és gazdasági szakemberek hitelesebben mesélhetnének róla, hogy milyen történelmi események robbantottak ki világháborúkat, vagy a nagy világválságok esetében miért volt úgymond történelmi szükségszerűség az átrendeződés.
A paradigmaváltásról nem is beszélve, amely azt jelzi, hogy az adott történelmi korszaknak lejárt az ideje, és fel kell váltani valami újjal. Jó esetben valami működőképesebbel (11.4. „Én nem politizálok!”… c. fejezet). De a kettő között mindig egy ilyen vajúdós időszak húzódik, amikor a régi normák már nem működnek, újak meg még nem alakultak ki.

Nem kell nagy tudomány hozzá, hogy tisztában legyünk vele: évek óta gazdasági (környezeti és társadalmi-erkölcsi) válságban élünk. Ez a rendszer csúcsra járatódott, és többé fenntarthatatlan. Elkerülhetetlen az összeomlása. És mint ilyen esetben mindig, az emberiség tagjai nem rendelkeznek egyforma erőkkel és rálátással ahhoz, hogy befolyásolni tudják az eseményeket. A nagyobb hatalom birtokosai pedig óhatatlanul azon igyekeznek (és erre sokkal több eszközük is van, mint a többségnek), hogy ne ők kerüljenek a lavina aljára. Hiszen pont ezért vannak ők hatalmon: mert eddig is mások – emberek millióinak a hátán – másztak fel a „csúcsra”. Ez a csúcs ugyan erkölcsileg a mocsár alja. Persze milyen legyen abban a világban, ahol a pénz és a piacgazdaság szinte vallásos fogalmak? De ez már tényleg messzire vezet…

5.5.4. Álruhában a király?

Egyre több fiatal, sőt egészséges ember esik áldozatul a koronavírusnak!? (Legalábbis ezt sugallják a híradások, de ha az ember utánanéz, ez is nagyon erős túlzás: a halálozási átlagéletkor nem változott jelentős mértékben: még mindig majdnem 75 év (4.9.1. A CFR c. fejezet)! De köszönhetően a rémhíreknek, ez a jelenség végképp megpecsételte az ingadozók sorsát. Akik eddig kételkedtek, most már komolyan veszik a dolgot. Csakhogy, mint minden ebben a történetben, ez sem az, aminek látszik, vagyis a kép sokkal árnyaltabb, és a háttértényezők is összetettebbek, mint amit a hivatalos narratíva kínál.

Már több helyen utaltam ezzel a „harmadik hullámmal” kapcsolatos kételyeimre. Ezt most „megkoronázom” egy igazán konteós elgondolással. Bár annyira nem is az, inkább csak logikusan következik az eddigiekből. (Nem is tudom hirtelenjében, melyik lenne a jobb: ha igazam lenne, vagy ha nem.)

Láttuk, hogy a halálozási statisztikák teljesen egyértelműen torzak és megtévesztőek. A médiahírekből tájékozódók valószínűleg nem kutakodnak Müller Cecília sajtókommentárjai után, amelyekben beavat minket a kulisszatitkokba: hogy hogyan számolják a COVID-halottakat. Nem nehéz tehát a halálesetek (alsó hangon is) 90%-át megalapozatlanul a koronavírus számlájára írni, hiszen ez csak egy „szimpla” átkönyvelés egyik kategóriából a másikba (COVID előtt, mondjuk tüdőrák, COVID óta COVID). De látványosan több halottat produkálni már nehezebb (lenne). Produkálnak sajnos így is: közvetve, azaz a járványügyi intézkedések következményeként, mint járulékos veszteség. És természetesen erre a járulékos többlethalálozásra is érvényes a szokásos COVID „könyvelési technika”: így ennek 90%-a is minden további nélkül tovább gyarapítja a járvány „COVID–19-hez köthető” áldozatainak a számát. „Többségében idős és krónikus betegekét”.

COVID-járványlavina

Minél több ember hal meg járulékos veszteségként (azaz az intézkedések következményei miatt), a mindenféle bedurvult vírus- és egyéb kórokozómutáns (ha valóban vannak ilyenek), illetve az oltások áldozataként,
annál több COVID-halott lesz, tehát
annál súlyosabb a járvány, és
annál szigorúbb intézkedésekre van szükség, és persze még több oltásra, ez pedig
egyre több további járulékos veszteséghez vezet, és kezdődik az ördögi kör elölről…

(Részletesen a 6.4. COVID-járványlavina c. fejezetben.)

Nos, ott tartottam, hogy láthatóan egyszerű átkönyvelni a halottakat, de a valóságosnál több halottat már nehézkesebb lenne produkálni. (A statisztikákat persze még lehet kicsit kozmetikázni, de kicsiny országunk lakosságának feltűnően nagy részét azért nem lehet papírforma eltenni láb alól. Az azért talán már feltűnne a leggyanútlanabb embereknek is.) Viszont a „többségében idős és krónikus betegek” életkori sajátossága a második, és különösen a harmadik hullámnak már nem olyan egyértelmű, mint a járvány elején. Egyre fiatalabbak betegszenek, halnak meg – intenek óva az egyre aggasztóbb híradások. Ennek persze sokféle oka lehet (azon túl, hogy a drámai hírek ezúttal is túloznak, ahogy láttuk a valós számok alapján):

Látjuk tehát, hogy „csak abból tudunk főzni, ami van!” És mink van most? Beérő járulékos veszteséghullámunk és dübörgő oltáskampányunk egyértelműen. És ezenkívül? Kiéheztetett kórokozóink? És még így az év elején? Hát a szokásos influenzajárványunk, ami minden évben ilyenkor betegíti meg az embereket tízezerszámra, és növeli meg az összhalálozási számokat. Ezt az első és a második hullám esetében még nem lehetett „eljátszani”, mert a tavasszal „beinduló” járvány arról egyszerűen lecsúszott, a szezon már lecsengőben volt. Most viszont itt van! És mit csinál? Ágynak dönti a fiatalabbakat is, hiszen az influenza nem tesz kivételt. „Letarol egész családokat”, és némileg más a tüneti képe is, mint a klasszikus SARS-CoV-2 fertőzésnek, ahogy többször is idéztem Szlávik dr. szavait.
Vajon megtudjuk valaha is, hogy tényleg eltűnt volna az influenza?! Nem tudom, utólag hogyan lehetne ezt rekonstruálni, de rettenetesen kíváncsi lennék.

A szándékos vagy „pusztán” tudatlanságból elkövetett ellentmondás- és hazugságlavina egyre nő… Álruhába öltözött influenza és járulékos veszteségek – utóbbihoz értve a mutációk és az oltások áldozatait is, hiszen egyik sem következett volna be, ha az alapjárványt a helyén kezelik?! Egy éve kiéheztetett, dühödt vírusmutánsok (ha valóban vannak, mert lehet, hogy ezt sem fogjuk soha megtudni, ahogy azt sem, hogyha vannak, akkor melyik vírusok, kórokozók mutánsairól van szó, hiszen a SARS-CoV-2-n kívül ma senkit semmi más nem érdekel)?! Milliószámra beoltott emberek, akik közül ki tudja hánynál alakul ki súlyos vagy végzetes oltási szövődmény?!
Ha összeadjuk ezeket az áldozatokat, akkor valóban egy súlyos, egyre súlyosabb (járvány)helyzet képét látjuk. Csakhogy ki tudja, hogy ennek a képnek mekkora része a valódi (COVID–19) és mekkora a hamisítvány! Abba a bizonyos kalapba, amiben az eseteket összekeverték (2.7.2. Aktív esetek – Sorsjegyek a kalapban c. fejezet), egyre több és több áleset kerül bele… és még nem látjuk a végét.

5.5.5. A világ legnagyobb gumicsontja

Nem hiszem, hogy nagy bakot lövök, ha azt mondom: a COVID–19 a világ legnagyobb gumicsontja. Eltereli a figyelmet olyan életbevágó problémákról, mint a környezetszennyezés, a fenntarthatatlan életmód, a klímaváltozás és az emberi gondolkodásmód gyarlóságai (a tudatosság hiánya), amely mindezt előidézte és fenntartja. Mindezek összefüggenek, sőt az utóbbi az alap. Már említettem például, hogy a világjárványok modernkori jelenségek. Éppen a klímaváltozás az egyik oka annak, hogy a melegebb égöv járványos kórokozói a mérsékelt égöv felé vándorolnak. Egy sor állat- és növényfaj (különösen az invazívak) jelentek meg nálunk is, amelyek korábban itt nem éltek meg.

Az embernek kezd az az érzése lenni: A COVID–19 a fedősztori, az ürügy a világ vezetőinek, hogy legyen mire kenni az alkalmatlanságukat, a hatalom- és pénzéhségüket, a mérhetetlen korrupciót, hogy azt a pénzt és bizalmat, amit a választóik beléjük fektettek, éppen az ellenkezőjére fordították, mint amit ígértek. Ahogy korábban is írtam, a világ vezetői megbuktak. Egyetlen globális problémára sem találtak eddig megoldást, még megközelítőleg sem. Kérdés ezek után, hogy akartak-e egyáltalán?

Ez az erkölcsi mélység, amiben a vezetők élen jártak, ahelyett hogy igazi elöljárók lettek volna (11.4. „Én nem politizálok!”… c. fejezet), most visszaüt: az egy éve tartó COVID-történet aggasztó fordulatot vett. A gumicsontnak szánt ügy egyre kevésbé gumicsont, az események kilépni látszanak a medrükből. Nem véletlen, hogy aggasztó elképzelések vannak arról is, hogy a koronavírus-járvány nemcsak fedőtörténet, hanem egyfajta kísérlet is a fokozódó hármas – társadalmi, környezeti, gazdasági – globális válság megoldására (8.3.2. Inferno – A pokol bugyraiban c. fejezet).

Többször hangsúlyoztam, hogy abból a pozícióból, ahol egy átlagember elhelyezkedik, nem láthat bele ezekbe a kártyalapokba. De az biztos, hogy nagyon homályosak (cinkeltek?) ezek a lapok! És ami engem a legjobban aggaszt, hogy ha így haladunk, soha nem fogjuk megismerni ezeket a lapokat, mert az orwelli valósághamisítást olyan tökélyre viszik a politikai és gazdasági vezetők, hogy már összemosódik, hogy mi volt igaz, és mi nem. Ahogy a palacknyak-effektussal és a mutációs kényszerrel, illetve az oltásokkal kapcsolatban láttuk, ami kezdetben még nem volt igaz, hogy ez egy súlyos járvány, az könnyen megeshet, hogy azzá válik, ha nem is olyan formában, ahogy azt most tálalják.

Elveszítjük az irányítást az események felett?!

Ami kezdetben „csak” az intézkedések negatív hatása volt, az az oltásokkal „megfejelve” egy olyan bonyolult és irányíthatatlan következménylavina felé sodorhat minket, amit nem fogunk tudni megállítani.
Óriási a tét mindenki számára!

Ráadásul az összes anomália abba az irányba tereli az eseményeket, hogy mindenért a koronavírust és azokat az embereket lehessen hibáztatni, akik nem tartják jogosnak a korlátozásokat, nem hordanak maszkot, nem oltatják be magukat…
Még nagyobb a tét azok számára, akik próbálnak ellenállni a propagandagépezetnek!

Miközben éppen a fordítottja az igaz. Olyan a helyzet, mint amikor a „jó” megérdemli jogos büntetését, a „rossz” pedig elnyeri méltó jutalmát. Bár nem szeretek végletekben beszélni, mondjuk inkább úgy, hogy akik a kezdetektől fogva óva intik a többieket, azokat nemcsak magával rántja a többség, hiszen ez a kisebbség is elszenvedője a helyzetnek, de még őket is hibáztatják mindazért, amit pont hogy meg akartak akadályozni. A többség egyre jobban összezár a kisebbség ellen, és ez a kisebbség még inkább pórul járhat, pedig a többségért is küzd! Ezt nem látják azok, akiknél beindul a már említett hárítás (fül- és szembecsukás), elutasítás, letiltás…, illetve és az ezzel járó ún. kognitív disszonancia feloldása. Ez utóbbi pszichológiai jelenség azzal jár, hogy az ellenvéleményt és/vagy az ellenvélemény forrását hitelteleníteni kell, rossz színben kell feltüntetni (6.3.2. Önbecsapás és kognitív disszonancia c. fejezet).

Az álruhás király növekvő tábora

Egy jó barátom, aki a kezdetekben még látta, hogy nem stimmel a COVID-ügy (tőle kaptam a többször is idézett Kardos Gábor cikket), a „harmadik hullámban” megingott: Ő is látta „a brit mutáns tarolását”… Amiket az imént leírtam, vele kapcsolatban is megtapasztaltam, amikor fel mertem neki róni, hogy beoltatta magát, holott tudta, hogy ezzel foglalkozom, hogy nem a levegőbe beszélek, és jó okom van rá, hogy óva intsem ettől. Szerinte nekem csak harcostársakra és követőkre van szükségem. És amikor megmagyaráztam, hogy úgy van: fején találta a szöget, mert ég a ház, és nekünk, akik oltani próbáljuk a tüzet, valóban minden segítségre szükségünk lenne, akkor már nem hallgatott meg. A válaszomat soha többé nem olvasta el. Ez még egy idegentől is rosszul esne, de egy baráttól óriási pofon… Így választ el a barátokat, családtagokat… a COVID-propaganda.

Még valamit meg kell érteni az iménti személyes példával kapcsolatban: Ezek az anomáliák, amelyeket több hónap kutatómunkával összegyűjtöttem és megírtam, valós tények és jelenségek. Vannak benne ellentmondások (persze hogy vannak, éppen azért anomáliák!) és rengeteg kérdőjel, de egy biztos, nagyon problémás a kép, ahogy többször is írtam.

COVID & „hit”

Az, hogy a hivatalos COVID-összkép számos szempontból torzítja a valóságot, nem „hit” kérdése, hanem tényeken alapul. Nem szerencsés a helyzetet szélsőségesen kezelni (lásd járványhívők ↔ járványtagadók stb.), mert ez felesleges megosztottsághoz és ellenségeskedéshez vezet, és tovább rontja az emberek amúgy is frusztrált lelkiállapotát (6.2.4. Meggyőződések és poláris gondolkodás c. fejezet).
Ami ezt a hibás összképet magyarázó hipotéziseket illeti, lehet ezt vagy azt „hinni”, de egy biztos: a járvánnyal kapcsolatos anomáliák és kérdőjelek válaszokért kiáltanak!

Ezért is szomorodom el nagyon, hogy sorra „veszítjük el” a „harcostársakat” (szívesebben nevezem tűzoltótársaknak, hiszen nem harcolni akarunk, hanem éppen ellenkezőleg: életet menteni!), mert ez is azt bizonyítja, hogy milyen óriási a propagandagépezet ereje, és milyen visszafordíthatatlanul gyűri maga alá az embereket, ha sürgősen nem állítjuk le.

A másik, amit látni kell, hogy ez a helyzet hosszú távon mindenkit veszélybe sodor: nemcsak az életünket/egészségünket, hanem a jövőnket, a szabadságunkat is. Sokan úgy állnak hozzá, hogy rendben, mindenki oltassa be magát, aki akarja. Ha ez kis léptékben történik, elmegy. Olyan, mint amikor bizonyos számú ember dohányzik körülöttem. Zavar a füst, de túlélem. De ha az egész világ rágyújt, akkor a füstbe már belebetegszünk, belefulladunk. Nemcsak mi, hanem maguk a dohányosok is. A mérték a lényeg! Az egyéni szabadságjogaink tehát mindig csak addig tarthatnának, amíg nem veszélyeztetünk vele másokat. Ezért is kulcsfontosságú a COVID fekete dobozának a felnyitása, az anomáliák megértése és helyes kezelése, hogy tökéletesen tisztában legyenek az emberek a döntéseik következményeivel saját magukra és másokra nézve is. És ezért is óriási felelőtlenség, tudatlanság, „amikor elutasítasz valamit, amiről nem tudsz semmit”, ahogy a könyv egyik legelső idézete is felhívja rá a figyelmet.

Figyelmeztetés

A járványhelyzet hivatalos értékelését és az oltást elfogadó többség!
Nagyon vigyázzanak, hogy ne engedjenek a manipulációnak, az összeugrasztásnak (6.2. Sulykolás, agymosás… c. fejezet). Egy hajóban evezünk, és ez a hajó mindenki alatt is süllyed!

A világ legnagyobb gumicsontja?

Vegyük észre, hogy a COVID-ügy súlyos és azonnali beavatkozást igénylő globális – társadalmi, környezeti, gazdasági – problémák megoldásáról tereli el a figyelmünket, miközben végleg kicsúszhat a kezünkből az irányítás és a jövőnk.

5.6. Összegzés – Média, politika, szakártók

„Esküszöm, hogy minden erőmet a német nép javára áldozom… a károktól megmentem… az igazságot mindenki felé gyakorlom.”
A német kancellár és miniszterek esküje (a Koronavírus vaklárma c. könyvből)

Mit tesznek a vezetőink?

Mit tesznek a szakemberek, akikre rábízzuk az életünket?

Hát ezért a „szakártók” kifejezés. Ami először valóban elírás volt. De aztán meghagytam, mint ékes példáját a freudi elszólásnak.

Mit tesz mindeközben a média?

Ahelyett, hogy kritikusan szemlélné az anomáliákat, asszisztál mindehhez:

Mit kellett volna/kellene tenniük?

Azt, amire felesküdtek: hogy a nép javát, az életet és az igazságot szolgálják!


  1. Biztosan bankot robbant, aki idejében bevásárolt a Pfizer és a Moderna részvényeiből? - Qubit ↩︎ ↩︎

  2. How Much Will A Covid-19 Vaccine Cost? – forbes.com ↩︎

Megosztás Facebook-on Megosztás Twitter-en Megosztás LinkedIn-en Megosztás Pinterest-en Megosztás Reddit-en Vágólapra másolás
A könyv egy évnyi önerőből végzett, önkéntes munka gyümölcse. Kérjük támogatását!