4. Ne keress, és nem találsz – A mostohán kezelt vizsgálatok

„Az igazságot tartósan elnyomni nem lehet – az utat tör magának s eget kér.”
Széchényi Viktor

A járvány mozgatórugói:

  1. Megváltozott járványügyi alapfogalmak és kritériumok: fertőzött, gyógyult, eset, növekedési ráta, pandémia…;
  2. Hibás módszertan → hibás következtetések;
  3. PCR-teszt: a „gold standard”;
  4. A valós információt adó vizsgálati módszerek mellőzése;
  5. Politikai, gazdasági és szakmai érdekek;
  6. Médiakampány és a kiszolgáló vezetők, szakemberek;
  7. Pszichológiai hatások és módszerek.

Ahhoz, hogy a PCR mindent vihessen, hasznos, ha a többi lapot is cinkelik, hogy minél kevesebb lehetősége legyen a nyerésre a többi játékosnak. Kétségtelen, hogy ez rossz szándékot feltételez, sőt „konteósan” hangzik, de akár konteó, akár nem, ezt a jelenséget látjuk. Hogy mi van a háttérben, nehéz (lenne) innen feltárni. Ezért nem is ez a célom, hanem hogy a mi szintünkön, a mi lehetőségeinkhez képest vegyük észre a problémákat, és mérlegeljük, hogy milyen következményekkel járnak az életünkre és a jövőnkre nézve, illetve azt, hogy mi az, amin tudunk változtatni, és mi az, amin nem. Ez utóbbiról a 9.1. Mit tehetünk? – Fény az alagút végén c. fejezetben lesz szó.

4.1. Mi kell a diagnózishoz?

Mindenekelőtt panaszok és tünetek! Ha ezek egyértelműek, akkor jöhet a kezelés. Ha nem, akkor további vizsgálatokra van szükség. Persze vannak kivételek, de mondanánk-e egy influenzásra, hogy influenzás, ha egyetlen légúti fertőzésre utaló tünete sincsen? Pedig pontosan ez történik a COVID–19 esetében.

Milyen vizsgálatok segítenék a differenciáldiagnózist annak érdekében, hogy

Sajnos ezzel kapcsolatban is anomáliák sorozatát láthatjuk. Vajon miért mellőzik a valós, bizonyító erejű információt adó vizsgálati módszereket?

4.2. COVID és többlethalálozás

4.2.1. Biztosan a COVID–19 öl? Vagy csak közvetve?

Mielőtt vetnénk egy pillantást a mostohán kezelt vizsgálatokkal kapcsolatos anomáliákra, nézzük meg ezt a fontos kérdéskört, ami folyamatosan előkerül a járvánnyal kapcsolatban. Érthető módon, hiszen az életek védelmében történik az egész intézkedésláncolat.

Bár az influenzajárványokat sok-sok éve ismerjük és monitorozzuk, még így sincsenek biztos adatok a halálozási számokra, legalábbis Magyarországon. Ezt általában közvetetten, az összhalálozásból szokták visszakövetkeztetni.

A Frissmédia egy remek cikkben elemzi a többlethalálozás kérdéskörét a COVID–19-cel összefüggésben. Az általuk összeállított ábra, amely az influenzaszerű tünetekkel orvoshoz forduló esetek heti incidenciagörbéit (azaz a 100 000 lakosra vetített új esetek számát) és az összhalálozást veti össze, elég meggyőző: A halálozási számok megugrása és csökkenése „tűpontosan” egyezik az influenza figyelőszolgálat által jelentett esetek számának az alakulásával.[1]

Az influenzajárványok és a többlethalálozás ok-okozati összefüggését egy hazai kutatás is megerősíti:

Influenzához kapcsolódó halálozás (a közlemény absztraktjából):

„…Magyarországon az elmúlt években több alkalommal is tapasztaltunk az év első három hónapjában halálozási csúcsokat. Az influenza szerepének tisztázására még nem született olyan halandósági elemzés, amelynek eredményei más országok ugyanolyan módszerrel kapott eredményeivel összehasonlíthatók lennének.
Célkitűzés: A 2009/10 és 2016/17 közötti időszakra vonatkozóan az influenzához köthető magyarországi többlethalálozások alakulásának bemutatása a FluMOMO statisztikai programcsomag alkalmazásával…
Eredmények: Az influenzával összefüggésbe hozhatóan 2009/10-ben 1091, 2010/11-ben 2969, 2011/12-ben 4036, 2012/13-ban 2336, 2013/14-ben 2608, 2014/15-ben 6470, 2015/16-ban 51, 2016/17-ben pedig 5162 haláleset történhetett. Az évenkénti átlagos többlethalandósági ráta az össznépességben 0,5 és 52,7 (1/100 000) fő között alakult. A halálozás más országokban hasonló módszerrel kapott számokhoz és rátákhoz viszonyítva Magyarországon hasonló nagyságrendű, ugyanakkor tendenciaszerűen magasabb…”

– Forrás: Kovács Katalin, Pakot Levente: Influenzához kapcsolódó halálozás 2009/2010 és 2016/2017 között Magyarországon, Orvosi Hetilap 2020, 161(23): 962–970.

Mit látunk a koronavírus-járvány esetében a többlethalálozás tekintetében?

2020 októberétől kezdve az összhalálozás sajnos valóban megnőtt az előző évekhez képest. De ez vajon minek tudható be? A következő grafikon alapján az összhalálozási számok korábban, már a 42. héttől nőni kezdtek, és a görbe meredekebben emelkedett, mint a COVID-hoz köthető halálozás görbéje. Tehát már a COVID tetőzése előtt is aggasztó képet láthattunk.

A 2020-2021-es heti halálozás összehasonlítása az előző 5 év átlagával


– Forrás: Wikipédia – Adatok: koronavirus.gov.hu, ksh.hu
A szerző megjegyzése: A pirossal bekarikázott jelöléseket és a 42./47.hetet jelölő oszlopot utólag tettem a grafikonra. Magyarázat a szövegben.

Okok? Megint az influenza? 2020 őszén az influenza figyelőszolgálat sajnos egy hónappal később kezdte meg a működését, mint általában (a 40. helyett a 44. héten). És annak ellenére, hogy ez a szezon sokkal súlyosabban kezdődött, mint az előző évi (2019-ben a 44. héten 2100 fő, 2020-ban 8100-an, azaz majdnem 4-szer(!) többen fordultak orvoshoz), az influenza figyelőszolgálat azóta is félárbócon működik. Az indok: a koronavírus-járvány okozta nehézségek. Újra felmerült a kérdés: Nem lenne alapvető az influenza még szigorúbb monitorozása annak érdekében, hogy a COVID–19-től elkülönítsék, és a többlethalálozás okát korrekt módon felderítsék?! Pláne hogy rendre figyelmeztetnek a járványügyi szakértők, hogy milyen veszélyt rejt, ha valaki egyszerre mind a két vírust elkapja?!

Ahogy írtam, nincsenek biztos adataink még az influenza halálozási számokra sem. A COVID-halálozásra viszont hirtelen lett olyan biztos módszer, ami közvetlen ok-okozati bizonyítékot szolgáltat?! Lett. Az a „frappáns” definíció, hogy mindenki COVID-halott, akinél – valaha is – pozitív PCR-tesztet találtak, függetlenül attól, hogy ténylegesen miben halt meg. Ez leegyszerűsíti a helyzetet, nem kell bonyolítani, bizonyítékokat keresni a halál közvetlen és valódi okára. Ha csak önmagában ez az egyetlen anomália lenne a járvánnyal kapcsolatban, akkor is fel kellene kapnia a fejét minden embernek, pláne a szakembernek: Hogyan ítélhetjük meg így a járvány súlyosságát, ha nem számít, hogy valójában miben haltak meg a betegek?! (Bizonyítékokon alapuló orvoslás!) A hírolvasók mégis szemrebbenés nélkül bemondják a megalapozatlan, ám annál rémisztőbb COVID-halálozási számokat! (El nem tudom képzelni, hogy a médiában dolgozók ne hallották volna Müller Cecília elhíresült nyilatkozatának valamelyik változatát.)

Mindenesetre a riogató híradások ellenére:

COVID & többlethalálozás

A KSH adatai azt mutatják, hogy 2020. 47. hetében a koronavírustól függetlenül is majdnem 50%-kal több volt a haláleset az előző 5 év átlagához képest. Bár a 65 évnél idősebbek között volt a legmarkánsabb a többlethalálozás, minden korcsoportban többen haltak meg, mint 2019-ben, és a többletnek kb. csak a fele a COVID-nak tulajdonított eset.

„A koronavírustól függetlenül is megugrott a halálozás”

„Idén a 47. héten 47 százalékkal többen haltak meg Magyarországon, mint az előző öt év átlagában a KSH most frissített adatai szerint. A koronavírus miatti hivatalos halálozási adatokat levonva a növekedés tavalyhoz képest 28 százalékos… Az ötéves átlaghoz képest pedig a koronavírustól függetlenül 19 százalékos a növekedés.”
– Forrás: Szepesi Anita – 2020. december 18. – napi.hu

És ebbe az elemzésbe még nincs is beleszámolva a fenti probléma, azaz hogy egyáltalán nem minden hivatalos COVID-halott valódi COVID-halott. Tehát még ez az cc. 50%-os arány is túlbecsült, ahogy azt maga Müller Cecília is megerősítette:

Az elhunytak túlnyomó többségének volt valamilyen alapbetegsége:

„Exponenciálisan nő a fertőzöttek száma Magyarországon és világban is, ami az egészségügyi ellátórendszerre jelentős terhet ró, ezért elérkezett az idő halasztható egészségügyi beavatkozásokat átütemezésére. Az erről szóló rendelkezés valószínűleg ma megszületik - mondta Müller Cecília országos tisztifőorvos az operatív törzs pénteki tájékoztatóján. A napi halálesetek 5-7 százalékában nem mutattak ki alapbetegséget.
– Forrás: napi.hu – 2020. november 6

„Az országos tisztifőorvos szerint mindenkit beírnak a halálozási adatokba, akiknek pozitív volt a Covid-tesztjük. Így nem egyértelmű, hogy a vírus vagy az alapbetegség miatt haltak meg… A koronavírusban elhunytak mindössze 5-7 százalékánál nem regisztráltak semmilyen alapbetegséget – ezt mondta az országos tisztifőorvos az operatív törzs sajtótájékoztatóján az Index[2] tudósítása szerint. Ez azt jelenti, hogy a koronavírus-járvány kezdete óta elhunyt 3190 ember ekkora hányada esetében biztos, hogy maga a koronavírus, és nem valamilyen alapbetegség okozta a halált.
»Ezek a számok, amiket naponta ismertetek az elhunytak vonatkozásában, tartalmazza az összes elhunyt személyt, akinél egyébként nem konkrétan haláloknak nevezték meg a koronavírus-fertőzést a halottkémlelés során« – jelentette ki Müller Cecília.”
– Forrás: egriugyek.hu – 2020. november 16

Dr. Müller Cecília, országos tisztifőorvos a valódi COVID-halottak arányáról

„A járványügyi adatok napok óta kedvező tendenciát mutatnak, de ez nem ad okot lazításra" - mondta. Hozzátette: „a járvány kezdete óta elhunyt betegek jellemzően valamilyen krónikus betegségben szenvedtek, 3 százalék azoknak az aránya, akiknek semmilyen alapbetegségük nem volt. Az ő esetükben tekintik a koronavírus-fertőzést haláloki tényezővé.”
– Forrás: Müller Cecília – az Operatív Törzs sajtótájékoztatója – 2021. január 13, koronavirus.gov.hu (A videó linkje: youtu.be/JMUvG39Mymw)

A tisztifőorvos kijelentései valóban figyelemfelkeltőek: A legutolsó nyilatkozat szerint tehát az esetek 3%-ban valószínűsíthető csak, hogy a COVID–19 a halál közvetlen oka. Ha hozzátesszük, hogy ez sem állja meg a helyét, hiszen ebben a 3(5-7)%-ban sem bizonyított a halálok, ha azt csak a PCR-teszt igazolja (3. Az adu ász… c. fejezet), akkor ez az arány még ennél is kevesebb!

Sokszor elhangzott (a felelős szakemberek szájából is), hogy a COVID–19 halálozási aránya 3-4, sőt 10%. A valós tények alapján ez a halálozási arány sokszorosan túlbecsült!

Vajon a pontos halálozási arány is egy olyan adat, amit soha nem fogunk megtudni az újkori történelem „legnagyobb” járványáról?! Ugyanis az úgynevezett CFR-t (case fatality rate), azaz hogy a betegek hány százaléka halt meg, csak akkor tudnánk kiszámolni, ha tisztában lennénk a valódi megbetegedések és halálesetek számával. Mégis kaphatunk egy valósabb képet a COVID-halálozásról, ahogy azt a 4.9.1. A CFR c. fejezetben láthatjuk.

Mindezek tükrében nem csoda, hogy felkaptam a fejemet az imént idézett mondatra, amit az országos tisztifőorvos, a magyar népegészségügy első számú embere kinyilatkoztatott:

Helyes népegészségügyi hozzáállás?!

Dr. Müller Cecília, a magyar népegészségügy első számú embere:

„Elérkezett az idő halasztható egészségügyi beavatkozások átütemezésére.”

Valóban?! A COVID-halálesetek szinte 100%-ában valamilyen alapbetegség állt a háttérben! Komolyan az a legmegfelelőbb stratégia ezek után, ha még több krónikus betegséget okoznak az egészségügy befagyasztásával és a kezelések halasztásával?!

Komolyan rábízzuk ilyen szakértőkre az életünket? Vagy ő is „csak” parancsot teljesít (7.1.10. Erkölcs & etika c. fejezet)?

Az élet meghosszabbítása az egyik fő célja az orvoslásnak. A legtöbb esetben ez jótékony cselekedet, de van egy határ, amikor már csak meghosszabbítja, sőt fokozza a szenvedést (7. Ágyúval verébre… c. fejezet). Az ember nem mindenható, az élet pedig nem végtelen: Akinek lejárt az ideje, annak sajnos lejárt. Az influenza és számos más fertőző betegség évről évre „az utolsó csepp a pohárban” az idős, krónikus betegek számára. Sajnos ez nem kerülhető el, maximum elodázható. Megfigyelhető például, hogy egy-egy enyhébb influenzaszezon után a következő évben jön egy súlyosabb, ami elragadja azokat, akiket megkímélt az előző évben. Ilyen volt például a 2015-16-os enyhébb szezont követő kiugróan sok áldozattal járó 2016-17-es szezon. És ez történik most is: A tavalyi (2019-2020-es) influenzaszezon az elmúlt öt év legenyhébb szezonja volt! Utoljára 2013-2014-ben volt ennél enyhébb szezon. Várható volt, hogy most egy súlyosabb jön. Vajon ezért kezdődött a jelenlegi 2020-2021-es influenzaszezon négyszer olyan súlyosan, mint a tavalyi? Nagyon valószínű, hogy megnövekedett „megfázás”-hullámot és többlethalálozást láttunk volna a COVID–19 nélkül is! A hivatalos álláspont (természetesen!) ezt is az új koronavírus számlájára írja, de bármennyit is sulykolják, attól ez még nem válik bizonyítottá. Sőt! Ami viszont egyértelmű, hogy rengeteg közvetett haláleset valóban a COVID számlájára írható: Nemcsak a 7. fejezetben részletezett járulékos veszteség formájában, azaz például a befagyasztott egészségügyi ellátásnak „köszönhetően”, hanem azért is, mert a korlátozások még inkább kitolták azt a pontot, amikor az a bizonyos halált okozó utolsó csepp a pohárba pottyan: A tavalyi enyhe járványszezon és az a szélmalomharc, hogy különböző intézkedésekkel egy éve távol tartsák a kórokozókat a súlyos betegektől, ideig óráig ugyan elodázhatja, de végleg nem kerülheti el az elkerülhetetlent.

Ez is mutatja, hogy mennyi háttértényező játszhat szerepet abban, hogy miért növekszik meg (néha látszólag ok nélkül) a halandóság egyik évről a másikra. Amikor elemezzük az adott év többlethalálozásának okait, nagyon oda kell figyelni, ha nem akarunk téves következtetéseket levonni. Vonatkozik ez a koronavírusra is, amikor kikiáltják egyes számú közellenségnek!

4.2.2. Harmadik hullám?!

Minden évben tél végén nő meg a többlethalálozás. Ilyenkor zajlik a szezonális influenzajárvány, és ilyenkor merülnek ki a szervezet tartalékai: D-, C-vitamin, kezdődő tavaszi fáradtság. Mi történik most? Valóban ránk zúdult a harmadik hullám? Vagy ez megint csak az újraírt járványügyi definícióknak és az adu ász PCR-nak köszönhető? Vagy annak, hogy egyébként is esedékes volt egy súlyos légúti járványszezon a tavalyi enyhe után, csak most ezt is a COVID számlájára írták, lásd új mutációk? A 4.6.4. Mutációk és palacknyak-effektus c. fejezetben vethetünk egy további pillantást erre a kérdésre: Ugyancsak elgondolkodtató, amit az új mutánsokról mondanak…

Nem koronavírus- vagy járványtagadás, csak szaporodó ???-ek!

Nem azt akarom bizonyítani, hogy nincsenek COVID-betegek és halottak. Csak azt, hogy fogalmunk sincsen, hogy valójában mennyien vannak, és ha hagyjuk, hogy továbbra is ilyen égbekiáltóan tudománytalan módszerekkel vizsgálják ezt a járványt, akkor soha nem is fogjuk megtudni.
Ez óriási bűn a vezetőink és a szakemberek részéről, amikor az életünket veszélyeztető, új betegséghullámokról beszélnek, és amelyeknek a megfékezése ilyen hatalmas károkat okoz – emberéletekben is!
Vajon megtudjuk valaha is, hogy mi/ki a felelős az egyre több és több közvetett áldozatért, azaz azok haláláért, akik a járvány elleni védekezés következményeként hunytak el?!

Erre jön rá az oltáskampány. Bhakdi és Vanden Bossche professzor, illetve számos más szakember is felhívta a figyelmünket arra, hogy milyen súlyos következményei lehetnek a COVID–19 elleni oltásoknak, különösen ha olyan óriási léptékben történik, mint most (5.1.8. Emberkísérlet?!…, 8.3.4. És beindultak az oltások… c. fejezet).

Ha a kísérleti vakcinák előre látható és előre nem látható veszélyeihez hozzátesszük azt, hogy amikor nekiláttak, hogy a világ népességét futószalagon beoltsák,

akkor az összhatás felbecsülhetetlenül veszélyes: Gyakorlatilag egy világméretű emberkísérlet zajlik, ami háborús bűnnel felérő tömeggyilkossághoz vezethet! Nem túlzok.

Ehhez még az sem kell, hogy beigazolódjon a gyanú, hogy idén esedékes volt egy súlyosabb influenzaszezon. Aki mindezek tükrében mégis beoltatja magát, hát… Azonban félő, hogy a többség nincsen tisztában a valós helyzettel és veszélyekkel.

Nem először, és nem is utoljára kell feltennünk magunknak a kérdést: Mit takar a „harmadik hullám”?!

4.3. Differenciáldiagnosztika

4.3.1. A COVID–19 tünetei

Lássuk még egyszer azokat a tüneteket, amelyek esetén a betegnél felmerül a COVID–19 gyanúja:

COVID–19 klinikai kritériumok a 11.07-i aktualizált eljárásrend alapján:

„Minden olyan személy, akinél jelentkezik az alábbi tünetek közül legalább kettő:

  • száraz köhögés
  • láz
  • nehézlégzés
  • hirtelen kezdetű szaglásvesztés, ízérzés hiánya vagy ízérzés zavara

További kevésbé specifikus tünetek közé tartozhat a fejfájás, hidegrázás, izomfájdalom, fáradékonyság, hányás és/vagy hasmenés.”

A járványügyi eset klinikai kritériuma abban igazítja el az orvosokat, hogy melyek azok a tünetek, amelyek a legjellemzőbbek az adott betegségre. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezek a tünetek más betegségben nem fordulnak elő! Minél specifikusabb, azaz minél inkább egyéni, sajátságos egy tünet, annál inkább arra az adott betegségre utal. Érthető azonban, hogy ritka kivételektől eltekintve a legtöbb tünet nem egyedi.

Ezért a „kevésbé specifikus” meglehetősen megtévesztő megfogalmazás a COVID–19 klinikai kritériumában, ugyanis azt sugallja, hogy az előző négy fő tünet – száraz köhögés, láz, nehézlégzés, szaglás vagy ízérzés zavara – az. Ez megint nem állja meg a helyét! Egyáltalán nem specifikus tünetek azok sem, sőt! A száraz köhögés és a nehézlégzés egy sor légúti betegség esetében előfordul: gyulladás, fertőzés, krónikus nem fertőző tüdőbetegségek, asztma, daganat, idegentest stb., sőt szívbetegség (szívelégtelenség), de még gyomorbetegség (reflux) is okozhatja ezeket a tüneteket. Mondhatnám, hogy szinte az összes tüdőbetegségre jellemző lehet. Ez nem különösebben meglepő, igaz? A láz nyilvánvalóan nem egyedi tünet, de még a COVID esetében gyakran emlegetett szaglás és ízérzékelés zavara sem, ahogy arról még lesz szó a 4.8.4. Nézzünk az adatok mögé c. fejezetben.

Lássuk, hogy milyen egyéb tüneteket írnak le a COVID–19-cel összefüggésben:

„A koronavírus diagnózisa az alábbiak alapján történhet:

láz
fáradékonyság és gyengeség
légzési nehézségek (súlyos tünet)
légszomj (súlyos tünet)
száraz köhögés
hasmenés
nyomásérzés, fájdalom a mellkasban (súlyos tünet)
fejfájás (ritkábban)
étvágytalanság
beszédképesség elvesztése, mozgásképtelenség (súlyos tünet)
torokfájás (ritkábban)
orrfolyás (ritkábban)
kötőhártya-gyulladás (ritkábban)
fájdalomérzet
szaglás/ízlelés elvesztése (ritkábban)
bőrkiütés, vagy elszíneződés a lábujjakon, ujjakon (ritkábban)
repedezett, száraz ajkak (ritkábban)
fülzúgás (tinnitus) (ritkábban)
afta, nyelvfájdalom (ritkábban)
herpesz (ritkábban)
véletlenszerű szagok, melyeket valójában nem érezni (ritkábban)
a látómezőben lebegő foltok (ritkábban)
ájulás, kollapszus (syncope) (ritkábban)
nyelven, szájüregben megjelenő afták, kiütések”

– Forrás: EgészségKalauz.hu

Akár fel is sorolhatná az egész kórélettan tankönyvet! Ugyanebben a cikkben arra is kapunk eligazítást, hogy hogyan diagnosztizáljuk magunknak, ha ezek közül a tünetek közül valamelyiket észlelnénk: „Tudta, hogy ma már otthon, önmagának is megcsinálhatja a koronavírustesztet? Itt megnézheti, hogy működik az önmintavételes, kombinált PCR-teszt[3]

Nem megyek bele ebbe a témába, mert messzire vezetne, de lesújtó… Inkább nézzük meg összehasonlítás végett az influenza tüneteit.

Az influenza tünetei és szövődményei dióhéjban

„A betegség tünetei a fertőződést követően 1-3 nappal hirtelen kezdődnek: láz (38-39 °C), hidegrázás, elesettség, étvágytalanság, izomfájdalom, fejfájás, szédülés. Később torokfájás és száraz köhögés is megjelenik. Előfordul fejfájás, fülfájás, rekedtség; irritált, könnyező szemek, vérömleny, orrfolyás és orrdugulás… Gyerekeknél lehetnek emésztőszervi tünetek is, mint hasfájás, hasmenés, hányás…
Szövődményként előfordulhat felső és alsó légúti gyulladás, tüdőgyulladás (mely időseknél és immunhiányos állapotúaknál gyakran halálos) és szívizomgyulladás (ez szintén halálhoz vezethet).”

A COVID–19 tünetei tehát nagyon nem specifikusak! Ezt az orvostudomány is tudta valaha, amikor még nem volt ennyire együgyű (EGYügy=gyógyszeripar), azaz nem szűnt meg igazi, lelkiismeretes tudomány lenni. Amikor rákerestem a járványügyi rendeletben a SARS-ra (a korábbi, 2003-as SARS-CoV-járványról beszélek), a következő, meglepő mondatra bukkantam a klinikai kritérium leírásánál:

SARS-CoV-(1) esetdefiníció

A klinikai kritérium teljesülésének feltétele az is, hogy

„nincs olyan alternatív diagnózis, amellyel teljes mértékben magyarázható a betegség.”
– Forrás: 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről

Az új, SARS-CoV-2 esetében nemhogy ilyen, a differenciáldiagnosztika szempontjából korrekt kikötés nincsen, de egyáltalán nem is szükséges, hogy teljesüljön a klinikai kritérium!

Emlékezzünk vissza a SARS-CoV-(1)-járványra vonatkozó teljes járványügyi passzusra (2.4.3. Mi történik a kórházakban?! – SARS és COVID c. fejezet). Láttuk, hogy sokkal részletesebb, körültekintőbb, ellentétben a szélsőségesen leegyszerűsített (megengedő) esetdefinícióval, ami az új koronavírusra érvényes. Annak idején nem lehetett akárkiből járványügyi eset. Csak az a valódi beteg kaphatta meg a SARS diagnózist, aki valóban a SARS-CoV-(1) vírus által okozott súlyos akut légzőszervi szindrómában szenvedetett!
– Forrás: 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről

Visszatérve a COVID–19-re, óriási jelentősége van annak, hogy sem a tünetei, sem a szövődményei egyáltalán nem specifikusak. Láztól a hasmenésig… Még légúti tünetek sem kellenek. És már szinte mindent leírtak, ami a fertőzés számlájára írható: agyvérzéstől a szívizomgyulladásig, sőt mentális zavarokig, mint a poszttraumás stressz (hm… végül is ennyi pánikkeltés után?)! Ami önmagában még nem is hamis állítás. Egy légúti vírusfertőzésnek valóban sokféle szövődménye lehet. De egyetlen betegséget sem tudok hirtelen, ami ennyire „sokoldalú” és bizonytalan lenne. Nem, mégiscsak tudok egyet: maga az élet, ami minden esetben ugyanúgy végződik: halállal. A halál oka pedig végső soron mindig a légzési és keringési elégtelenség, azaz a fő létfenntartó szervek leállása. Ennél azonban szeretnénk többet tudni a betegségekről, ezért az orvostudomány (normális esetben) igyekszik pontosabban körülírni, hogy mi volt az a fő ok, amely végül az illető életét követelte. Ehhez szükséges a kórtörténet és mindazok a vizsgálati leletek, amelyek alapján a diagnózist körülírhatóbbá lehet tenni. Ezért is annyira problémás, hogy a COVID–19 esetében a diagnózist egy olyan nem egyértelmű eredményt adó, nem megbízható laborleletre alapozzák (önmagában!), mint a PCR-teszt.

4.3.2. Képalkotó eljárások: röntgen, CT, ultrahang

Nem egyértelműek a képalkotó eljárások (röntgen, CT, ultrahang) eredményei sem. Bár vannak a COVID–19-re utaló, típusos elváltozások, egyik sem specifikus, azaz más fertőző és nem fertőző betegség esetében is elfordulnak. Idézem a hazai radiológiai ajánlásokat:

„A képalkotó diagnosztika jelentősége a COVID–19-fertőzött betegek ellátásában”

„…A klinikai tünettant és a fizikális vizsgálatot, valamint a kémiai laboratóriumi eredményeket a képalkotó eljárásokkal kiegészítve már nagy valószínűséggel meg tudjuk állapítani, hogy egy adott beteg COVID–19-ben szenved-e. Mindazonáltal a jelen tudásunk szerint egyértelmű diagnózist továbbra is csak a ’real-time polymerase chain reaction’ (RT-PCR) molekuláris biológiai vizsgálattal tudunk mondani, amely pár órán belül, viszonylag magas szenzitivitású eredménnyel jár…

…Érdemes megjegyezni, hogy az eddigi, pár hónapos tapasztalatok alapján a COVID–19-nek sem a mellkasröntgenen, sem a mellkasi CT-n nincsenek specifikus jelei…

…Ennek megfelelően a Magyar Radiológus Társaság szakmai ajánlása a következőket tartalmazza: „Primer diagnosztikában a mellkasröntgent és mellkasi CT-t nem alkalmazzuk. A képalkotó vizsgálatok a teszttel diagnosztizált beteg állapotának rosszabbodása esetén sem befolyásolják az alkalmazott terápiát, és nem csökkentik a gyógyulási időt, ezért csak nagyon indokolt esetben, elsősorban differenciáldiagnosztikai célokra használjuk. Ennek megfelelően a mellkasi vagy egyéb CT-vizsgálatot ésszerűen kell alkalmazni, s csak kórházi kezelés alatt álló és tünetekkel rendelkező, speciális klinikai indikációval rendelkező betegek számára kell fenntartani.”
– Forrás: Orvosi Hetilap. 2020; 161(17): 672–677. Lovas András dr. et al., Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet

„COVID-19 pneumónia CT leletezési útmutató radiológusoknak”

„…Típusos CT jelek; ezek gyakran kerülnek leletezésre COVID-pneumónia kapcsán
Jelentése: ezek a morfológiai jelek megfelelő klinikai kontextusban nagy valószínűséggel COVID-19 fertőzést jeleznek. Mivel más betegség is adhat ehhez hasonló képet, PCR tesztelés szükséges!
Leletben vélemény: „COVID-19 pneumónia során gyakran leírt jelenségek észlelhetőek.”
– Forrás: dr. Székely András, Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház Központi Radiológiai Diagnosztika

A Pécsi Tudományegyetem Orvosi Képalkotó Klinikájának honlapján, melynek szakmai anyagát folyamatosan frissítik, a következő pontokban összegzik a COVID–19-infekció radiológiai jellemzőit:

„COVID-19 infekció radiológiai manifesztáció:

Összegzés:

  • Variábilis és aspecifikus kép
  • DE 85%-ban a tünetek kezdetekor van képalkotó (CT) eltérés
  • 75%-ban kétoldali manifesztáció
  • Leggyakoribb: szubpleurális-perifériás GGO-k
  • Napi szinten frissített referencia:radiopaedia.org/articles/covid-19

– Forrás: Botz Bálint – PTE KK Orvosi Képalkotó Klinika – 2020. március 06.

Változatos és nem egyedi kép. A COVID–19 radiológiai jellemzői tehát szintén nem specifikusak. Ezt a ténymegállapítást a nemzetközi ajánlások[4] is megerősítik, például a pécsi szakemberek által javasolt oldalon is:

A COVID–19 radiológiai jellemzői

Klinikai megjelenés
…A COVID–19 klinikai manifesztációjának teljes spektruma széles. A tünetek és a jelek nem specifikusak.

– Forrás: Dr Candace Makeda Moore, Dr Daniel J Bell – Radiopaedia.org

4.3.3. Tényleg minden út Rómába vezet?

„Egyértelmű diagnózist továbbra is csak a ’real-time polymerase chain reaction’ (RT-PCR) molekuláris biológiai vizsgálattal tudunk mondani” – olvashattuk az imént a radiológiai ajánlásoknál. A PCR mindenhatósága teljesen a visszájára fordította a COVID–19 diagnosztikáját.

Minden út a COVID-hoz vezet?!

Ha bármilyen okból felmerül a fertőzés gyanúja és nem egyértelmű a helyzet, az utolsó szó mindig a PCR-é. Bizonytalan esetekben „Ő” a döntőbíró. És az elbizonytalanított orvosok ennek eredményéhez próbálják igazítani a sok esetben érthetetlen és értelmezhetetlen klinikai képet és a beteg kórtörténetét. Kénytelenek ott is COVID-ot találni, ahol nincsen. Szó szerint nem a szemüknek hisznek, hanem a „MŰKÖDnek”.

Sőt, a fertőzéstől való félelem felülírja az egyébként bevett orvosi gyakorlatot is, ahogy a fentebb idézett Orvosi Hetilap összefoglaló tanulmány szerzői felhívják rá a figyelmet:

„A rendkívül fertőző SARS-CoV-2 miatt hozott szigorú járványügyi és infekciókontroll-intézkedések arra sarkallhatják a kritikus állapotú betegek ellátásában résztvevőket, hogy jelentősen eltérjenek az eddig jól bejáratott betegutaktól, s részben átalakítsák a diagnosztikai mechanizmusokat.”

Ha a PCR pozitív, vajon mennyire vizsgálják körültekintően, hogy van-e más kórokozó/betegség, ami szintén magyarázhatja a tüneteket és vizsgálati leleteket, vagy a halált? Annyira a COVID körül forog minden…

Az eddigiekhez egy újabb szomorú jelenség is hozzáadódott: az oltási szövődmények. Egyre érkeznek a hírek a súlyos oltási reakciókról, hirtelen halálról. Vajon mennyire megalapozott a gyanúm, hogy az oltás szövődményeiben meghaltakat is COVID-halottnak regisztrálják? Eléggé, lásd később…

A minap, amikor a rehabilitációs osztályon, ahol édesanyám fekszik, elbeszélgettünk az orvossal, aki sajnálattal közölte, hogy COVID-osztály lesz belőlük is, megkérdeztem, hogy miért szükséges ez. Olyan sok a beteg? Igen volt a válasz. Mire én: És biztos, hogy COVID-betegek? Tesztelték őket bármi más vírusra is? Hiszen influenzajárvány-szezon van! Még említettem néhány anomáliát, ami éppen adódott a beszélgetés fonalából. Afféle „mondasz valamit” jellegű választ adott, végül elszaladt a dolgára, amikor már nem akarta tovább hallgatni a listát…
Bár szemmel láthatólag sikerült elültetnem a fülében a bogarat, (és azzal is teljesen egyetértett, hogy ami a járvány címszó alatt az egészségügyben történik, az tarthatatlan, de hiába jelzik felfelé, nincsen semmi hatása), első körben ennyi elég volt neki. Értem én. Megvolt a maga baja…
Csakhogy abba nem gondolnak bele azok, akik hárítják a problémákat (5.3.5. Miért hallgatnak a (szak)emberek?, hogy ezek a bajok nem lennének, ha megelőznék őket, azaz az őt megillető helyre tennék a járványt (9.4.5. EBM és valódi prevenció c. fejezet).

A PCR kétélű „fegyver”. Ahogy már írtam, ha csak SARS-CoV-2 vírust keresnek, akkor – tekintve a PCR-eljárás hátulütőit – nagy az esély rá, hogy megtalálják. Ráadásul csak azt találják meg, hiszen a többi kórokozót nem is nézik. Ha tömegesen tesztelnének a többi kórokozóra is, vajon hány személyt találnának pozitívnak és hány kórokozóra? És melyik lenne a ludas, ha vannak tünetei is az illetőnek? Vagy mind? A COVID–19 esetében ez különösen fontos, hiszen a klinikai kép egy sor más betegségre is utalhat, ahogy a tüneti képnél szó volt róla.

Csak halkan és félve jegyzem meg: Vajon ha nem állna rendelkezésünkre a PCR-technológia, és Kary Mullis, az eljárás feltalálója még élne, hogy tiltakozhasson a teszt járványban betöltött szerepét illetően, lenne egyáltalán koronavírus-világjárvány? Vagy észre sem vettük volna, mert eddig is együtt éltünk ezekkel a vírusokkal és járványokkal? Maximum elkönyveltük volna egy új, súlyosabb szezonális influenzajárványnak? Vagy valóban egy újabb SARS-járványnak, ami jött, okozott némi riadalmat (bár a többség mostanáig nem is hallott róla), majd ment is (4.5. Ismeretlen ismerősök? – Régi és új SARS?
De erre a témára még visszatérek a 4.6.4. Mutációk és palacknyak-effektus c. fejezetben.

4.4. A mellőzött vizsgálatok – Ok és okozat újratöltve

4.4.1. A Koch-posztulátumok

Mikor igazolható az ok-okozati kapcsolat egy kórokozó és egy megbetegedés között? Erre fogalmazta meg a Nobel-díjas német orvos-mikrobiológus, Robert Koch, híres posztulátumait:

Koch-posztulátumok:

  1. A kórokozó kimutatható legyen minden betegből, és ne legyen jelen az egészségesekben;
  2. A kórokozót színtenyészetben ki tudjuk tenyészteni a betegből;
  3. Az izolált kórokozót új gazdába oltva, ugyanazt a jellegzetes betegséget okozza;
  4. A kórokozót ki lehessen mutatni az új gazdából is színtenyészetben, és legyen azonos az eredeti kórokozóval.

Ma már rengetegféle laboratóriumi vizsgálat létezik a kórokozók kimutatására, de ennek a klasszikus módszernek, azaz a vírusizolációnak és tenyésztésnek, még mindig van létjogosultsága, különösen új betegségek esetében! Ilyenkor ugyanis kulcsfontosságú, hogy bizonyítani (azaz laboratóriumi körülmények között is reprodukálni) tudják, hogy valóban az adott kórokozó okozza-e az elváltozásokat és a tüneteket. Ahogy azt a 3.2. PCR-kisokos I… “3.2. PCR-kisokos I. A „Buddha-érzés”, avagy hogyan működik?”) c. fejezetben már idézett kormányrendeletben is hangsúlyozzák:

COVID–19 és a Koch-posztulátumok

„A vírus RNS-ének PCR-rel történő kimutatása nem jelent egyet az infektivitással, csak abban az esetben, ha ugyanazon mintából vírusizolációval és tenyésztéssel is sikerül a kórokozót kimutatni.”
– Forrás: nnk.gov.hu – Nemzeti Népegészségügyi Központ

Vajon hány esetben követték ezt az irányelvet a több mint félmillió megerősített esetnek minősített COVID–19-fertőzött közül?

Nem lepődnék meg, ha egyben sem. Koch bizonyára forog a sírjában, amikor látja, hogy nem tartják be a mikrobiológia alaptanításait, és nemcsak hogy egyes eseteket, de egy teljes világjárványt igazolnak anélkül, hogy a kórokozó és a megbetegedések, illetve halálozások közötti ok-okozati kapcsolatot egyértelműen megerősítenék az erre alkalmas vizsgálatokkal!

4.4.2. Ellenanyagteszt – Miért más, mint a többi?

Ahogy már többször írtam, az új koronavírus-fertőzés kimutatására gold standardként a PCR-tesztet alkalmazzák, de a járványügyi eset igazolásához az antigénteszt is elégséges. Előbbi a vírus örökítőanyagát (RNS), utóbbi pedig a vírus felszínén található tüskefehérjét mutatja ki. Azt is írtam, hogy a rutineljárás során mindkét vizsgálatot az orr vagy a szájgarat nyálkahártyájáról vett mintán végzik.

Az antitesttesztek másként működnek, és másra valók. A vírus ellen termelődő ellenanyagokat mutatják ki. Egy légúti fertőzés során legkorábban (már a nyálkahártyák felszínén is) az A-típusú immunglobulinok (IgA) jelennek meg, ezt követi az IgM, végül az IgG termelődése.
Első körben érdemes tisztázni, hogy az ellenanyag-vizsgálatok sem mindenhatóak, de ahogy korábban is írtam, nagyon fontos szerepük lenne a járvány kezelésében.

Az ellenanyagtesztek korlátai:

Nem mindegy például, hogy a vírus melyik része ellen termelődő antitesteket keressük. Csak azok védenek ugyanis a fertőzés ellen, amelyek a vírus sejthez való kötődését biztosító tüskefehérje (a kéz, amivel a vírus megfogja a kilincset, Bhakdi professzor találó hasonlatával élve) ellen termelődnek. Bhakdi professzor arra is felhívja a figyelmet, hogy „a jelenlegi immunológiai tesztek nem tudják szelektíven kezelni a vírusok »kezei« ellen irányuló antitesteket.” Többek között ezért sem alkalmasak például arra, hogy a védettséget igazolják! Az immunrendszer működése ennél bonyolultabb.

Azt viszont kijelenthetjük, hogy ellenanyagok nem teremnek a semmiből. Ha egy kórokozóra specifikus ellenanyagot találunk valakinek a szervezetében, az azt mutatja, hogy az egyén valóban átesett a fertőzésen, ráadásul olyan mértékben, ami már kiváltotta a szervezet mérhető szintű válaszreakcióját. Ez egy több őrszemből álló riadóláncnak köszönhető, aminek egyik védvonalaként az ellenanyagot termelő B-limfociták munkához látnak (részletesen az 5.1.4. Immunitás, keresztimmunitás, nyájimmunitás).

Extrém kivételektől eltekintve, az ellenanyagszint megemelkedése tehát biztos jele a fertőzésnek, hiszen – ahogy az előbb írtam – ahhoz, hogy mérhető mennyiségű ellenanyag termelődjön, nem elég egy-két „kósza” vírus (vagy vírusdarabka) jelenléte. Az antitestteszt tehát a szervezet valódi válaszreakciójának az eredményét jelzi. (Egy klinikai szempontból jelentős eseményt mutat!) Nem fordul tehát elő az a fajta funkcionális hiba, ami a PCR-teszt esetében, azazhogy klinikailag irreleváns pozitív eredményt kapunk.

Technikailag természetesen minden tesztnél előfordulnak hamis pozitív és hamis negatív eredmények. Nem véletlen, hogy vizsgálatok sorozatával kell ellenőrizni a tesztek megbízhatóságát (szenzitivitás, specificitás). A technikai hibaszázalék tehát a teszt minőségétől függ, és nem elméleti hiba, azaz nem abból ered, hogy a teszt alapból nem alkalmas arra a feladatra, amire használják (lásd PCR).

A másik fontos különbség, hogy a mindennapi gyakorlatban az ellenanyagtesztet vérmintából végzik, ahogy a vizsgálat neve – szerológiai teszt – is utal rá. (Csak speciális esetekben végzik egyéb testnedvekből származó mintából.)

A szerológia, a vérszérum (vérsavó), és más testnedvek tudományos vizsgálata. A gyakorlatban a kifejezés általában a szérumban lévő antitestek diagnosztikai azonosítására utal.

Miért lényeges ez? Mert ez esetben az eredmény a szervezet állapotára utal: arra, hogy a vírus bizonyosan és számottevő mennyiségben bejutott a szervezetbe, és ott kiváltotta az immunrendszer reakcióját, majd az ellenanyagok bekerültek a véráramba, hogy bárhol jelen legyenek, ha szükség van rájuk. Nem lokálisan, azaz az (orr vagy a garat) nyálkahártyán található vírusok vagy vírusalkatrészek jelenlétét mutatja, aminek lehet, hogy semmilyen jelentősége nincsen, ahogy azt a PCR- és az antigénteszt esetében már leírtam (3.3.3. Honnan származik a vizsgálati minta?).

Az ellenanyagszintek mérésével következtethetünk arra is, hogy milyen régi a fertőzés: Ha csak az IgM pozitív, akkor friss fertőzésről, ha csak az IgG, akkor régebbiről van szó. A kettő között pedig körülbelül két hétig mindkettőt pozitívnak találjuk. Nem kell hozzá diploma, hogy lássuk, mennyire fontos (lenne!) ezeknek a szerológiai teszteknek az ismételt elvégzése, hogy képet kapjunk, van-e/volt-e valódi, klinikailag is számottevő fertőzés, és ha igen, melyik szakaszban tart a fertőzés lefolyása.

A SARS-CoV-2 vírus RNS és antigén, illetve a vírus elleni ellenanyagok termelődése és kimutathatósága a fertőzés kezdetétől


– Forrás: Budai Egészségközpont
A szerző megjegyzése: Az ábrán látható időpontok az átlagot mutatják. Egy-két napos egyéni eltérések természetesen vannak.

Sokan arra hivatkoznak, hogy a fertőzés legelején, a tünetmentes (lappangási) szakaszban, pontosabban a mérhető mennyiségű ellenanyagok megjelenéséig a szerológia még nem ad információt. Így van. Ekkor lehet jelentősége egy érzékenyebb vizsgálatnak, mint a PCR. De! Itt megint van néhány szempont, amit mérlegelnie kell a járványügyi szakembereknek:

Olyan súlyos-e ez a járvány, hogy indokolt a tünetmentes vírushordozók és a vírusok szó szerinti vadászata? (Sőt, már nemcsak az emberekben, hanem például a talajban is!) Ezért is lenne alapvető, hogy tudományos megalapozottsággal feltérképezzék, ténylegesen(!) mennyire fertőző a SARS-CoV-2 kórokozó. Nem véletlenül kezdtem ezzel a „történetet”: hogy mekkora hiba, ha nincsen megbízható képünk a járvány súlyosságáról.

A SARS-CoV alapvetően cseppfertőzéssel (orrváladék, nyál, köpet stb.) terjedő légúti vírus. Ez nagyon nem mindegy. Egy a levegőben önmagában is életben maradó és terjedő vírus, mint például a kanyaró, sokkal fertőzőbb. (És ezért nem irtotta ki az AIDS az emberiséget, mert annyira érzékeny a HIV-vírus, hogy csak speciális, védett közegben terjed.) Ahogy már írtam, a fertőzés átadásához és „elkapásához” az is kell, hogy kellő számú vírus legyen jelen kellő ideig. A fertőzőképesség általában közvetlenül a tünetek kialakulása előtt kezd kialakulni, és a tünetek kicsúcsosodásával éri el a leghatékonyabb szintjét. Ugyanis a tünetek egy része éppen arra szolgál, hogy a vírus terjedhessen: a köhögéssel, tüsszentéssel rakétasebességgel lőnek ki a vírusok. (Meg arra is, hogy a vírusgazda szabaduljon a kórokozóktól, az általuk keltett váladékoktól, amelyek akadályozzák a légzést stb.)

Ha összetesszük ezeket a háttértényezőket, logikusan következik, hogy a cseppfertőzés sokkal hatékonyabb akkor, amikor már kialakultak a légúti tünetek. A két dolog erősíti egymást, és terjeszti a járványt: erőteljesebb tünetek → több kórokozó kijuttatása a környezetbe → több fertőzött → több kórokozó „termelése” és így tovább. Nem véletlenül mondta Dr. Fauci, hogy a légúti járványokat a tünettel rendelkező betegek tartják fenn (3.3.1. Vírusszám… fertőzés és megbetegedés c. fejezet)!

Ilyen leleményesek a kórokozók: Amikor megnő a vírusszám, megbetegszik a gazdatest (krákog, köhög, tüsszög), és elkezdi intenzíven üríteni a vírust. De még ekkor is ott van a másik oldal: a potenciális áldozat! Ő nem egy védtelen, tehetetlen lény, aki teljesen kiszolgáltatott a fertőzésnek. Még ha nagyobb dózisban is kap valaki a kórokozóból, rengeteg lehetősége van rá, hogy kivédje a komolyabb betegség kialakulását. Erről szólna a valódi egészségmegőrzés és betegségmegelőzés, és nem az oltásokról (9.4.5. EBM és valódi prevenció c. fejezet). (Hangsúlyozom, hogy egy ilyen kaliberű fertőző betegség esetében, amely az egészséges emberekre nem jelent igazi veszélyt.)

Bonyolult, de káprázatosan találékony rendszer az élővilág, nem győzök újra és újra rácsodálkozni. Az ember ezt csak egy dologban tudja felülmúlni: önhittségben, azaz abban a tévhitben, hogy mindezt felülmúlhatja vagy felülírhatja (6.3.6. A teremtés koronája… c. fejezet)!

Mindezek tükrében, egy enyhe-középsúlyos fertőzés esetében populációs szinten kell mérlegelni, hogy hol van a védekezés szükséges és még éppen elégséges, józan határa. Szükség van-e komolyabb járványügyi rendelkezésekre? Szükség van-e a tünetmentes vírushordozók szűrésére? Egy biztos: ahogy azt a „járulékos” veszteségeknél látni fogjuk, nagyon nem mindegy, hogy a válasz igen vagy nem (pánikkeltés, korlátozások, költségek… és a valódi haszon mérlege).

Hogy mi lenne a józan határ ebben az esetben? A hátralévő fejezetek további támpontokat adnak erre, és konkrétan is visszatérek a kérdésre a 9.4. Testi egészségmegőrzés c. fejezetben is. Arra viszont egyértelmű a válaszom itt és most, hogy az összes, most a közös kalapba bekerülő járványügyi esetnél kötelezően és ismételten elvégezném többek között az ellenanyagteszteket kontroll- és utánkövetés gyanánt, diagnosztikus, terápiás és járványügyi (és kutatási) céllal egyaránt, és az eredményeket ennek tükrében tálalnám a nagyközönség elé. A járványügyi döntésekről nem is beszélve! Ez alapján kialakulhatna egy tisztább kép az esetjéghegy víz alá süllyedt fekete dobozáról: hogy ki bizonyult valódi betegnek, majd valódi gyógyultnak, illetve hogy a PCR-pozitív esetek hány százalékát erősítette meg az ellenanyagteszt.

Hogyan lehetséges, hogy a COVID–19 esetében nem ez a protokoll?!

4.4.3. Boncolni, boncolni, boncolni!

„Főszabály: a halál valódi okának a megállapítására, különösen új, veszélyes fertőző betegség esetén minél több boncolást kell végezni.”
Dr. Karina Reiss & Sucharit Bhakdi

Ez nem egy horrorfilm címe, hanem az orvostudomány alapja. Nem véletlenül lázadtak fel a középkor orvosdoktorai az egyház tiltása ellen, és életüket kockáztatva mégis boncoltak: mert másként soha nem láthattak volna bele, hogy mi történik az emberi testben. Ahogy brit Patológusok Királyi Kollégiumának logója is mondja: „Tudomány a gyógyítás mögött”. Különösen egy új betegség, pláne egy világjárvány esetében, ahogy Bhakdi professzorék is felhívják rá a figyelmet.

Miért mellőzik, hanyagolják, tiltják a boncolást a COVID–19 esetében? Azzal az ürüggyel, hogy veszélyes? Az Ebola is az. Oroszlán a SARS-vírusokhoz képest. Biológiai fegyver. Szinte minden úton-módon fertőz, ahogy csak egy kórokozó fertőzhet. Mégis boncolnak. Megvannak rá a megfelelő módszertani ajánlások, hogy hogyan tehetik biztonságosan.

Magyarországon 2020. március 19-én az országos tisztifőorvos felfüggesztette a boncolásokat (az igazságügyi boncolásokat kivéve). Június 2-a óta az újranyitás szellemében ismét lehet boncolni, DE „Igazolt COVID-19 fertőzött halott esetében a kórboncolás mellőzése javasolt, amennyiben a klinikai diagnózisok alapján biztonsággal megállapítható a halál oka.” – írja az Emberi Erőforrások Minisztériuma által 2020. június 2-én kiadott eljárásrend.

Egy tiltakozó cikk azon szakemberek „tollából”, akik még hisznek a tudomány tisztaságában:

„COVID-halálozás és a boncolások hiánya: elszalasztott lehetőség, karanténban a tudomány”


– Forrás: MDPI - Publisher of Open Access Journals – 2020. május 14.

Hasonló cikk jelent meg a ScienceDirect-en „Autopsies of COVID-19 deceased? Absolutely!” címmel, 2020 novemberében.

Azt mindenesetre a külföldi adatokból tudjuk, hogy akik mégis boncoltak, azok legalább egy, de az esetek többségében több súlyos alapbetegséget találtak a COVID-halottaknál.

A patológustársadalom egyébként az egyetlen orvoscsoport, amely az átlagosnál hangosabban hallatta a hangját az új koronavírus-járvánnyal kapcsolatos tudománytalan és elfogadhatatlan eljárásrendek és gyakorlat ellen.

Patológia és COVID

Súlyos mulasztás az orvostudomány részéről, ha egy új betegséghullám esetében, amit a WHO világjárványnak minősített, nem igazolják a halál valódi okát, és nem vizsgálják széleskörűen a kórbonctani, kórszövettani jellegzetességeket!

4.5. Ismeretlen ismerősök? – Régi és új SARS

4.5.1. Nincsen elég információnk az új koronavírusról?!

Azzal magyarázza az orvosszakma és a tudomány a felkészületlenségét a járvánnyal kapcsolatban, hogy még keveset tudunk az új koronavírusról. Valóban?

„A meghűlés a felső légúti traktus vírusos fertőzése. A leggyakrabban feltételezett kórokozó a rhinovírus[5] (az esetek 30%-80%-a)… Meghűlést okozó további vírusok: a coronavírus (10-15%), az influenzavírus (5-15%), a humán parainfluenza-vírus, a humán légzőszervi óriássejtes vírus, az adenovírusok, az enterovírusok, és a metapneumo-vírus. Gyakran egynél több vírus is jelen van. A meghűléses fertőzéseknél összesen kétszáznál is több vírus játszik közre…”
„…A humán koronavírusok[6] közül hét faj ismert, melyek közül négy enyhe tünetekkel járó enyhe lefolyású betegséget okoz, három viszont halálos kimenetelű is lehet…”

Még csak nem is kell bújni a szakirodalmat, elég rákeresni a Wikipédián. Ami szintén azt mutatja, hogy ez nem egy új keletű ügy. A szezonális légúti fertőzések kórokozói (lásd fentebb) – a koronavírusokkal egyetemben – mindig is itt voltak körülöttünk. Ezt az influenza figyelőszolgálat jelentéseiben is láthatjuk. Ők azok, akik az influenza pozitivitási arányon túl a tünetek többi részéért felelősek. Eddig nem sokat törődtünk velük…

A SARS-CoV-2 sem egy vírus a világűrből, ami annyira új és pusztító, hogy felkészületlenül érhette az emberiséget és az orvostudományt. Sőt a pandémia annyira nem érte felkészületlenül az emberiséget, hogy a vezető szakemberek a járvány kitörése előtt ki is dolgoztak egy előzetes forgatókönyvet, hogy mi legyen a teendő… Forgatókönyvet?!

4.5.2. „Szelíd” és „vad” koronavírusok

Súlyosabb légúti tüneteket okozó koronavírusokkal sem most találkoztunk először. 1964-es felfedezésük óta több ízben is okoztak komolyabb, alsó légúti tünetekkel is járó járványokat.

1972-ben, azaz majdnem 50 éve írták le az első súlyos tünetekkel járó csoportos koronavírus-megbetegedést az USA-ban. Ezt pedig a HCoV-OC43 nevű, addig szelídnek bizonyult koronavírusfaj okozta. Tehát nemcsak a három új, „vad” koronavírus, hanem az általában „szelíd” változatok is okozhatnak néha komolyabb fertőzéseket.

A neten keringő folyóirat-referátum a „megvadult szelíd” koronavírusról


– Forrás: Orvosi Hetilap, 1976. 117. évfolyam I. szám, 50.o.


„Koronavírus-fertőzés katonai újoncokban – hároméves tanulmány a koronavírus OC43 és 229E változatairól”


– Forrás: American Review of Respiratory Disease

A hét koronavírusfaj közül négy családtag (HCoV-229E, HCoV-OC43, HCoV- NL63, HCoV-HKU1) általában „szelíd”, és folyamatosan együtt él velünk, mint a szezonális náthák egy részéért felelős kórokozó. Három családtag azonban időnként „goromba”, de ők szerencsésre többnyire „távol vannak hazulról”. Az első „vad” koronavírus-járványt a SARS-CoV okozta 2002-2003-ban. Akkor kapta ez az újonnan felfedezett variáns a nevét az általa kiváltott tünetegyüttesről. Majd a MERS-CoV (Middle-East Respiratory Syndrome = Közel-Keleti Légzőszervi Szindróma) következett 2012-ben, és a mostani SARS-CoV-2 (2019–?).

Ezek a súlyosabb koronavírus-járványok szerencsére nem mindennaposak. Így az, hogy most hirtelen félévente újabb, egyre gyilkosabb koronavírus-mutánsok bukkannak fel, meglehetősen szokatlan. Ha valóban így van, mi lehet az oka? És mennyiben ludas megint csak az ember, aki minden lépésével kibillenti a természet jól szabályozott egyensúlyát? (4.6.4. Mutációk és palacknyak-effektus c. fejezet.) Vagy eddig is itt voltak ezek a koronavírus-változatok, csak nem vettük észre őket? (Keress és találsz?) Remélem, egyszer lesznek korrekt válaszok erre is, ha már így alakult, hogy a homályból egyszer csak a rivaldafénybe kerültek a mindenféle nációjú mutánsok. Mintha csak nemzetközi verseny indult volna, hogy „nekünk is, nekünk is!” legyen egy hazai színekben induló versenyzőnk. Mikorra várható a magyar mutáns? Már hallom is lelki füleimmel a miniszterelnök ellentmondást nem tűrő bejelentését: „Május 1-re itt lesz a magyar koronavírus-változat!”

Miért lényeges egyáltalán ez az eszmefutatás?
Mert érthetetlen, hogy egy lassan 60 éve ismert víruscsaládról látszólag ennyire keveset tudjunk, ekkora meglepetést okozzon a világ szakembereinek, és hogy ennyire zavaros és ellentmondásos információk jussanak el a lakossághoz, és ennyire átgondolatlan intézkedések történjenek!

Ez a XXI. század tudományának a teljesítménye? Miközben lassan már a Marsra is letesszük a lábunkat?

4.5.3. Járványcunami?

Újabb talány: Az új SARS-járvány miért más lefolyású, mint az előző, és mint minden szezonális légúti járvány?

A SARS-CoV-(1) által okozott fertőzéshullám 2002 novembere és 2003 júliusa között zajlott. Mint általában az új vírusvariánsok, ez is több megbetegedést és áldozatot szedett, mint a korábbiak, hiszen még nem volt rá teljesen felkészülve az emberek immunrendszere. Így van ez minden vírus esetében! Ennek ellenére a lakosság átvészelte. Bár majdnem 40 országban megjelent, összesen mintegy 8000 megbetegedést regisztráltak, és kevesebb, mint ezer halottról tudunk. Az egészséges emberek zöme enyhe tünetekkel vagy tünetmentesen túljutott rajta, és a járvány nyárra lecsengett. A vírus csak azokra jelentett komolyabb veszélyt, akiknek valamilyen alapbetegség miatt meggyengült az immunvédekezése. És bármilyen szomorú is, ők áldozatul estek a járvány felfutó szakaszában. A többiek élete ment tovább, miközben az immunrendszerük gazdagabb lett egy tapasztalattal, és felvértezte magát egy újabb betolakodóval szemben.

Ezt látjuk minden év elején a szokásos influenzajárvány-szezon tetőzésekor (4.2. COVID és többlethalálozás c. fejezet). A lakosság átfertőződik, majd védettséget szerez, illetve túlesik a szokásos vitaminhiányos téli időszakon és a kora tavaszi fáradtságon. Az egyre több napsütés újra feltölti a fertőzések elleni védelemben fontos szerepet játszó D-vitaminraktárakat, és az emberek több természetes forrásból származó C-vitamint fogyasztanak. A járvány május elejére visszahúzódik.

„A Moderna vezére szerint örökre velünk marad a koronavírus”

„Stephane Bancel a JP Morgan egészségügyi konferenciáján beszélt arról, hogy meglátásuk szerint a koronavírus nem tűnik majd el, állandó szezonális járvánnyá válhat – írja a CNBC.
Járványügyi szakemberek szerint a vírus túlélését jelzi az is, hogy az utóbbi hetekben több mutáció is megjelent világszerte, ezekből arra következtetnek, hogy a mostani vírustörzs idővel a szezonális influenzához hasonló vissza-visszatérő járvánnyá szelídül majd.”

– Forrás: Portfolio.hu – 2021. január 13.

Az is kérdés, hogy valóban olyan „vad” volt-e, ahogy beállítják (2.6. COVID és influenza… c. fejezet). Az első hullám mindenesetre nem ezt mutatta. Ha azóta valóban megvadult (hiszen ki tudhat itt már bármit is?), akkor pedig nagy az esély rá, hogy a rövidlátó szakértők vadították meg a beavatkozásuknak „hála” (4.6.4. Mutációk és palacknyak-effektus)… de ne szaladjak előre… Szóval az „örökre velünk marad”-ról akartam írni. Ezt mondják, de valójában lehet, hogy mindig is velünk volt, csak a kellően szigorú, azaz csak a valódi SARS-betegeket kiszűrő járványügyi kritériumok alapján nem ütötte fel a fejét? Lássuk, hogy viselkedett az első, 2003-as SARS-CoV-járvány, amiről a SARS-vírus a nevét kapta:

A 2003-as SARS-CoV-járvány lefolyása

„Az atípusos tüdőgyulladást okozó kórokozó csak direkt kontaktussal, cseppfertőzés útján terjed, így az Európában és Amerikában előfordult néhány esetet lokalizálták, és a fertőzés nem terjedt tovább.”

A SARS-CoV-(1) tehát gyakorlatilag eltűnt, szóba sem került az elmúlt majd’ húsz évben. Sőt nagyon valószínű, hogy az emberek zömének egyáltalán fel sem tűnt, és most hallottak először a koronavírusokról. Az első (2003-as) koronavírus-járvány nem súlyosbodott, hanem szelídült! És így viselkedett a SARS-CoV-2 is: fellángolt, majd annak rendje és módja szerint nyárra szépen le is csengett.

Ezután megint visszatért, sőt egyre súlyosbodó hullámokkal, és még ki sem látszunk a harmadik hullámból, már a negyediket is kilátásba helyezték? Miért viselkedne ez az új koronavírus ennyire másként? Ahogy az előző fejezetben láttuk, a koronavírusok nem ismeretlenek az immunrendszerünk számára, ráadásul más a mutációs mechanizmusuk, mint az influenzának (5.1.4. Immunitás, keresztimmunitás, nyájimmunitás c. fejezet), ennek köszönhetően:

COVID és a „hullámok”

„…a koronavírus-fertőzéseknek enyhe vagy akár tünetmentes a lefolyása, és egy új vírus okozta járványt sosem követ egy második, komolyabb hullám… Mi történik a vírussal egy járvány után? Csatlakozik a rokonaihoz, és velük együtt kering a népességben. Továbbra is vannak megfertőződések, de a legtöbbjük észrevétlen marad a megerősödött immunrendszernek köszönhetően.”
– Forrás: K. Reiss & S, Bhadki: Koronavírus vaklárma

– fogalmazta meg a lényeget Reiss és Bhakdi professzor.

Mi végre a második, sőt most már harmadik hullám? Miért súlyosabb ez a járvány, mint a többiek, és miért nem marad abba? Egy újabb, érthetetlen viselkedése az új, de előző két társát (SARS-CoV és MERS-CoV) követő, tehát nem teljesen új keletű és nem ismeretlen vírusnak.

A következő fejezetekben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

4.6. Hová tűnt az influenza?

4.6.1. Az influenza „kiszenvedett”

A legtöbb találgatásra okot adó jelenség, hogy tavaly év vége óta eltűnt az influenza (és az összes többi légúti vírus, sőt az összes súlyos, nem fertőző betegség is?!). A 2020-as őszi influenzaszezon még jóval súlyosabban indult, mint a 2019-es, aztán valamelyest szelídült, és azóta olyan lapos a járványgörbe, mint egy halott EKG-ja. Ha ironikus akarnék lenni, azt mondanám: az influenza kiszenvedett. Nem kellene csatlakoznom ehhez a találgatáshoz, de nehéz megállni, ráadásul ez az anomália még egy – nem is akármilyen! – puzzle-darab, ami teljesebbé teheti a COVID–19-járvány összképét.

Tájékoztató az influenza figyelőszolgálat adatairól


Magyarország 2021. 08. hét

„A figyelőszolgálatban résztvevő orvosoktól beérkezett jelentések alapján végzett becslés szerint az országban 2021. február 22-28. között 5300 fő fordult orvoshoz influenzaszerű tünetekkel. Összehasonlítás végett: Egy éve ilyenkor (és újfent megjegyzendő, hogy az elmúlt öt év legenyhébb szezonjában!) hetente 38 000 fő fordult orvoshoz, a tavalyinál kb. kétszer olyan súlyos 2017-18-as szezonban pedig 70 000!

Az influenza évszázadok óta (vagy ki tudja, talán öröktől fogva?) velünk él, évről évre. Most hirtelen mégis úgy döntött, hogy egy gáláns főhajtással félrevonul, és átadja a terepet a koronás királynak, akivel eddig szépen megosztoztak a „gazdatesteken”? Ugyanis a COVID-esetszámok éppen az influenza eltűnésével párhuzamosan kezdtek látványosan nőni.

Életszerű, hogy az új koronavírus kiszorította a ringből az influenzát?!

Ha a SARS-CoV-2 egy teljesen új, az „űrből jött” kórokozó lenne, ami annyira más, annyira legyőzhetetlen, hogy simán kiüti a versenyből az influenzát, az emberiség egyik legdurvább és leginkább változékony (azaz leginkább alkalmazkodóképes) kórokozóját, talán megeshetne. Azonban ha így lenne, akkor már régen halomra haltunk volna miatta! (Valóban, és nem csak a statisztikákban.)

2017-ben még maga Dr. Szlávik János, a járványokkal kapcsolatban gyakran meginterjúvolt szakértő is hasonlóan vélekedett:

„Nem lesz semmilyen világjárvány”

„…Gondoljuk végig, hogy milyen vírus lehet az, ami emberek tízmillióinak okozhatja a halálát. Ilyen egyetlen van, az influenza. Az influenzavírust lehetne úgy megváltoztatni, hogy olyan agresszív legyen – mint például a madárinfluenza –, (…) hogy terjedjen emberek között és hozzon létre egy ilyen világméretű járványt.”
– Forrás: Dr. Szlávik János – ATV 2017. február 21.azonnali.hu

Persze, mint minden epidemiológiai kutakodás, ez is összetett dolog, és számos oka lehet annak, amit látunk. Sajnos ennyi anomália után már nehéz megállni, hogy ne gyanakodjunk és ne keressük a hátsó szándékokat. Többek között ez is az eredménye ennek a helyzetnek (6.3.5. Aki farkast kiált… c. fejezet.)

Lássuk, hogyan viselkedett az előző években az influenza:

Influenzajárványok Magyarországon 2016-2021 között


A szerző megjegyzése: A 2016-17, 2017-18-as, illetve a 2020-21-es görbéket és a feliratokat utólag tettem az ábrára.

4.6.2. A járványgörbe laposítása

Sokszor hallott fogalom a görbe laposítása: elhúzni a járványt, hogy ne terheljük le az egészségügyet. Eddig ezt sem tettük meg egyetlen évben sem ilyen drasztikus módszerekkel. Sőt, gyakorlatilag semmilyenekkel sem! Az influenzaszezonban a legtöbb, ami történni szokott, hogy amikor eléri az esetszám a járványküszöböt (hetente 15 000 beteg: BETEG, nem csak vírushordozó!), látogatási tilalom lép életbe a kórházakban, otthonokban. Néha egy-egy óvoda is bezár, ha csoportos megbetegedést észlelnek. Hiszen ahogy láttuk (2.6.1. COVID–19 és életkor c. fejezet), az influenza és társai a gyerekeket sem kímélik.

Tehát eddig nem történt soha ilyen mértékű korlátozás, pedig nem egy országban, régióban, ahol egyébként is rosszabb az átlagosnál a lakosság általános egészségi állapota és nincsen a topon az egészségügyi rendszer, a járványok tetőzésekor a rendelők és a kórházak dolgozói az összeomlás küszöbére érnek. De ennek sem volt eddig hírértéke, sőt…

Egy normális szezon tetőzése (hol enyhébben, hol durvábban), de 1-2 hónap alatt lezajlik, és mehet tovább az élet. A járvány csúcsa januárra-februárra esik, amikor az ünnepek után, a leghidegebb hónapokban úgyis könnyebben behúzódunk. Még jól is jön egy kis betegeskedés (nyilván nem a súlyos esetekre gondolok). A szervezet ilyenkor jelez: nyugalomra, elvonulásra, pihenésre vágyik. Az év végi hajsza, a napsütés hiánya, vitaminhiányos táplálkozás miatt legyengült szervezet, a hideg és a kórokozók összejátszanak. Az élet már csak ilyen, minden mindennel összefügg. Amint a járvány leszálló ágba kerül, kezd kitavaszodni, és újra kirajzunk. Ezzel szemben a COVID-korlátozások több mint egy éve folyamatosan tartanak, és most hosszabbították meg, sőt szigorították!

Indokolt ellaposítani a görbét egy nem túl súlyos járvány esetében? Indokolt ellaposítani a görbét a COVID–19 esetében? A jól bevált „Nem tudom!” válasz kívánkozna ide, mivel az összes eddigi kérdésre, amelyek alapján bármilyen ésszerű döntést hozhatnának a járvány elleni védekezést illetően „nem tudom” a válasz.

Arra viszont elég határozott választ tudunk adni, hogy mit eredményezhet és eredményez a járványgörbe ellaposítása. Az immunológiai következményekről a következő, továbbá a 5.1.1. Természetes és mesterséges immunitás…, az általános egészségügyi hatásokról a 7. Ágyúval verébre… c. fejezetben lesz szó. Ami pedig a társadalmi következményeit illeti, legalább ilyen drasztikusak. A görbe ellaposítása alkalmas arra, hogy ürügyül szolgáljon

4.6.3. Heuréka! Hatásosak az intézkedések!

A legnyilvánvalóbbnak látszó magyarázat arra, hogy hová tűnt az influenza, természetesen az intézkedések, a maszkviselés hatásossága. Érdekes, hogy kevesektől hallottam a magától értetődő kérdést (még orvosoktól sem!): hogy ezek a szigorú rendszabályok miért csak az influenzavírusokkal és társaival szemben ilyen hatásosak? Vagy fordítva: ugyanaz a védekezési stratégia miért nem hatásos a SARS-CoV-2 ellen? Hiszen nagyon hasonló, cseppfertőzéssel terjedő betegségekről van szó, ahogy a 2.5.2. A járványügyi felügyelet… c. fejezetből ismert idézetben Dr. Jakab Ferenc virológus is felhívta a figyelmünket: „…a járványügyi intézkedések, a kézmosás, maszkviselés és távolságtartás betartására, hiszen »ezzel két legyet üthetünk egy csapásra«, mivel az influenzavírus, és a koronavírus is hasonló terjedési mechanizmussal jut be az emberi szervezetbe. Ilyen minimális óvintézkedésekkel akár mind a két fertőzést is elkerülhetjük.”

A koronavírus fertőzőbb lenne, mint a többi szokványos szezonális vírus, ezért nem hatnak rá a védelmi intézkedések? Erre a kérdésre ad(hat)na választ az erre szolgáló mutató, azaz a reprodukciós ráta. Csakhogy „Ő” is PCR-alapú, tehát nem alkalmas a valódi járványdinamika követésére. Pláne hogy a COVID-adatgyűjtés során figyelmen kívül hagyják a járványügyi megfigyelés alapelveit is (2.5.2. A járványügyi felügyelet… c. fejezet)! Akárcsak a halálozásnál, így a terjedési sebességgel kapcsolatban is azt állítja a hivatalos álláspont: hogy a COVID–19 fertőzőbb, mint az influenza. Mindenesetre azt az állítást, hogy a SARS-CoV-2 fertőzőbb és veszélyesebb lenne, a fentebb leírt anomáliák alapjaiban megkérdőjelezik:

  1. Az influenza figyelőszolgálat és a COVID–19 esetszámait összevetve (2.7.3. Még egyszer az ijesztő járványgörbékről c. fejezet), az influenza és szezonális társai évente sokkal több embert embert betegítenek meg, mint a COVID–19. (A rhinovirus reprodukciós rátája például 6!) Még úgy is, hogy COVID–19 esetében a tünetmentes tesztpozitív eseteket is beleszámolják a statisztikákba!
  2. Az influenza nem kíméli az egészséges embereket, fiatalokat, gyerekeket sem, sőt az RSV- és a parainflunza-vírus a kisgyerekek súlyos, kórházi kezelést igénylő légúti fertőzéseinek a leggyakoribb oka (8.2.4. Új betegségek? c. fejezet).

Ez esetben sem áll össze a kép. Tegyük fel, a SARS-CoV-2-nek valóban nagyobb a terjedési rátája, mint az influenzáé, ezért kevésbé hatnak rá a védelmi intézkedések. De attól még nem tűnhetne el teljesen(!) a többi betegség, pláne hogy ragályosabb „megfázás”-vírusok (például a rhinovírus) is jelen vannak. Persze lehet, hogy az emberek valóban otthon „bekkelik ki” a betegséget, de ha így van, akkor ez igaz az összes légúti vírusra, ahogy az egyik szakértő fel is hívta erre a figyelmet:

Hová tűnt az influenza?

„Prinz Gyula, a Magyar Orvosi Kamara infektológus szakértője felhívta a figyelmet arra is, hogy a pandémia alatt nagyon lecsökkent az orvos-beteg találkozások száma. Ha valaki tüneteket érez magán, akkor jellemzően a mentők mennek házhoz tesztet venni, és a COVID-19 antigén kimutatás történik. Amennyiben az antigén teszt és a COVID-19 PCR-teszt is negatív eredményt hoz, akkor mindenki megnyugszik. Ettől még, ha a betegnek légúti panaszai vannak, lehet, hogy ezért más légúti vírus okolható. Az influenza terjedése békeidőben akkor érzékelhető a leginkább, amikor a házi- és gyermekorvosoknál megszaporodnak a légúti panaszokkal jelentkező páciensek, de ez most nem következhet be, hiszen a diagnózis felállítása legtöbbször telefonon zajlik, influenza azonosítása céljából kevesebbszer vesznek mintát.”
– Forrás: Vaskor Máté – 24.hu – 2021. január 16.

Ráadásul, azt tényleg nehéz elképzelni, hogy pont(!) az influenza ne jönne elő egy sokkal virulensebb változattal, ha a körülmények rákényszerítik, aki ebben igazán bajnok. Ellentétben a koronavírussal, aki hozzá képest igencsak szerény múlttal rendelkezik ezen a téren (is), ahogy ezt a következő fejezetben kifejtem!

Ez az eset megint jól példázza, hogy milyen nehéz működőképes logikát, értelmet találni a COVID-ügyben, hogy mennyire nem stimmel az egész.

Ne keress, és nem találsz

Nem csoda, ha az a gondolatom támad, hogy ez megint a „ne keress, és nem találsz” esete. Most a COVID mindent visz. Lassan minden fertőző és nem fertőző betegséget a számlájára írnak. Ahogy az eddigiekből láthatjuk, ez egyáltalán nem túlzás, és a fent idézett szakértő magyarázata is jól példázza, hogy a „pandémialáz” hogyan tereli az eseményeket a COVID irányába, és tereli el a figyelmet a többi betegségről. Az emberek COVID-ot keresnek, tehát találnak. Influenzát nem keresnek, tehát nem találnak, ahogy erről még lesz szó a 6.2.3. Figyelemirányítás, szuggesztió és tömegpszichózis c. fejezetben.

Még az is megfordult a fejemben, hogy tényleg visszaszorult az influenza, és lényegében semmilyen járvány nincs, csak sok-sok krónikus beteg, akik különböző okokból meghalnak, csak most COVID-halottként (és év eleje óta az oltások áldozataként is, azaz szintén COVID-halottként)? Nehezen hinném, sőt éppen fordítva látszik elsülni a puska, lásd a következő fejezetben. De ha mégis így lenne, az akár jó hír is lehetne. Csak az a kérdés, hogy milyen áron (lásd járulékos veszteségek)! Ha igaz lenne, hogy az influenza valóban kiszenvedett (bár tartok tőle, hogy nem abból a fából faragták), akkor ebből a helyzetből akár tanulhatnánk is, hiszen azt mutatja, hogy nagyobb hangsúlyt fektethetnénk a megelőzésre, az egyszerű, ésszerű(!), de hatékony védekezési módokra, elsősorban a járványok tetőzésekor (9.4. Testi egészségmegőrzés). Az immár második éve tartó általános és indokolatlan mértékű korlátozások azonban tarthatatlanok. Ez már nem is ágyúval, hanem atombombával verébre!

4.6.4. Mutációk és palacknyak-effektus

Azt látjuk (véljük látni?) tehát, hogy az influenza visszaszorult, a COVID–19 azonban nem. A másik hivatalos magyarázat erre az anomáliára az, hogy új, egyre durvább koronavírus-mutációk jelentek meg. Látszatra hihetőbb magyarázat, mint az előbbi (azaz mint a járványügyi védekezés), de csak látszatra.

Az egyik probléma, amit Bhakdi professzor több alkalommal is elmagyarázott, hogy a koronavírusok mutációs mechanizmusa más, mint az influenzáé, ezért az immunrendszer felismeri az új változatokat is, ha már találkozott a korábbiakkal (5.1.4. Immunitás, keresztimmunitás, nyájimmunitás c. fejezet). Márpedig a „szelíd” koronavírusokkal mindenki találkozik élete folyamán. Ezért van az, hogy nem súlyosabb, hanem enyhébb(!) hullámok követik egymást, amíg a vírus egészen meg nem szelídül, ahogy a 4.5.3. Járványcunami? c. fejezetben szó volt róla.

A másik probléma az, amit úgy nevez a tudomány, hogy genetikai palacknyak-hatás. Ha az ember drasztikusan beavatkozik a természet rendjébe, annak általában hátulütői vannak. Ha ez az influenzaszezon valóban kimaradt (és most tekintsünk el attól, hogy tényleg így van-e), akkor sem feltétlenül járunk ezzel jól. Mondhatnánk úgyis, hogy mindennek ára van, vagy a Jurassik Park emblematikus káoszelmélet-kutatóját idézve: „az élet mindig utat tör…” Egy ilyen hátulütő lehet ez a bizonyos palacknyak-hatás:

A genetikai palacknyak-hatás (Magyar Tudományos Akadémia):

„Sajnos a kimaradt influenzaszezon több szempontból is hátrányos. Egyrészt magában rejti a genetikai palacknyak-hatás kockázatát abból a szempontból, hogy az alacsony arányban cirkuláló influenzatörzsek közül az evolúciósan sikeresebbekre nagyobb szelekciós nyomás hárul, így a problémásabb törzsek kerülhetnek túlsúlyba. Gyakorlatiasabb probléma, hogy az influenzavakcinák összetételét a leggyakrabban megfigyelt törzsek alapján határozzák meg évről évre egy világméretű és rendkívül összetett figyelőrendszernek hála. Az alacsony mértékű cirkuláció miatt erre vonatkozóan ezúttal jóval kevésbé megbízható információk állnak rendelkezésünkre a várható szezon esetében…”
– Forrás: Dr. Jakab Ferenc virológus, egyetemi tanár, Dr. Kemenesi Gábor, virológus – MTA

Mit gondoljunk erről? Ha tényleg olyan hatásos az egy éve tartó védekezés, ahogy a szakemberek állítják, akkor azzal nemcsak a koronavírusokat fogjuk vissza, hanem az összes kórokozót! Sőt, azokat is, amelyekre szüksége van az immunrendszerünknek (hogy tréningben legyen), illetve azokat is, amelyek a normális és egészséges mikrobiom, azaz a saját testünkben és a testünk felületén élő mikroflóra részei. Ha a mikrobiomunk védvonala sérülést szenved (túl sok antibiotikum, fertőtlenítésmánia és ez esetben a járványügyi védekezés összes eszköze), olyan kórokozók vehetik át „a megüresedett helyeket”, akiket nem szívesen látunk, és akiknek ott semmi keresnivalójuk.

A járvány kezdete óta több esetről tudok, amikor olyan panaszaik voltak/vannak a betegeknek, amilyeneket még nem tapasztaltak korábban (nem COVID!), és a háttérben terápiarezisztens kórokozókat találtak.

Új, gyilkos mutációk? Értem, de lehet a kutyából szalonna? A palacknyak-hatás értelmében evolúciós nyomás nehezedik a vírusokra, ha valamiért nem tudnak a szokásos módon szaporodni. Kérdés, hogy megváltozhat-e annyira egy vírus, hogy jelentősen eltérjen az eredeti változattól? Mutálódhat-e annyira a koronavírus, hogy a vadmacskából oroszlán legyen (2.6. COVID és influenza – Oroszlán és vadmacska?… c. fejezet)? Mutálódhat-e annyira egy vírus, hogy sokkal gyilkosabb legyen? Vagy kutyából nem lesz szalonna? Esetleg csak egy gyengébb vagy egy erősebb kutya? (De attól még kutya marad, és nem lesz oroszlán.) Erre a kérdésre csak a jövő adhatja meg a biztos választ. Addig is nézzük, mint vélekednek erről azok a hangadó szakemberek, akikre ma a magyarok többsége COVID-ügyben hallgat. Szlávik doktor 2017-ben elhangzott véleményét már idéztem:

Dr. Szlávik János az influenzáról (2017. február):

„…Ilyen egyetlen van, az influenza. Az influenzavírust lehetne úgy megváltoztatni, hogy olyan agresszív legyen…”

Dr. Boldogkői Zsolt az új koronavírus mutációjáról (2020. április)

„A koronavírus mutációja nem feltétlenül rossz dolog, sőt!”

„A mutációk azonban lehetővé tesznek egy a fertőzés kimenetele szempontjából fontos folyamatot, nevezetesen azt, hogy a terjedés során csökken a virulenciájuk. A SARS-CoV-2 vírus mutációs rátája viszonylag alacsony, aminek az lehet az oka, hogy ezeknek a vírusoknak van hibajavító apparátusuk. Ez akár jó hír is lehet, mert talán nem alakulnak ki új szerotípusok, amelyek ellen nem véd a megszerzett immunitás, viszont a virulencia-csökkenéshez elegendő az alacsonyabb mutációs ráta is: könnyebb egy struktúrát szétrombolni, mint egy újat felépíteni.”
– Forrás: Dr. Boldogkői Zsolt – Szegedi Tudományegyetem – 2020. április 7.azonnali.hu

Dr. Szlávik János szerint egyetlen olyan vírus van, ami világméretű, gyilkos járványt okozhat: az influenza. (Okozott is, ahogy láttuk.)
A másik szakértő – Dr. Boldogkői Zsolt – szerint pedig a koronavírusok nem különösebben hajlamosak a mutációkra, tehát remélhetőleg nem lesznek olyan új típusok, amelyekkel szemben ne bízhatnánk a már megszerzett immunitásunkban.

Lássuk, hogyan vélekednek ma ugyanezek a szakértők. Változnak az idők…

Dr. Szlávik János az új brit variánsról (2021. február):

„Nagyon látom az angol variánsnak a jelenlétét. Fiatalabbak a fertőzöttek… (50 körüliek) … családokat tarol le… A tünetek is változnak. Erre a brit mutánsra sokkal inkább jellemző, hogy a fertőzöttek lázasak, köhögnek, izom, ízületi fájdalmaik vannak. Korábban ez nem volt ennyire jellemző.”
– Forrás: ATV Heti Napló Sváby Andrással 2. rész - 2021.02.28. (25:20 perctől)


Dr. Boldogkői Zsolt az új brit variáns variánsáról (2021. április):

„Elveszíthetjük az egész háborút a koronavírus mutációival szemben”

„A brit mutáns mutánsa komoly problémákat okozhat akár Magyarországon is. Romániában a brit mutáns mutánsát azonosították, ami úgy tűnik virulensebb és ellenállóbb az oltással szemben. »Fel kell készülni arra, hogy ezzel is problémák lesznek« – mondta a brit mutáns mutánsával kapcsolatban Boldogkői Zsolt az ATV Híradójának[7].
A molekuláris biológus, virológus szerint ha a brit mutáns mutánsa megjelenik Magyarországon, a nyájimmunitáshoz szükséges 80 százalékos átoltottság sem lesz elegendő.
Boldogkői szerint a vírus egyre jobban alkalmazkodik az emberi szervezethez. Szerinte ez a fertőzőképesebb és gyorsabban terjedő variáns akár itthon is megjelenhet.
»Az lenne a megoldás, ha ezt az oltásellenességet le lehetne törni, mert ha nem fog sikerülni, akkor elveszítjük ezt az egész háborút a variánsokkal szemben.«”

– Forrás: Portfolio.hu – 2021. április 07.

És lássuk, hogyan vélekednek más szakértők, akikre szintén hallgat a magyar nép:

Rusvai Miklós: „Kérdés, melyik teszttípust verte át a vírus” (2021. március):

„Az első vizsgálatok szerint a Bretagne-ban azonosított variáns[8] nem súlyosabb és nem is fertőzőbb, mint az eredeti vírus – hangsúlyozta az InfoRádióban[9] Rusvai Miklós víruskutató. A tudós szerint azonban még sok a nyitott kérdés az új variáns kapcsán, amelyet állítólag a PCR-teszt sem mutatott ki. Az egyik legfőbb kérdés, hogy a variánst azonosító francia intézet milyen PCR-tesztet használ. Ez országonként változik, van 6–8 különböző rendszer – mutatott rá Rusvai Miklós. Ahhoz hasonlította, hogy egy embert is lehet az arca, a tenyérlenyomata vagy a fogazata alapján azonosítani. Vagyis csak ezt követően lehet látni a következő lépést, de szerinte a mai technológiai feltételek mellett mindössze 2-3 nap egy tesztet hozzáigazítani a változásokhoz. Egyébként határozottan úgy vélte, hogy nem a tesztek vannak lemaradva, hanem a vírus mutálódik folyamatosan.
Arra a kérdésre, hogy egy adott vírusmutációról mennyi idő alatt állapítható meg, hogy gyorsabban terjed-e vagy súlyosabban betegít-e meg, azt válaszolta, ez „visszamenőleges következtetés” alapján derül ki; az adott fertőzöttek láncolatát veszik végig, méghozzá rövid idő alatt.”

– Forrás: Kiss Melinda – Index – 2021. március 18.


Müller Cecília: „Elemi erővel tombol a járvány” (2021. március):

Elemi erővel tombol a járvány, és még messze vagyunk a népességszintű védettségtől, hiába halad jól az oltási program – mondta Müller Cecília országos tiszti főorvos a tájékoztatón. Közel 100 százalékban a brit vírusvariáns terjed az országban, alig pár százalékban mutattak ki cseh és egyéb mutációkat. Ez azért probléma, mert az általa idézett Nature-tanulmány szerint, amelyhez tavaly novembertől, 2021 februárjáig vizsgáltak meg több mint kétmillió fertőzöttet és elemezték a vírus viselkedését, a járvány változásának szakaszait, az találták, hogy „nem csak sokkal fertőzőképesebb a brit variáns, de sokkal súlyosabb megbetegedéseket képes okozni, 55 százalékkal magasabb halálozási arányt is eredményez.”
– Forrás: Farkas Ágnes Virág, Németh Tamás – Index – 2021.03.23

Fertőzőbb, nem fertőzőbb?! Súlyosabb, nem súlyosabb? Nem mutálódik, de nyakunkon a mutáns mutánsának a mutánsa?! Ember legyen a talpán, aki ezek után bizonyosat tud állítani. Én legalábbis nem mernék. Sajnos úgy látszik, a szakértőinket nem gyötrik hasonló kételyek az ellentmondásokkal kapcsolatban: Gond nélkül rémítgetnek (tombol a járvány!), és beszélnek rá, sőt ha tehetnék, ránk is kényszerítenék az oltást. Vajon a vakcinák hatásossága és biztonságossága is ilyen ingatag alapokra épül?! Félő, hogy igen, ahogy azt hamarosan látni fogjuk.

De térjünk vissza az eredeti kérdésre? Hová tűnt az influenza?

A korábban már idézett felvidéki városi kórház aneszteziológus és intenzív terápiás orvosának beszámolója a COVID-helyzetről:

„Úgy veszem észre, hogy a többi megbetegedés minthogyha visszaszorult volna. Például most már influenzaszezonnak kéne lennie, és még nem nagyon találkoztunk influenzás tüdőgyulladással…”
– Forrás: youtu.be/7XHzz7Q88gA

Ami a palacknyak-hatást, a görbe ellaposítását és az eltúlzott és indokolatlan járványügyi védekezés mellékhatásait illeti, itt több dolog is összeadódhat:

  1. evolúciós szelekciós és mutációs kényszer;
  2. a lakosság átfertőződésének (természetes nyájimmunitás!) a megakadályozása;
  3. a mindennapos „immuntréning” lefojtása és
  4. az egészséges mikrobiom fenntartásának akadályozása.

És amit most se feledjünk el, hogyha valóban érvényesülnek ezek a hatások, és nem csak egy újabb oltáskampányfogás, akkor azok érvényesülnek az influenzára és a többi kórokozóra is! Hát ezért gondolom úgy, hogy ez a helyzetkép a tudomány és a józan ész halála!

Szülők, figyelem! Influenzaszezon van!

Gyermekeitek most ki vannak téve prédára, hiszen nem kell maszkot hordaniuk! Így a „kiéheztetett és megvadult” vírusok még inkább kénytelen őket célba venni, mert mindenki mást óvnak a járványügyi intézkedések.

De isten őrizz, hogy bárki arra következtessen ebből, hogy szájkosarat a gyerekekre is (ahogy sajnos meg is teszik ostoba módon)! Nem ez az oki megoldás (lásd később)! Csak arra akartam rámutatni, hogy milyen súlyos mellékhatásai vannak/lehetnek a rövidlátó intézkedéseknek! Így jár, ha az ember okosabb akar lenni, mint a természet. És ennyit arról, hogy hová vezet, ha engedjük, hogy ilyen vezetőink (és tanácsadóik) legyenek, akik tovább fokozva a szűklátókörű hozzáállásukat előbb-utóbb a legkisebb gyerekekre is maszkot adnak, ahelyett hogy a valódi okokat kezelnék!

Ami pedig a kórokozókat és a védekezést illeti:
Én is bedurvulnék, ha egy évig éheztetnének!

4.6.5. Harmadik hullám újratöltve

Mindezek tükrében mit látunk harmadik hullám gyanánt? Lássunk két tálcán kínált alternatív magyarázatot:

Az egyik: A COVID–19 őszi újraindulása (második hulláma) tökéletesen egybeesett a szokványos, ősszel induló influenzaszezonnal, ami általában tavasz közepéig tart egyvégtében, azaz a klasszikus Gauss-görbe szerint felível, majd lecseng. Ebből a COVID–19 esetében két hullám lett: Egy súlyos második és egy még súlyosabb harmadik. A harmadik COVID-hullám időszaka egybeesik a szokásos influenzaszezon tetőzésével. Ahogy azt láttuk a 4.2. c. fejezetben, minden évben ilyenkor nő meg a többlethalálozás, 2-3 ezer, súlyos szezonban 5-6 ezer áldozattal. Eddig mégsem foglalkoztunk egyetlen évben sem ezekkel a rendszeres halálozáscsúcsokkal!

Hát igen, már semmi sem a régi. Idén az influenzajárvány eltűnt, és a COVID is megváltozott, már nem olyan, mint a régi. Hadd idézzem még egyszer Szlávik doktort:

„Nagyon látom a brit variánsnak a jelenlétét. Fiatalabbak a fertőzöttek… egész családokat tarolnak le… A tünetek is különböznek. Erre a brit mutánsra sokkal inkább jellemző, hogy a fertőzöttek lázasak, köhögnek, izom, ízületi fájdalmaik vannak. Korábban ez nem volt ennyire jellemző.”

„Korábban ez nem volt ennyire jellemző…” Hm. Elgondolkodtató. Engem kísértetiesen emlékezetnek ezek az „új” tünetek az influenzára (4.3.1. A COVID–19 tünetei c. fejezet). Hiszen ilyenkor minden évben influenzajárvány van, és ellentétben a COVID-dal, éppen az jellemző rá, hogy nem kíméli a fiatalabbakat, a gyerekeket sem! A szakmai korrektség kedvéért (4.3. Differenciáldiagnosztika c. fejezet), én biztosan letesztelném az összes COVID-beteget az influenzára is. Pláne hogy minden vírusszakember egyetért abban, és a történelem is megmutatta, hogy az influenza valóban egy folyamatosan mutálódó, időnként ugyancsak durva változatokkal előálló vírus, ahogy azt Szlávik doktor is kifejtette.

Ne feledjük, az evolúciós kényszer (genetika palacknyak-hatás) minden kórokozóra érvényes! Az egyébként is „kíméletes” tavalyi influenzaszezon után mire számítsunk, ha az influenzavírusok tényleg begorombulnak?! Egy újabb spanyolnátha világjárványra, ami a XX. század elején alsó hangon is 50 millió áldozatot szedett?! (A Föld mostani népességére vetítve ez a szám ma 250 millió lenne!)

Megint csak nem tudom… Ahogy azt sem, hogy melyik verzió lenne a kisebbik katasztrófa ránk nézve:

  1. Hogy a koronavírus gyilkos mutációi tényleg kiszorítottak minden versenyzőt a ringből. (Bár ez esetben továbbra is úgy vélem, hogy az nagyon látványos pusztítást végezne, valóban látványosat…)
  2. Vagy hogy itt valami óriási átverés folyik…

Egyet biztosan tudok, akár ez, akár az, benne vagyunk a pácban…

Koronavírus-járvány kilátások

A dolgok rossz irányba haladnak, és ami a legaggasztóbb, hogy az anomáliák egymást erősítik, így a végén egyre visszafordíthatatlanabbul elmossák az igazságot. Ráadásul tényleg kicsúszhat az irányítás a kezünkből, ahogy azt az oltások veszélyeinél látni is fogjuk az 5.1. c. fejezetben.

És helyben is vagyunk: A második alternatív magyarázat a „harmadik hullámra” az oltások súlyos szövődményei, amelyek minden ellenkező nyugtatgatás ellenére nagyon is valóságosak. Éppen ezért is olyan súlyos bűn a minden csapból folyó oltási kampány! Nagyon súlyos bűn, de erről bőségesen lesz szó az 5. és az azt követő fejezetekben.


  1. 2015-2020 első 20 hetének halálozási adatait dolgoztuk fel infógrafikonon – Több, mint érdekes, amit látunkfrissmedia.hu – 2020. június 22. ↩︎

  2. A magyar fertőzötteknek csak a töredéke halt meg biztosan koronavírus miatt – Index.hu 2020.11.16. ↩︎

  3. SARS-CoV-2 PCR EASY - Önmintavételes teszt | Neumann Easy Testing | neumannlabs.com ↩︎

  4. Proposed reporting language for CT findings related to COVID-19 Categorization of CT findings in COVID-19 - uptodate.com/contents/image?imageKey=ID/127760 ↩︎

  5. Jacobs SE, Lamson DM, St George K, Walsh TJ (January 2013). “Human rhinoviruses”. Clinical Microbiology Reviews. 10.1128/CMR.00077-12 ↩︎

  6. Négy különböző humán koronavírus folyamatosan jelen van az emberekben: HCoV-229E, HCoV-OC43, HCoV-NL63, HCoV-HKU1. ↩︎

  7. ATV – 2021-04-07 18:20:00 Boldogkői: fel kell készülni arra, hogy problémák lesznek a brit mutáns mutánsával ↩︎

  8. Reim Károly, Ágoston Zoltán – Index - Újabb koronavírus-mutánst találtak Franciaországban, nem mutatják ki a PCR tesztek ↩︎

  9. Rusvai Miklós: egy tesztet, amelyet kicselez a koronavírus, 2-3 nap alatt ki lehet javítani - Infostart.hu – InfoRádió - Exterde Tibor 2021. március 18. 07:42 ↩︎

Megosztás Facebook-on Megosztás Twitter-en Megosztás LinkedIn-en Megosztás Pinterest-en Megosztás Reddit-en Vágólapra másolás
A könyv egy évnyi önerőből végzett, önkéntes munka gyümölcse. Kérjük támogatását!