5. Média, politika, szakártók – Háttérérdekek és főszereplők

„Könnyebb megtéveszteni az embereket, mint meggyőzni őket arról, hogy megtévesztés áldozataivá váltak.”
Mark Twain

Visszaértem ide, amivel kezdtem: Hogy a szemünknek higgyünk, ne a MŰKÖDnek! Olyan mennyiségű információáradatnak vagyunk kitéve a modern világban, és olyan fejlett eszközök állnak a rendelkezésre, hogy ha kell, manipulálják az információt, hogy innen „alulról”, ahol vagyunk, nem tudjuk megítélni az igazságot. És ami még aggasztóbb, hogyha így haladunk, soha nem is fogjuk tudni. Erre hívta fel a figyelmet az imént említett Ioannidis professzor is: „A valódi számokat valószínűleg már soha nem tudjuk meg.” Még annyit sem, amennyit megtudhatnánk. Ez pedig már nem csak a vezetőink hibája… de erről később.

Könnyebb megtéveszteni az embereket, mint meggyőzni őket arról, hogy megtévesztés áldozataivá váltak, ahogy az idézet mondja. Aki nem hiszi, nézze meg az „Amikor a farok csóválja” című filmet Dustin Hoffmann és Robert de Niro főszerelésével.

És én azt látom, hogy nem látom. Hogy mit nem látok?

• Nem látom, hogy a médiában elhangzó és a neten hozzáférhető, irányadó szakvélemények megállnák a helyüket, ami a tudományos és a bizonyítékokon alapuló orvoslás alaptételeit illeti, azaz
• nem látom a valódi, súlyos világjárványt, ami indokolná a világ ilyen mértékű felfordítását.
• Nem látom (nem tudhatom), hogy pontosan (sőt még megközelítőleg sem) mi történt Kínában, sem a többi országban, de nem kétséges, hogy hasonló események zajlanak.
• Nem látom, hogy a média a tényfeltárást és a pártatlan tudósítást szolgálná.

Mit látok ehelyett?

• Azt látom, hogy politikai döntések születnek, és lábbal tiporják az alkotmányos jogokat.
• Hol brutálisabb, hol kevésbé látványos, de egyre könyörtelenebbül romló „eredményeket”, attól függően, hogy az adott országban a járványhelyzet jobb vagy rosszabb alaphelyzetre rakódott rá,
• és hogy ez a súlyos állapot, ami valóban kezd körvonalazódni, éppen a COVID–19 egy éve tartó „félrekezelésének” és a globális oltáskampánynak a következménye. (Az előbbiről szóltak az előző fejezetek, az utóbbiról szólnak a következők.)

5.1. A globális COVID–19 oltásprogram

Megmentő? Gyilkos? Egy biztos: az aranytojást tojó tyúk… de nem nekünk. Az oltás a legnagyobb tét a COVID-ügyben. Mindkét oldalon. Lehetne megmentő is éppenséggel, de ha valamiben akkora pénz van, mint az emberiség átoltásában, az sajnos óhatatlanul is a korrupció melegágya. És nem csak pénz… de ez már messzire vezet.

Tisztázzuk az elején: nem vagyok oltásellenes. De oltáspárti sem. (Sőt, ha valamit elért a COVID-ügy, akkor az a növekvő ellenállásom és gyanakvásom az erőltetéssel szemben, illetve az, hogy egyre többet tudok az oltásokról és a vakcinákat propagáló „szereplőkről”. És ez nem igazán vált a javukra. Nagyon nem.) Mindenesetre eddig az arany középút híve voltam ebben is. Egy egészséges és jól működő világban nem lennének kiterjedt járványok (amelyek kifejezetten a civilizáció, a túlzsúfolt életforma „vívmányai”), és nem lenne szükség az oltásokra, ahogy arra a ki tudja hány tonna gyógyszerre sem, amit az emberiség elfogyaszt. De az a világ még nem jött el, bár egyre többen munkálkodunk rajta, hogy eljöjjön. Egyelőre vannak járványok, vannak járványos gyermekbetegségek, amelyek a javuló higiénés viszonyok, a hatékonyabb kezelési lehetőségek és az évek óta bejáratott(!) oltások segítségével ma már kevesebb áldozatot szednek. Legalábbis mifelénk (2.6.3. Az oroszlánok c. fejezet).

5.1.1. Természetes és mesterséges immunitás – Az oltás ára No.1.

Mielőtt belemennénk az oltás témába, nézzük meg nagyon dióhéjban, hogy mi történik a szervezetünkben, amikor találkozik a (korona)vírusokkal.

Gondolkodjunk el laikus szemmel, de logikusan. Azon túl, hogy várnánk a szakmailag helytálló válaszokat pro és kontra, hogy miért tartják szükségesnek az oltást és mik a veszélyei, egy sor kérdés merül fel, ha szélesebb látókörben tekintünk a témára.

Nézzük meg, hogy milyen következményei vannak, ha meg akarjuk akadályozni egy populációs szinten nem különösebben veszélyes kórokozó elterjedését. Milyen következményei lesznek, ha nem engedjük meg, hogy az egyének / a populáció átessen egy ilyen enyhébb vagy középsúlyos fertőzésen, hanem visszafogjuk azt? Ezt részben már láttuk a 4.6.4. Mutációk és palacknyak-effektus c. fejezetben. Milyen következményei lesznek, ha a természetes út/mód helyett mesterségesen, oltással serkentjük a szervezetet az immunválasz kiváltására?

1. Először is megfosztjuk az immunrendszerünket a természetes tanulási folyamattól. (Attól az edzéstől, amit Bhakdi professzor elmagyarázott.) Nem engedjük meg, hogy felkészüljön: Időben, amikor még egészségesek, ellenállóbbak vagyunk (gyerekkorban, fiatal felnőttként, nyáron, lásd D-vitamin…). Ezt a folyamatot példázza az, amit minden szülő ismer: Amikor a kisgyerek először kezd közösségbe járni, az első években átesik egy sor betegségen, szinte folyton meg van fázva, pöttyös meg minden. Azután apránként ezek megszűnnek. Az immunrendszer felvértezi magát: teljes az arzenál. Akit túlóvnak, agyonfertőtlenítenek kiskorában, az később issza meg ennek a levét (lásd allergia, 7.1.4. Mentsük meg a gyerekeinket! c. fejezet). Ráadásul idősebb korban sokkal jobban megviseli a szervezetet egy fertőző betegség.
2. Az oltóanyagban bevitt, gyengített kórokozó vagy annak valamilyen információját tartalmazó molekulák a természetes utat megkerülve jutnak be a szervezetbe. Mivel jár ez? A légúti fertőzések a nyálkahártyákon jutnak be, ahol szembetalálják magukat az immunvédekezés első védvonalával, például az IgA ellenanyagokkal (4.4.2. Az ellenanyagteszt… c. fejezet). Az oltás ezt kikerüli, hiszen közvetlenül az izomba juttatják az oltóanyagot. Nem zajlik le a szervezetben a természetes védekezési láncolat, így az nem lesz olyan tökéletes, olyan finoman hangolt, ahogy azt a természet bölcsen kitalálta (pontosabban sok millió év alatt sikeresen kikísérletezte). Nyilván nem azokról a súlyos betegségekről beszélek, amelyeket túl rizikós a természetre bízni, mert nagy számban belehalnak a fertőzöttek. De az enyhe vagy középsúlyos fertőzések esetén az az élet normális velejárója, hogy egymást átfertőzzük, és mindnyájan átesünk rajta. Ezzel három legyet is ütünk egy csapásra, lásd a 9.4.4. Ide nekem az oroszlánt! c. fejezetet.

3. Ez a „kerülőút” tehát egy sokkal súlyosabb problémát is okozhat: az izomba fecskendezett oltóanyagban lévő billiónyi apró vírus-RNS-csomagocska, ahogy Bhakdi professzor fogalmazott, a váráram segítségével szétszóródik a testben és fogalma sincsen az oltóanyaggyártóknak, hogy hová jut el, mert ezt nem vizsgálják. (Vagy ha igen, nem figyelmeztetik a beoltandó embereket a lehetséges veszélyekre.) Ami viszont biztos, hogy testszerte mozgósítja az immunrendszert… Ennek további súlyos következményeiről még lesz szó a 5.1.8. Emberkísérlet?!… és a 8.3.4. És beindultak az oltások … c. fejezetben.
4. Az oltással imitált, „gyengített fertőzés” ugyanúgy a védekezési rendszerünket riadóztatja, mintha egy másik embertől kapnánk el az igazi vírust, ezért ugyanúgy egyénfüggő, hogy kire milyen hatással van, azaz hogy mennyire lesz védett, illetve hogy mennyire reagál kedvezőtlenül az oltás mellékhatásaira;
5. Az újfajta génbázisú oltóanyagok olyan nem várt hatásokat fejthetnek ki, ami – nem túlzok! – beláthatatlan veszélyeket hordoz, ahogy arra neves szakemberek egyre sürgetőbben figyelmeztetnek (5.1.8. Emberkísérlet?!… c. fejezet).
6. Ha lefojtjuk a természetes úton terjedő enyhe járványokat, nem alakul ki a keresztimmunitás sem (például a többi koronavírus-variánsra: 5.1.4. Immunitás, keresztimmunitás, nyájimmunitás c. fejezet). Igaz, hogy ez nem feltétlenül ugyanolyan, mint egy életre szóló, specifikus, azaz célzott immunitás (lásd kanyaró), de legalább „már ismerős” az immunrendszernek az új betolakodó, és megússzuk a fertőzést enyhébb vagy alig észrevehető tünetekkel (ahogy az iménti idézetben is olvashattuk Bhakdi professzortól.)
7. Nem alakul ki a természetes nyájimmunitás. Ezt akarják oltással kiváltani (5.1.4. Immunitás… c. fejezet).
8. Végül, de cseppet sem utolsó sorban: a tartós aggodalom, krónikus stressz. Nagyon rosszat tesz, ha folyamatosan ezen van a figyelmünk, hogy jaj, megfertőződöm, jaj, meg fogok halni, jaj, be kell oltatnom magamat. Nem a struccpolitika mellett érvelek, hanem az egészséges életmódra és a lelki egyensúlyra/nyugalomra fektetném a hangsúlyt, azaz mindent kezeljük az őt megillető helyen (9.3. Lelki egészségmegőrzés… c. fejezet).
9. ??? Számos olyan hosszú távú hatás is felléphet, amit most még csak nem is sejtünk (8.3.5. The Human Experiment).

Ilyen kérdéseket kell(ene) feltennünk, és ezekre várjuk a válaszokat a független és felelős szakemberektől. Azt várjuk tőlük, hogy bölcsen és széleslátókörűen vizsgálják meg a COVID-helyzet szakterületüket érintő kérdéseit!

5.1.2. Hogyan működik az oltás? – Az oltás ára No.2.

Az oltóanyagnak az a lényege, hogy „gyengített módon”, de utánozza a fertőzést, arra ösztökélve a szervezetet, hogy ellenanyagot termeljen, ami a jövőben gyorsabban és hatékonyabban kivédi majd az igazi fertőzést, pontosabban a megbetegedést.

Egy oltásról azt is tudni kell, hogy a védettség meddig marad fenn. Nem mindegy, hogy egy életen át tartó védettséget nyújt-e vagy sem. Ez is egy nagyon fontos szempont az oltások kifejlesztésénél és kiterjedt alkalmazásánál (következő fejezet), és figyelembe is veszik a gyerekkori kötelező védőoltásoknál. Ráadásul az oltás csak részben utánozza a természetes fertőzést, ahogy az imént láttuk, és amiről alább is lesz szó.

Gondolom, érthető mindezek után, hogy miért veszélyes, ha idős, alapbetegségekkel rendelkező embereket oltanak be! Ez merőben más, mint az egészséges gyerekeket beoltani a valóban veszélyes gyermekbetegségek ellen. És még ők is megsínylik az oltást. De abban az esetben a teljes lakosság szintjén megéri, mert sok-sok egészséges gyermek életét mentjük meg. Bár kétségtelenül azon az áron, hogy bizonyos százalékban oltási szövődmények alakulnak ki. Erről szól a hippokratészi eskü populációs értelmezése (7.3. Nil nocere… c. fejezet).
Mivel az oltás a fertőzést imitálja (hiszen ez a dolga, még ha elvileg „gyengített” módon is), ezzel garantáltan kiteszi a beoltott időseket az oltás rájuk nézve sokkal kockázatosabb mellékhatásainak. Holott ezeknek az idős embereknek a jó része valószínűleg teljesen elkerülné (megúszná, hogy így fogalmazzak), hogy komolyabban megbetegedjen az új koronavírusban. Mert csak az esetek egy részben (a bemutatott anomáliák alapján „tudjuk, hogy nem tudjuk”, milyen, de a hivatalos számoknál jóval kisebb arányban) veszélyes (és esetleg végzetes) rájuk nézve a fertőzés. (Vélhetőleg azért, mert éppen az életkoruknál fogva széleskörű (kereszt)immunitással rendelkeznek, azaz életük során szert tettek a teljes védelmet nyújtó arzenálra, lásd 5.1.4. Immunitás… c. fejezet).

Miért írtam, hogy „elvileg gyengített módon”? Mert nem tudjuk. Még messze nem zárultak le a megfelelő gyógyszerkísérletek, amelyeknek szigorúan lefektetett szabályait a különleges jogrendek most felülírták (5.1.8. Emberkísérlet?!… c. fejezet). Nincsen meg tehát a sokéves tapasztalat, hogy milyen rövid és hosszú távú hatást váltanak ki az emberekre, pláne az idős/beteg emberekre ezek a sebtében kifejlesztett, újfajta oltóanyagok!

Mindezeket kellene bölcsen mérlegelnie a döntéshozóknak, hogy hány idős, beteg embert tesznek ki célzottan és feleslegesen az oltás veszélyeinek. Bhakdi professzor és számos más neves szakember is részletesen elmagyarázta ezeket a veszélyeket (5.1.8. Emberkísérlet?!… c. fejezet). A következmények sajnos máris látszanak: folyamatosan érkeznek a jelentések a megszaporodott halálesetekről (a legtöbb éppen az átoltott idősotthonokból!), a súlyos oltási reakciókról… Azaz megint felmerül az alapkérdés: Hány embert mentenek meg valójában, és hányat ölnek meg ezért cserébe?! (9.4.5. EBM és valódi prevenció c. fejezet.) És akkor még nem beszéltem a nem idős, beoltott/beoltandó emberek milliárdjairól!

Nem mindegy az sem, hogy milyen technológiát alkalmaznak a vakcinák! A COVID-ügyben semmi sem az, aminek látszik, minden valami kifordított, torz logika alapján érvényesül. A többség például elutasítja a „keletről” érkező kínai vakcinát, holott éppen a „nyugatiak” azok, amelyek teljesen új, még kellően nem tesztelt technológiákkal készülnek. A legtöbb problémát eddig a brit AstraZeneca és az amerikai Johnson & Johnson vakcinák okozták. (Mindkettő vírusvektor alapú.) Utóbbi gyártását fel is függesztették^[3], mert fiatal embereknél életveszélyes vérrögképződés alakult ki pár nappal a beadás után (embólia-hipotézis! 4.7.4. Szindémia és egyéb hipotézisek c. fejezet). Egyedül a kínai olyan „régi” típusú oltás, amely legyengített kórokozókat tartalmaz, és aminek legalább az alaptechnológiája ismert és bejáratott sok-sok éve, ellentétben a modern, génbázisú oltóanyagokkal.

Tévedés ne essék, egyik oltóanyag mellett sem kampányolok. Nemcsak a vírusvektor, de az mRNS típusúak esetében is súlyos mellékhatásokról, halálozásokról számolnak be. (Szóval én személy szerint egyik kísérleti fázisban lévő oltóanyagra sem bíznám az életemet.)

Lássuk tehát ezt a kérdést:

5.1.3. Mikor indokolt és sikeres egy kampányoltás?

Az évek óta bejáratott oltások olyan súlyos és ragályos betegségek ellen védenek, amelyek egészséges és életerős gyermekeket, embereket is elragadnak. Két dolog is fontos ebben a mondatban. A bejáratott oltás, amire később visszatérek, illetve a súlyos betegséget okozó, egészséges emberekre is veszélyes kórokozó. Ez utóbbi indokolja egy oltóanyag kifejlesztését, többek között. Lássuk a többit is, Bhakdi professzorék összegfoglalója alapján:

Az előbbiek alapján az első kritérium nem teljesül a COVID–19 alapvírusa esetében, amire az oltásokat kifejlesztették. Sem súlyosságát, sem ragályosságát, sem halálos áldozatainak számát tekintve! Ami pedig a mutánsokat illeti, számomra teljes a sötétség, hogy mi az igazság ezekről.

5.1.4. Immunitás, keresztimmunitás, nyájimmunitás

Ami a kampányoltás indokoltságának második és a harmadik kritériumát illeti, Bhakdi professzor a könyvükben és a YouTube-on látható előadásaiban is elmagyarázza, hogy miben különbözik a koronavírusok mutációs mechanizmusa például az influenzavírusokétól. Ennek lényege, hogy „a koronavírus mutációk nagyon kis lépésben zajlanak le”, azaz egyik változat sokkal jobban hasonlít a másikra, mint az influenzavírus-mutációk esetében, tehát az immunrendszer felismeri a koronavírusok új változatait is. Ez a különbség magyarázza, hogy az egyes influenzatörzsekre külön oltóanyagot készítenek, és a megelőzés(!) céljára szolgáló oltáskampányt minden évben ahhoz igazítják, hogy az előző évben mely törzsek okozták a fertőzéseket. Ezért nem elégséges egyetlen általános, egyszeri, életre szóló influenza elleni oltóanyag, mert ezek a törzsek nem hasonlítanak egymásra annyira, mint a koronavírus esetében. És feltételezem, hogy ezért is okozhat évről évre komoly járványt az influenza. Bár még ekkor sem betegszik meg mindenki, hiszen az egészséges szervezet leküzdi a fertőzést. Csak az adott pillanatban valamiért legyengült immunvédekezéssel rendelkező kisebbség betegszik meg enyhébben-súlyosabban. A koronavírusok mutációs mechanizmusának köszönhetően feltételezhető, sőt vizsgálatok is igazolták, hogy az új koronavírussal szemben a lakosság 20-50%-a (vagy még magasabb aránya?) már rendelkezik védettséggel. Ezt a jelenséget keresztimmunitásnak nevezik. Az egyik ilyen tanulmány eredményeiről, amely a rangos tudományos folyóiratban, a Science-ben jelent meg, a magyar Orvostovábbképző Szemle is beszámolt 2020. augusztus 17-i közleményében:

A keresztimmunitás kialakulásának mechanizmusát Bhakdi professzor jól érthetően elmagyarázza a fentebb idézett összefoglalójában. Mivel a szokásos szezonális járványok során a szervezet már találkozott többféle koronavírussal is, és ezek a mutánsok sokkal kevésbé különböznek egymástól, mint az influenza variánsai, ezért a lakosság egy részében az immunrendszer az újabb mutációkat is felismeri és semlegesíti. A keresztimmunitással rendelkezők esetében tehát kicsi a valószínűsége, hogy súlyosabban megfertőződjenek.

Nem beszélve az oltások veszélyeiről, amiről már volt és lesz is még szó.

A már meglévő keresztimmunitás magyarázhatja, hogy hiába jelent meg egy új, akár súlyosabb tüneteket is okozó korona-vírusfaj, a lakosság zöme ezt tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel átvészelte (amit a magyar H-UNCOVER vizsgálat az intézkedésekkel magyarázott), és csak keveseknél alakult ki súlyosabb, akár halállal is végződő betegség. Mint mindig, most is azok voltak kitéve a súlyosabb betegség kockázatának, akiknek az immunvédekezése nem működött megfelelően egyéb betegség, vagy éppen amiatt a stressz miatt, amit a járványtól való félelem, illetve az intézkedések pszichés és szociális következményei okoztak. Hiszen a stressz lerontja az immunvédekezést (6.2.2. Félelemkeltés és pszichoszomatika c. fejezet).

Ha a keresztimmunitás által védett személyeket hozzáadjuk azok számához, akik az új fertőzésen való áteséssel szereztek immunitást (vagy tették még hatékonyabbá a már meglévő védettségüket), egyben a sokszor vágyott nyájimmunitást is nagyjából kipipálhatjuk. (Vagy csak kipipálhattuk volna, ha a drasztikus intézkedésekkel és a tömeges oltásokkal a szakártók bele nem avatkoztak volna a természet rendjébe?! De ne szaladjunk előre…)

Mind a celluláris (sejtes), mind a humorális (ellenanyagok) immunitásnak van egy veleszületett és egy szerzett része. Sajnos a COVID-történetben csak az előbb bemutatott szerzett immunitásról hallunk. (És annak is csak az oltásokkal megszerezhető – mesterséges – formájáról, holott a szerzett immunitásunk természetes úton is folyamatosan bővül, mégpedig azáltal, hogy átesünk a fertőzéseken, ahogy erről volt és még lesz is szó!). Pedig az előbbi, a veleszületett immunitás az alap, ugyanis az akkor is akcióba lendül, amikor a szervezet először találkozik egy új kórokozó-variánssal (ez esetben a SARS-CoV-2-vel), és még nem ismeri azt, még nem rendelkezik vele szemben célzott, szerzett immunitással. A veleszületett immunitás humorális része az ún. természetes ellenanyagokon alapul, amelyek nem egy-egy specifikus (egyedi) vírusantigént ismernek fel, hanem antigénmintázatokat, azaz mondjuk, a koronavírusok összes variánsát. A veleszületett immunitás sejtes része pedig az ún. természetes ölő (NK=natural killer) sejtek. Ezek szintén nem vírusspecifikusak, hanem általában fellépnek az összes koronavírus ellen.

Ez az óriási jelentőségű, veleszületett immunitás az, amiről egy árva szó sem esik a koronavírus elleni védelemben. A szerzett T-sejtes immunitás is csak az apró betűs részben szerepel, így az emberek nem is törődnek vele. A betegségügynek és a gyógyszeriparnak sajnos nem érdeke, hogy a természetes védekezést propagálja. És ebben olyan messzire mennek el, hogy nem elég, hogy teljes mértékben „elfeledkeznek” a természetes immunitásról, de szabályosan azt állítják, hogy csak az oltás menthet meg bennünket, azaz többet ér, mint a veleszületett, illetve a fertőzésen átesett emberek természetes úton megszerzett immunitása! Pedig karöltve a szintén természetes úton szerzett, már meglévő keresztimmunitással, a veleszületett immunitásnak köszönhető, hogy az első hullámban minden fitt, (immunológiailag is) edzett ember – fiataltól az idősig! – simán átvészelte a koronavírus-fertőzést és átvészeli az összes többi fertőzést is!

A (szerzett) T-sejtes immunválasz fontosságáról beszél Dr. Karikó Katalin, a Pfizer-BioNTech vakcina kifejlesztője is a „Rengeteg dolgot nem tudunk” szalagcímmel futó, az 5.1.8. Emberkísérlet?!… c. fejezetben idézett interjúban: Ha az ellenanyagot el is kerülné a vírus, és mégis bejutna a sejtbe – magyarázza –, még mindig ott vannak a T-sejtek, amelyek elpusztítják (ahogy a fenti ábra mutatja). Az oltóanyag tehát ezt a második védvonalas immunitást is kiváltja. Szintén Karikó Katalin hívja fel a figyelmünket – nagyon helyesen – arra is, hogy ez a T-sejtes immunitás hosszú távú védettséget jelent, köszönhetően a memóriasejtek hosszú távú emlékezetének. Így van! Pontosan ezt igazolták az előbb idézett, meglévő keresztimmunitást kimutató kutatási eredmények is. És olvassunk a sorok között: Karikó Katalin is arra utal, hogy az ellenanyagválasz nem mindig megbízható, de nem baj, mert akkor is ott a sejtes immunitás, ahogy azt Bhakdi professzortól is láthattuk, hallhattuk.

„Rengeteg dolgot nem tudunk”, azt ellenben igen, hogy a lakosság 20-50% már eleve védett a meglévő keresztimmunitásnak köszönhetően, és minden bizonnyal sokan az új koronavírusra specifikus védettséget is szereztek az első hullámban történő megfertőződés során.

Mindezek tükrében rendkívül etikátlannak tartom, hogy Karikó Katalin és a többi szakember, aki naprakész a szakirodalomban és tisztában van a fenti immunológiai tudnivalókkal, mégis az oltás mellett kampányol. Csodálkoznék, ha valaki nem borzadna el a döbbenettől, hogy milyen lelkiismeretlenül és teljesen ésszerűtlenül oltják be a Föld lakosságát óriási és felesleges emberi szenvedést, tömeges halálozást és felbecsülhetetlen mértékű gazdasági kárt okozva ezzel. A hosszú távú és ismeretlen hatásokról nem is beszélve.

5.1.5. Mire ad garanciát az oltás? Valójában semmire?!

Amíg az ismert gyermekbetegségek elleni, „hagyományos” technológiákon alapuló oltások egész életen át tartó védettséget nyújtanak, addig tudjuk, hogy például az influenza esetében ez nincsen így (az imént leírt mutációs mechanizmus miatt). A koronavírusok ugyan eddig nem mutálódtak olyan „vadul”, de az oltóanyaggyártók nem ígérnek (és nem is ígérhetnek!) garanciát arra, hogy tartós lesz a hatásuk, és hogy az új fajok ellen is védeni fognak, hiszen azok (elvileg) később fejlődtek ki, mint ahogy elkészültek ezek az oltóanyagok, és még nem telt el annyi idő, hogy a hosszú távú védettséget garantálni tudják.

Igaz, az első oltások tapasztalatai után Karikó Katalin (Pfizer-BioNTech) biztató eredményeket közölt ezzel kapcsolatban (az interjúról még lesz szó a 5.1.8. Emberkísérlet?!… c. fejezetben is): Az oltóanyag ugyanolyan hatékonyan véd a brit és a brazil mutáns ellen is, mint az eredeti vuhani vírusra, a dél-afrikaira pedig valamivel (30%-kal) kevésbé.

Ez az információ azonban számomra ellentmondásos: Ha azt állítja az oltóanyaggyártó, hogy az új mutációkra is jó az eredeti változatra kifejlesztett oltóanyag, akkor ez azt jelenti, hogy ezek a mutációk nem különböznek lényegesen egymástól, különben nem ismerné fel őket az immunrendszerünk, és nem lenne rá hatásos az oltás. (Ahogy azt az influenzánál tapasztaljuk.) Ne feledjük, az oltóanyag nem egy gyógyszer, ami közvetlenül hat, hanem az immunrendszert serkenti, azaz a szervezet maga végzi el a munkát. Az oltás végcélja ugyanaz, mint a természetes úton átvészelt betegségé, azaz hogy az immunrendszert megtanítsa a vírus felismerésére. Ennek egyik védvonala az ellenanyag-termelés, a másik az ún. sejtes immunitás, ahogy az imént láttuk.

Mi követezik ebből? Ha az oltóanyag hatékony az új változatok ellen is, akkor a szervezetünk oltás nélkül is elbánna velük, hiszen a legtöbb ember már találkozott valamelyik régebbi koronavírussal, tehát rendelkezik keresztimmunitással, illetve nagy az esély rá, hogy az elmúlt év folyamán már találkozott az eredeti SARS-CoV-2 variánssal is, azaz átesett a fertőzésen. Tehát ismét oda jutunk, hogy nincs szükség oltásra, ellenben hagyni kellene (a kezdetektől hagyni kellett volna) a természetes nyájimmunitás kialakulását, és csak és kizárólag a veszélyeztetett csoportokat kell(ett volna) célzottan védeni (de nem járvány közben történő oltással!). Ezzel párhuzamosan pedig a megelőzésre, az egészséges életmódra, az immunrendszerünk karbantartására kell(ett volna) fokozottan figyelni, ahelyett hogy az intézkedésekkel elzárnak minket ennek számos lehetőségétől (7.1.2. Egészségügyi következmények c. fejezet). Ezeket a megelőzésközpontú lépéseket egyébként minden más járványban is meg kellene tenni, mégsem történnek meg.

Ráadásul ha ezek az új mutációk nem különböznek lényegesen egymástól, akkor mivel magyarázzák az ijesztő híreket, hogy fertőzőbbek, súlyosabbak, halálosabbak?!
Ha pedig az új mutációk mégiscsak annyira mások, és annyira durvák, akkor hogyan hathatnak rájuk az eredeti változatra kifejlesztett oltóanyagok? (Amire Geert Vanden Bossche oltásszakértő is felhívja a figyelmet, 5.1.8. Emberkísérlet?!… c. fejezet.)

Eredeti és új SARS-CoV-2-mutációk: Különböznek, nem különböznek? Veszélyesebbek, nem veszélyesebbek? Hat rájuk az oltás, nem hat rájuk az oltás? A helyzetkép már megint nem áll össze! Látjuk, hogy nemcsak az új mutánsokkal, de az oltásokkal kapcsolatos vélemények is teljesen ellentmondásosak. Ráadásul nincsen még kellő, hosszú távú tapasztalat az újonnan kifejlesztett oltóanyagokkal kapcsolatban. Az azonban ijesztő kilátás, hogy „biztos, ami biztos” alapon innentől fogva egy véget nem érő oltási program – és emberkísérlet – részesei lesznek a beoltott személyek (végtelen történet? 8.3.3. Kifárasztás… c. fejezet). Sőt nem csak a beoltottak, ahogy erre felhívták a figyelmet az aggódó szakemberek (5.1.8. Emberkísérlet?!… c. fejezet), ugyanis visszafelé is elsülhet a fegyver!

Sokan azért oltatják be magukat, hogy felszabaduljanak a korlátozások alól. Úgy tűnik, ez egy ugyancsak kockázatos (ön)becsapás, mert erre sem nyújt megoldást az oltás. Az indokok érthetők (lennének!) egy súlyos, az egészséges emberekre is veszélyes járványban: Meg kell várni, amíg kialakul a nyájimmunitás. De ez nem az a helyzet. Maga Dr. Fauci hangsúlyozta, hogy soha, de soha(!) a légúti járványok történetében nem volt szerepe a tünetmentes vírushordozóknak a járvány fenntartásában (3.3.1. Vírusszám, expozíció idő… c. fejezet). Vagy ez az állítása volt téves (bár meglehetősen határozott kijelentés volt), vagy az alábbi:

Most, hogy alaposan kiveséztem a globális oltókampány létjogosultságának első és második kritériumát, amelyek – esetében minden jel arra mutat, hogy – nem teljesülnek, vessünk egy pillantást a harmadikra is:
Nemcsak a mutálódás, hanem az a probléma is fennáll, hogy a koronavírus-család tagjai folyamatosan körülöttünk keringenek, és szezonról szezonra átfertőzik a lakosságot. Ilyen körülmények között értelmetlen, de szinte lehetetlen is megelőző(!) oltással védekezni, mert nincsenek kellően hosszú „tiszta”, úgymond vírusmentes időszakok. (Talán nyáron, amikor visszahúzódnak a légúti járványok.) Tehát ha folyamatosan együtt él velünk egy vírus, akkor akiket beoltanak, ki vannak téve a fertőződésnek, mielőtt még védetté válnának. Ha ez az oltásra tevődik rá, súlyos reakciókat válhat ki. Nem véletlenül hangsúlyozza az előbb már említett Dr. Geert Vanden Bossche oltásspecialista, hogy tilos egy járvány kellős közepében oltani (lásd később).

5.1.6. Oltásellenesség? Nem! Oltáskritikusság!

Hiteles és független szakemberek állítják, hogy jelenleg nem indokolt a globális COVID-kampányoltás, ellenben nagyon kockázatos!

Ahogy írtam, vannak olyanok, akik minden ellenérzésüket félretéve mégis bevállalják a kockázatot abban a reményben, hogy legalább a korlátozások alól mentesülnek belátható időn belül. Olyan ez, mint az inkvizíció: akit hosszú ideig gyötörnek, a végén már mindent bevall, bevállal, csak legyen vége. Így van ez az oltással is: Beadatják, csak végezhessék a munkájukat, visszakapják az életüket, utazhassanak… (8.3.3. Kifárasztás… c. fejezet.)

Pedig Dr. Faucitól is hallottuk, sajnos hiábavaló az áldozatuk: a közeljövőben még erre sem kapnak garanciát a beoltottak, sőt egyre több szakember erősíti meg, hogy még nem lélegezhetünk fel, még sok a vírus odakint, még sok az oltatlan ember odakint… még sok az oltatlan állat odakint. Nem, nem elírás! Mivel a Állategészségügyi Világszervezet szerint a házi- és haszonállatok is fogékonyak a COVID–19-re, így nekiláttak a vakcinafejlesztésnek és a négylábúak oltási programjának is.

Világszerte megkezdődött a terhes anyák és a gyerekek számára készülő vakcinák tesztelése és beadása is! Annak tudatában (és ellenére), hogy a gyerekek beoltása még annyira sem indokolt, mint bárkié, mert

1. Rájuk még annyira sem teljesül a kampányoltás három kritériuma;
2. A gyerekek nem veszélyeztetettek! Idézem újra: „…a légzőszervi vírusoktól éles ellentétben viszonylag ritka a súlyos COVID–19  és a halálozás a gyermekek körben… Még a szokásos kockázati tényezők, mint az immunszupresszió esetében sem magas a súlyos COVID–19 kockázata.” (2.6.1. COVID–19 és életkor c. fejezet);
3. A gyerekeknek elenyésző a szerepük a vírus továbbadásában, hiszen kevesen betegszenek meg. A tünetmentes vírushordozóknak pedig minimális szerepük van a koronavírus-járvány továbbításában (3.3.1. Vírusszám… c. fejezet). Az egészséges emberek átoltását ugyanis alapvetően azzal indokolják, hogy ne fertőzzenek meg más embereket!
4. A COVID–19 elleni vakcina nem nyújt életre szóló védettséget, mint a nálunk kötelező gyermekkori oltások, tehát innentől kezdve hány ismétlő újraoltásnak lesznek/lennének kitéve?

„Oltani kell a kismamákat!” – A volt országos tisztifőorvos, Falus Ferenc professzor is egyértelműen fogalmaz, és sajnos a véleményét „szorgalmasan” terjeszti a média és az emberek.

Ha így haladunk, még fel sem ocsúdunk, már át is oltották a népet. De még akkor sem lesz vége, hiszen már itt a brit, a dél-afrikai, brazil és ki tudja még miféle új mutáns… És a mutánsok mutánsai… Védenek ezek ellen az oltások? Mint láttuk, lehet hogy igen, lehet hogy nem. Volt idő letesztelni? Nem! Mit tesz hát a (szak)ember, ha nincsen garancia? Biztos, ami biztos, megismétli az oltást. Félévente lehet újraoltani a Föld teljes lakosságát? Soha nem lesz vége ennek a történetnek?!

5.1.7. Kit ment meg az oltás valójában?

_{– Forrás: Budai Polgár – 2021. március 14.}

Egy egész fotómontázst tehetnék ide azokkal a szalagcímekkel, amelyek az oltást propagálják. Még a karácsonyi és újévi üdvözletek sem voltak mentesek ezektől. (Akár bele is szőhették volna az ünnepek alatt a csapból is folyó karácsonyi dalokba.)

Íme néhány példa a Budai Polgár 2021. március 14-i számából (a pirossal keretezett részeket utólag tettem a fotókra, hogy jelöljem a különösen problémás kijelentéseket):

A művészek nevét kitakartam, de ez nem menti fel őket a felelősségük alól. Különösen azért nem, mert laikusként olyan „mély meggyőződéssel” nyilatkoznak, amit én orvosként és több hónapos koronavírus-járvány kutatómunka után sem mernék megtenni. Sőt annál inkább nem!

_{– Forrás: Budai Polgár – 2021. március 14.}

Viszont, azt hiszem, egy kórházigazgató véleménye névvel hiteles és vállalandó! A pirossal bekarikázott részek különösen megkérdőjelezhetők, de leginkább a következő: „A betegség mindenkiben egyéni immunválaszt kelt, ezt nem tudjuk mérni, viszont azt igen, hogy egy oltásnak mennyi a megelőzési potenciálja.” Ahogy korábban írtam, az oltás a fertőzést imitálja. Nem egy gyógyszer, amit kimért adagban beadnak (bár még ez esetben is többé-kevésbé egyéni a szervezet reakciója)! Ugyanúgy egyénfüggő, hogy ki hogyan reagál az oltásra, ahogy az, hogy hogyan reagál a valódi fertőzésre. Nem véletlen, hogy mind az oltásra, mind a betegségre igaz, hogy valaki észre sem veszi, valaki meg belehal, hogy csak a két szélsőséges esetet hozzam példának. Azt pedig, hogy populációs szinten milyen az eredménye az oltásnak, ami valóban egy mérhető adat lenne, csak utólag lehet(ne) megítélni, mert egyszerűen nincsen még kellő tapasztalat. A hatásosságra ugyanez vonatkozik: Még a vakcinafejlesztési gyógyszerkísérletek sem zárultak le, nem hogy hosszú távú tapasztalatokkal rendelkeznének! Hogy is van ez a „mérhető potenciál”?! Ráadásul:

Rá lehet fogni bármire, ha valaki az oltásba hal bele, ahogy meg is teszik (6.1.4. Kettős mérce… c. fejezet), és persze a legkézenfekvőbb, hogy COVID-halott lesz belőle is.

Ami pedig a kórházigazgató alábbi kijelentését illeti: „a betegség sokszorta rosszabb, mint bármi, ami az oltással kapcsolatos”: Ezt vajon fejvesztés terhe mellett is megerősítené?

Egyértelműen kiderült, hogy a COVID–19 nagyon nagy arányban (nálunk 97%-ban!) a krónikus alapbetegségben szenvedőknél lehet végzetes. Az oltás azonban egészséges embereknél is súlyos szövődményeket és halált okozhat és okozott is. És a hosszú távú hatásokról még ennyi fogalmunk sincsen, de meglehetősen ijesztőek, ahogy látni fogjuk.
Valóban rosszabb a betegség, mint bármi az oltással kapcsolatban?! Ez sajnos minősíti a kórházigazgató utolsó mondatát is: hogy mennyire higgyünk ezeknek a segítő szándékú szakembereknek, mennyire bízzuk rájuk az életünket.

Folyamatosan halljuk a politikai és szakmai vezetőktől, hogy csak az oltás menthet meg minket. Ha ők mondják, el is hisszük, nem? Vajon mennyire függetlenek, pártatlanok, önzetlenül elhivatottak ezek az emberek (5.2. Kilóg a lóláb?… c. fejezet)?

De mielőtt vizsgálódnánk a háttérérdekek körül, maradjunk egyelőre a szakmai érveknél: Ezért érdemes tízen sok éven át orvostudományt tanulni? Hát a hangzatos szlogenek, komplex egészségmodell, megelőzés, egészségvédelem? Mindezt végképp sutba dobta a szakma (pedig eddig sem remekelt ezen a téren), és türelmetlenül várta a csodaszert, ami majd megmenti az emberiséget a kihalástól. Érdekes, hogy attól a valódi kihalásveszélytől az égegyadta világon semmilyen világméretű rábeszélő kampány nem akar megmenteni minket, amivel a közelgő globális környezeti összeomlás fenyeget. (5.5.5. A világ legnagyobb gumicsontja c. fejezet). (Olyan „átütő” célokat tűztek ki eddig, hogy 2030-ra a műanyag palackoknak 30%-ban újrahasznosított műanyagot kell tartalmazniuk, és ehhez hasonló nevetségesen jelentéktelen és távoli eredményeket.) A COVID elleni oltásokra viszont néhány hónap alatt rá tudták beszélni a Föld lakosságát. Valóban csodaszer lehet. Én inkább aranytojást tojó tyúknak látom, ránk nézve pedig a történelem legdurvább orvosi műhibájának és emberkísérletének.

5.1.8. Emberkísérlet?! – Az oltás ára No.3.

„Az új német fertőzésvédelmi törvény felhatalmazza a kormányt, hogy kivételeket tegyen a gyógyszerkészítményekről szóló törvénnyel…”
K. Reiss & S. Bhakdi

Sok millió oltás beadása óriási költség szó szerint, és átvitt értelemben is. A pénzbeli költségeket 7.1.12. …Gazdasági károk c. fejezetben, a további veszélyeket pedig ebben a fejezetben tekinthetjük át, a teljesség igénye nélkül. Az oltással kapcsolatos kérdéskört szakszerűen elmagyarázza Bhakdi professzor a könyvükben, és számos YouTube előadásában is, egy sor további oltáskritikus kollégájával egyetemben. Érdemes ezeket elolvasni és meghallgatni (Olvasnivaló c. fejezet).

Egy biztonságos oltóanyag kifejlesztése és tesztelése évekbe telik! Ráadásul ezek az új típusú, génalapú (mRNS vagy vírusvektor) oltóanyagok, amelyeket már milliószámra beadtak, még több kérdőjelet és veszélyt hordoznak magukkal. Az újfajta vakcinák esetében autoimmun reakciók, szisztémás gyulladás, mérgezés tünetei léphetnek fel, vagy az a súlyos reakció, amit a betegség „antitestfüggő felerősödésének” neveznek (ADE=antibody-dependent enhancement). Ez utóbbi ahhoz a sokat emlegetett citokinviharhoz vezet, amit éppen a koronavírus által okozott legsúlyosabb állapotnak írnak le.

Lássuk, mit mond erről Sucharit Bhadki a fentebb idézett interjú folytatásában. Mit tesznek ezek az oltás következtében izgalomba jött és testszerte gyülekező ölősejtek:

Erről az ún. ADE-reakcióról még lesz szó a 8.3.4. És beindultak az oltások … c. fejezetben.

DNS-vakcinát szerencsére nem használnak a COVID–19 elleni oltóprogramban, mert az már szó szerint is „génsebészet”: ugyanis valóban módosíthatja a génállomány, sőt át is öröklődhet ez a változás az utódokba.

Az alábbi cikk, mely a Heti válasz folyóirat online utódjától született, jól érthetően összegzi a lényeget:

Mit mond az oltásról a világ első géntechnológiával módosított vakcinájának a kifejlesztője, a BioNTech cég vezető alelnöke? A videóinterjú szalagcíme, amely a teljes felvétel alatt látható, így szól:

De inkább visszatérek arra, ami szakmailag szemet szúr a riportrészletben:
Önmagában már az is meglepő, hogy az az oltóanyag, amit az emberiség átoltására alkalmaznak, nem „direktben” a SARS-CoV-2 koronavírusról készült, hanem a vírus örökítőanyagának információja alapján, amit a kínai laborból olyan példátlanul készségesen és gyorsan átküldtek (8.2.2. A háttérről c. fejezet). Ezt az eljárást nevezik szekvenálásnak. Ennek hasonló okból van jelentősége, mint a PCR-nak: Nem a tényleges, izolált és tenyésztett vírusokat mutatják ki, illetve használják az oltóanyaggyártásra, hanem virtuális információkat. Ami az információt illeti, tehát maradéktalanul megbízhatóak a kínai kollégák, de az oltóanyaguk már nem elég megbízható. Itt is érvényesül a kettős mérce (6.1.4. Kettős mérce… c. fejezet).

Csak remélni tudom, hogy legalább az oltóanyag kifejlesztése során alkalmazták a Koch-posztulátumokat, és valódi, izolált vírusokkal tesztelték a vakcina hatásosságát! Nem tudom, hol tart a genetika, de félek, hogy már bármi megtörténhet!

Ami azonban még ennél is fontosabb, hogy újra feltegyük az alapkérdést:

Ilyenkor természetesen jön a magyarázkodás: Különben meghaltak volna a COVID–19-ben! Nem, erre semmilyen bizonyíték nincsen, hogy úgyis meghaltak volna! Semmilyen!

Az első intő jel és emberkísérlet a már említett 2009-es „sertésinfluenza”-járvány végén fordult elő, amelyet az A-típusú H1N1 vírus egy új törzse okozott (5.2.1. Végtelen történet? – A WHO szerepe c. fejezet). Nézzük meg ezt a cikket:

Az oltás súlyos veszélyeire hívja fel a figyelmet Dr. Geert Vanden Bossche, független virológus és oltásszakember, aki 30 éven át új oltóanyagok tervezésével foglalkozott nagy gyógyszercégeknél, non-profit szervezeteknél (GAVI=genfi székhelyű Nemzetközi Oltásszövetség, Bill & Melinda Gates Alapítvány), és dolgozott többek között az Ebola elleni védekezési programokban is. Ha már ő is felemeli a hangját, akkor arra érdemes odafigyelni! Annál is inkább, mert annak ellenére, hogy ő is azonnal a lejáratási hadjárat célpontjává vált, nem az oltóanyagokat és a gyártókat támadja. A probléma gyökere szerinte abban van, „ahogy és amikor” alkalmazzák őket. Nagyon megfontolandóak az intelmei, amelyekkel kapcsolatban nyílt levélben fordult a WHO-hoz és a döntéshozókhoz, hogy azonnali leállítását kérje a globális oltási programnak, mert nem javítja, hanem súlyosbítja a járvány lefolyását.

Vanden Bossche professzor jól érthetően elmagyarázza, hogy milyen a természetes lefolyása egy pandémiának. Még ha elő is fordul (mint például a spanyolnátha idején), hogy az elsőt egy súlyosabb vagy több fiatalt érintő második hullám követi, a vírus előbb-utóbb visszaszorul, és kialakul a természetes nyájimmunitás. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a nyájimmunitáshoz az kell, hogy többen betegedjenek meg, mert a tünetmentes fertőzés kevésbé stabil ellenanyag-termeléshez vezet!

Dr. Bossche egy olyan széles látókörűen gondolkodó, valódi tudós, akire érdemes odafigyelni. Mindehhez én két dolgot tennék hozzá:

1. Egy alapvetően egészséges embernek nem kell megijednie egy enyhe-középsúlyos fertőzéstől. Pláne ha az ember a hosszú távú költséget és hasznot nézi. Ezt mérlegelve én inkább betegeskedem pár napig, és szerzem meg ezzel a természetes védettséget, mint hogy kitegyem magam a ki tudja meddig tartó és milyen rövid és hosszú távú kockázattal járó OLTÁSFÜGGŐSÉGNEK. (Ez természetesen a személyes véleményem!)
2. Pszichiátriai, magatartáskutató pályafutásom, illetve az intézetünk által végzett országos, reprezentatív egészségfelmérések során megtapasztaltam, hogy az összefüggések mindig messze túlmutatnak azon a szinten, azokon a háttértényezőkön, amit egy-egy specializálódott szakma képviselője önmagában fel tud tárni. Ezért is olyan hatékony az interdiszciplináris csapatmunka. Én például a magam szakmájából kiindulva feltételezem, hogy a spanyolnátha kitörésére és súlyosabb hullámaira alapvetően rányomta a bélyegét a háború. Azok a környezeti, testi és pszichés behatások, amelyeket ilyenkor elszenvednek az emberek mind a fronton, mind a polgári lakosság körében, mindenféle szempontból aláássák a szervezet általános állapotát, azt, hogy az immunrendszere legyőzhesse a fertőzéseket. Ráadásul maguk a háborús körülmények (higiéné, csapatmozgások…) önmagukban is elősegítik a járványok kialakulását és terjedését. Nem véletlen, hogy ez a súlyos járvány éppen az első világháború utolsó évében tört ki és pusztított, amikor már végképp kimerültek a testi-lelki tartalékok.

Ezért gondolom, hogyha igaz („FELTÉVE HA”), amit most látunk, azaz enyhülés helyett valóban súlyosbodik a járvány (és ez valóban koronavírus-járvány, és nem valami más), akkor az a beavatkozás miatt történt: Ha a szakemberek nem avatkoznak bele rövidlátó módon a SARS-CoV-2 járvány természetes lefolyásába, semmi, de semmi nem indokolta volna, hogy súlyosabb(!) hullámok alakuljanak ki, még akkor sem, ha több fiatalabb betegeket is látunk.

Egy év alatt lecsengett még a „spanyol” H1N1 influenzajárvány is, ahogy a sokkal kisebb léptékű SARS-CoV-(1) is, és egyik sem torkollott vég nélkül pusztító világjárványba!
Ez is jól példázza, hogy a természet mindig bölcsebb, mint mi. Mert populációk, sőt a teljes ökoszisztéma szintjén „gondolkodik”, így hosszút távon a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Virulnak az emberek és virulnak a vírusok is. Mert mindkettő virulása alapvetően fontos a teljes és hosszú távú egyensúly érdekében (10.2. Aprólények – Barátok vagy ellenségek?).

Dr. Bossche arra is felhívja a figyelmet, hogy az oltás megelőzésre szolgál. A járvány alatt ez nem működik, sőt egyenesen káros. Az oltóanyagnak idő kell, hogy kialakítsa a védettséget. Lehet, hogy valaki már elkapta a fertőzést, és ha ekkor beoltják (vagy ha az első és az ismétlő oltás között kapja el a vírust), az nagyon súlyos oltási reakciót válthat ki. (Ahogy ezt Bhakdi professzor is elmagyarázta.)

Ráadásul a vírus mindig megtalálja a módját, hogy mutálódjon. Különösen, ha megakadályozzák, hogy terjedjen (4.6.4. Mutációk és palacknyak-effektus c. fejezet). Gyorsabban mutálódik, mint ahogy a vakcina működhetne. Az oltás még inkább a mutációs nyomás irányába hat. A nagyobbik gond ezzel akkor van, ha ez a járvány kellős közepében történik. Ilyenkor ugyanis a sok fertőzött ember miatt sok a vírus a közösségben, és könnyen új gazdára találnak. Járványon kívül (amikor „híg” a víruskoncentráció (3.3.1. Vírusszám… c. fejezet) ez az önmagát erősítő folyamat nem tud „belobbanni.”

Beavatkoztak a járvány természetes lefolyásába. A korlátozásokkal megakadályozták a nyájimmunitás kialakulásának természetes útját. Az egész folyamat a növekvő mutációk irányába hat, az pedig oltóanyag-rezisztenciához vezethet (hasonlóan az antibiotikum-rezisztenciához, amikor túl sok és/vagy nem megfelelő módon, nem alkalmas antibiotikummal történik a kezelés). Erre tovább növelik az oltásokat, és mégis nő a betegek száma, mert a mutáns vírusok ellen a vakcina mégsem véd. Miért nem véd? Vanden Bossche lehetséges magyarázatának a lényege a következő. (Hozzátéve, hogy ő maga is elismeri, hogy csak keresi a válaszokat. Számomra pont ezért hiteles, mert megengedi magának a tévedés lehetőségét. De erről a témáról még lesz szó):

Többek között rá is hivatkozva szólt a világhoz az ismert angol író, orvos, alternatív gyógyász: Dr. Vernon Coleman, akiről a 6.1.2. Elhallgatás, véleménycenzúra, lejáratás, álhírek c. fejezetben is megemlékezem majd. Ő is a már többször említett ADE-reakció kockázatára hívja fel a figyelmet, illetve a többi, még ennél is beláthatatlanabb veszélyre is, miközben abban reménykedik, bár ne lenne igazuk:

Azok az országok, amelyek különösen „sikeresek” az oltáskampányban, hamarosan a legrosszabb helyzete kerülhetnek. Előbb-utóbb egyre súlyosabb betegséghullámokkal fognak szembe nézni! Nem ezt látjuk máris megvalósulni?!

Fentiek tükrében újra és újra elborzadok, hogy nekiláttak a gyerekek és a kismamák oltásának is, ahogy írtam.

A fenti leírást minden kismamának tüzetesen el kellene olvasnia, mielőtt dönt a kettejük életéről! Még egyszer a lényeg:

Várandós kismamák is a kísérlet alanyai! És olyan jól működik a propagandagépezet, hogy ők is önként állnak sorba immár nemcsak a saját, de a magzatuk életét is veszélyeztetve. Valóban ilyen hihetetlenül nagy az elme hatalma (6. Nagy az elme hatalma I. – Legjobból a legrosszabbat)!? Ha ilyet hallunk, el kellene borzadnunk, eszünkbe kellene jussanak a náci emberkísérletek. Ha belegondolunk, hogy Hitler pályafutása is egy félelem- és gyűlöletkampány hatására indult… (Michael Badnarik, 8.3.3. Kifárasztás… c. fejezet).

Ahogy már írtam, alig pár hete indultak meg oltások, és máris számos jelentés érkezett súlyos mellékhatásokról, sőt halálesetekről, különösen annál a veszélyeztetett csoportnál, akiknek a védelméről zeng hangzatos szólamokat a média, és akikért az egész intézkedéssorozat történik. Idősotthonokban sorra haltak meg a beoltott idős emberek! Mindenféle korú, egyébként egészséges emberek vesztették életüket közvetlenül az oltást követően, és még ennél is jóval többen számoltak be súlyos (sok esetben nem múló) oltási reakciókról, több napos munkaképtelenségről. Az orvosok pedig, akikhez a panaszaikkal fordulnak, széttárják a kezüket, nem tudják, mi történik, mit kezdjenek vele, és jobb híján hárítják, hogy az oltás volna az oka.

Az emberiség erkölcsi mélyrepülésben van. Pont ez a terület lenne a kivétel, amit csupán humánus célokra használnak? El nem tudjuk képzelni, hogy milyen „lehetőségek” rejlenek például a vírusvektorokban. Alapból hibás gének javítására lehet(ne) őket használni, de bármi mást is bevihetnek ilyen módon a szervezetbe. Az új típusú oltások egy része is ilyen elven működik.

A magam részéről etikátlannak tartom, hogy meghurcolják azokat az embereket, akik aggodalmukat fejezik ki a néhány hónap alatt csatasorba állított, génbázisú oltóanyagokkal kapcsolatban! Pláne annak tükrében, hogy semmi nem bizonyítja, hogy ez az oltáskampány indokolt lenne, sőt! Én azokat ítélem el, akik egy éve rettegésben tartanak egy világot a COVID–19-járvány miatt: külön kiemelve azokat, akik – (látszólagos?) hozzáértéssel vagy anélkül – hangos szóval és nyílt vagy burkolt érzelmi manipulációval (6.1.1. Manipuláció, félrevezetés c. fejezet) kampányolnak az oltások mellett! Sőt, a konkrét zsarolás (elveszíti a munkáját, ha nem oltakozik) és a diszkrimináció is elfogadottá vált. (Miközben simán belefér az évi sok millió idő előtti, elkerülhető egyéb haláleset (7.1.7. c. fejezet) ezeknek a „jó szándékú” agitátoroknak!)

Zárszóként hadd idézzem egy hazai immunológus szavait. Nem azért tettem bele az „ööö”-ket, hogy kifigurázzam a kutatónőt. Szó sincs róla. Csak nagyon tanulságos a reakciója, és érzékeltetni akartam azt a beszédes jelbeszédet, ami mutatja, hogy mennyire zavarba jött a riporter kérdésétől, amivel „in medias res” indította a beszélgetést. És a mimikát, gesztusokat itt még be sem tudom mutatni. Érdemes tehát megnézni az interjút.